Szomorúan tudatjuk, hogy áprilisban hosszan tartó betegség után elhunyt Herbent József építészmérnök ( 1958-2020).
Temetése 2020. június 22-én 11:00-kor Ajkán lesz.
Hamvasztás utáni búcsúztatása 2020. június 24-én 10 órakor a Farkasréti temető Hóvirág úti ravatalozójában lesz.
Felejthetetlen halottunk hamvasztás utáni búcsúztatása 2020. június 24-én 10 órakor a Farkasréti temető Hóvirág úti ravatalozójában lesz.
Lelki üdvéért misét aznap este 6 órakor az Országúti Ferences Templomban mondanak.
Kapcsolódó tartalmak:
https://mek.hu/index.php?link=Elhunyt_Vamossy_Ferenc_professzor
GYÁSZJELENTÉS
Kocsárdi István Ferenc okl. építészmérnök
A Zala Megyei Építész Kamara, alapító elnöke, életének 75. évében elhunyt.
Temetése május 20.-án 1200órakor lesz Zalaegerszegen, a Göcseji úti temetőben
Április 15-én elhunyt professor emeritus Fekete György belsőépítész, iparművész, a nemzet művésze, az MMA rendes tagja, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke. Fekete György azok közé tartozott, akik igyekeznek láthatóvá tenni a sokszínű magyar kultúra egyedülálló lelkületét.
Több évtizeden átívelő, rendkívül gazdag alkotói életműve mellett aktív kulturális közéleti tevékenységet vállalva dolgozott, valamint a Magyar Művészeti Akadémia elnökeként a hazai kulturális élet gazdagítását szolgálta lelkes elköteleződéssel. Kultúrpolitikusként az Antall-kormány államtitkáraként létrehozta a Nemzeti Kulturális Alapot, majd 2011-től kiépítette „a magyar kultúra csúcsintézményét", az MMA-t, összhangban azzal, ahogy Makovecz Imre megálmodta. Fekete Györgyöt a Magyar Művészeti Akadémia mély fájdalommal gyászolja és saját halottjának tekinti.
„Adósságom mérhetetlen a teremtésnek. Törlesztem írással, rajzzal, szóval, tárggyal, énekkel, simogatással és köszönettel."
Fekete György 1932. szeptember 28-án született Zalaegerszegen. 1957-ben szerzett kitüntetéses belsőépítész diplomát az Iparművészeti Főiskolán. 1964-ig dolgozott Gádoros Lajos építész műtermében az Általános Épülettervező Vállalatnál, irányító tervezőként. Ebben az időszakban számos nagyberuházás tervezésében vett részt.
1964-ben önálló műtermet létesített, amelyben oktatási, kereskedelmi, egészségügyi, igazgatási és kulturális létesítmények belsőépítészeti tervei fogalmazódtak meg. Folyamatosan készített bútor- és tárgysorozat terveket is, közülük többet az Iparművészeti Vállalat boltjaiban forgalmaztak. Hazai alkalmakon és Magyarország képviseletében mintegy harminc országban százhetven kiállítási terve valósult meg Európában, Ázsiában, Afrikában, Amerikában. Murális pályázatok nyerteseként számos műve kapott helyet középületek enteriőrjeiben. Több száz szakcikk és tanulmány írója, hat televíziós sorozat környezetkultúrával foglalkozó adásának forgatókönyvírója és műsorvezetője volt.
Fekete György tervezői stílusában elsősorban a könnyed fa-anyagokra épült szerkesztéseket alkalmazta. Lakberendezései az ő legaktívabb tervezői időszakában a magyar tervezőkre nagy hatással bíró skandináv stílus jegyeit viselték. Ez a legracionálisabban előállítható, szállítható, szükség szerint adott térben variálható berendezést és formavilágot jelentette. Számos külföldi tervezésben volt szerepe, a múzeumokban hosszú évekig általa tervezett térinstallációkat a kiállított tárgyi anyag iránti alázat, azaz visszafogottság jellemezte.
1980 és 1983 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolát igazgatta, 1986-tól 1989-ig az Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője, ugyanebben az időszakban a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke volt.
1990-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkárává nevezték ki, 1994-től 1998-ig országgyűlési képviselőként a kulturális bizottság tagja volt. Egyik alapítója és első elnöke volt (1993–1994) a Nemzeti Kulturális Alapnak.
1996-ban habilitált egyetemi tanárrá a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében, amelynek alapítói között tartják számon. Az egyetem professor emeritusa volt. Újraalapította a Magyar Iparművészet című folyóiratot, azt főszerkesztőként is jegyezve. Alapító alelnöke volt a Magyar Örökségeket megnevező Bizottságnak.
2002-ben nagyszabású kiállításon adott számot belsőépítészeti életművéről a Vigadó Galériában. Művésztársaival folytatott beszélgetései, esszéi, versei, cikkei könyvsorozatban jelentek meg, 18 kötetben.
Belsőépítészként tervezett múzeumi kiállítási installációkat, református templomok, iskolák, üdülőszállók, művelődési házak belső tereit, valamint külföldi magyar kiállításokat is. Környezetkultúrával foglalkozó hat tévésorozat forgatókönyvének volt írója és műsorvezetője.
Mindig is meg volt győződve a sokszínű magyar kultúrának a nemzetek közötti összevetésekben is kiemelkedő értékeiről. Miközben könyveivel ébren tartotta a maga és mások szellemi és lelki frissességét, valamint a közös felelősség érzetét, távlati célját sem tévesztette szem elől: a magyar kultúra megbecsülését és méltó helyének kialakítását.
Belsőépítészként pedig elkötelezett maradt a magyar iparművészet érvényesülése érdekében folytatott számtalan közösségi szervezésben.
2017 őszén 85+85 címmel famozaik-kollázs tárlatát láthatta a nagyközönség a Pesti Vigadóban. A születésnapi kiállításhoz kapcsolódóan jelent meg a Magyar Belsőépítészek sorozat 4. kötete, ami Fekete György gazdag pályáját mutatta be. Szintén születésnapja tiszteletére jelent meg Dvorszky Hedvig: Fekete György belsőépítész, iparművész című könyve Fekete György életútjáról és munkásságáról. 2019-ben az MMA Kiadónál válogatás jelent meg Fekete György: Hazafelé – Számadás a vándorútról címmel.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) egyesülethez 1995-ben csatlakozott, melynek 2010-ben ügyvezető elnöke lett, majd 2011. novembertől a köztestületté vált intézmény első majd újraválasztott elnöke lett. 2017-től a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke volt.
1966-ban Munkácsy Mihály-díjat kapott, 1981-ben érdemes művész lett. 1998-ban megkapta a Magyar Művészeti Akadémia Arany Oklevelét. 2008-ban Magyar Művészetért Díjban részesült. 2011-ben megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérmét és ebben az évben nyerte el a Ring Alapítvány Díját és a Prima díjat. 2012-ben Kossuth-díjat kapott. 2017-ben leköszönő MMA-elnökként megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét. 2017-ben lett Zala megye díszpolgára. 2018-tól a Nemzet Művésze volt.
Tagja volt a Szent Korona Testületnek, a Fesztiváltanácsnak, az 1956-os Emlékbizottságnak, az Arany János Emlékbizottságnak és 2014–17 között elnöke volt a Nemzet Művésze díj Bizottságnak.
Az MMA volt elnöke egész pályafutása során mind művészetével, mind kultúrpolitikai szolgálatával a magyar kultúra szellemiségének fenntartásáért dolgozott. A Magyar Művészeti Akadémia köztestületté nyilvánításának alkotmányos rendbe foglalásával Fekete György, mint folyamatosan a közösség szellemi és anyagi megbecsüléséért küzdő ember elérte közéleti tevékenységének legmagasabb célját.
Halálával nem csupán az MMA gyászolja tiszteletbeli elnökét, hanem egy közösségben, nemzetben, mindig tágabb összefüggésekben gondolkodó alkotót, valódi államférfit vesztett el Magyarország.
Forrás: www.mma.hu
2020. április 10-én elhunyt Dr. Vámossy Ferenc, Ybl-díjas építész, a magyar modern építészet szakértője, a BME professor emeritusa, az MTA doktora.
Dr. Vámossy Ferenc Széchenyi-, Ybl Miklós-, Apácziai Csere János- és Szent-Györgyi Albert-díjas építész, építészettörténész, Professor Emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyar Érdemrend Középkeresztjének birtokosa.
Közel hatvanévnyi kutató és oktató munkája során generációk építészetről való gondolkodását formálta. Tan- és szakkönyveit a magyar építészettörténet és építészetelmélet meghatározó alkotásaiként tartjuk számon. A hazai építészetoktatásban kifejtett tevékenységének szerepét talán az példázza a legjobban, hogy ő indította el és sok évig vezette a BME Építőművészeti Doktori Iskola programját. Oktató és kutatómunkája mellett széleskörű szerkesztői, kritikai, ismeretterjesztő és szakmai közéleti tevékenységet folytat. Mintegy 240 szakcikk, könyvrész, kritikai és művészeti írás szerzője.
Vámossy Ferenc 1930. október 10-én született Szegeden. 1952-ben végzett a BME Építészmérnöki Karán, majd a Közti illetve a Kerti munkatársa, illetve a Budapest Vidéki Posta Igazgatóság tervezőosztályának vezetője.
1957-től a BME Építészettörténeti Tanszékének munkatársa Major Máté mellett, és egészen nyugdíjazásáig a BME oktatója, majd 2001-től professor emeritusa.
1963-tól az Iparművészeti Főiskolán is tanított.
1968-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán filozófia kiegészítő diplomát szerzett. Kutatási területei: építészetelmélet, építészetesztétika, legújabbkori és kortárs építészettörténet, építészet- és művészetkritika, kultúra és modernizáció, és a 20. századi építészet története voltak. Több mint száz tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban.
1965-ben doktori címet szerzett. 1971-1973 között a Mesteriskola, FÉK I-II. ciklus Tanulmányi bizottság vezetője. 1984-től a műszaki tudományok kandidátusa (Phd). 1999-től egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia doktora (Dsc).
Huszonöt éven keresztül szerkesztette az Építés - Építészettudomány című akadémiai folyóiratot.
1986-1995 között a Magyar Építőművészet folyóirat szerkesztő bizottságának elnöke.
Legismertebb munkai: „ A XX. század építészete” (1961. Budapest, Gondolat Kiadó), a „Korunk építészete” című könyv (1974. Gondolat Kiadó, Budapest).
Tavaly előtt jelent meg „A 20. század magyar építészete” című kétkötetes munkája. (Vámossy Ferenc, F. Vámossy Erzsébet, Tatai Mária: Örökségünk értékei, válságos évtizedek 1902-1956: építészeti kultúránk és a modernizáció kísérletei”, Tarsoly Kiadó; 2016.; Vámossy Ferenc: „Közelmúltunk és az ezredforduló, 1957-2002: építészeti kultúránk és a modernizáció kísérletei”, Tarsoly Kiadó 2017.).
Kitüntetései: Pro Architectura díj (2018.), Magyar Érdemrend középkeresztje (2018.), Szent-Györgyi Albert-díj (2011.), Csonka Pál emlékérem (2001.), Széchenyi-díj (1999.), Apáczai Csere János-díj (1994.), Ybl Miklós-díj (1984.), és Rados Jenő érem.
1984. Ybl Miklós - díj, részlet az indoklásból: „az építészeti kultúra fejlesztése és terjesztése terén végzett és építészetelméleti tudományos munkásságáért”.
1999. Széchenyi-díjjal tüntetik ki, részlet az indoklásból: „a magyar építészeti tudományok ápolásában, értékmegőrzésében kifejtett kiemelkedő alkotói és publicisztikai munkásságáért, iskolateremtő oktatói tevékenységéért”.
Források: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1mossy_Ferenc
https://doktori.hu/index.php?menuid=192&lang=HU&sz_ID=2209
https://artportal.hu/lexikon-muvesz/vamossy-ferenc-6771/
Fotó: epiteszforum.hu
KISS ALBERT (1933-2020)
2020. április 3-án 87 éves korában, otthonában hunyt el Kiss Albert Ybl-díjas építész.
Élete nagy részében a BUVÁTI tervezője, irodavezetője, majd főmérnöke volt. Számos kiváló lakó-, és középület tervezése fűződik nevéhez, mint például az Erkel Színházzal szemben álló lakóház, a Kőbánya Liget téri irodaház, a Stefánián lévő HM Klub (volt Tiszti Kaszinó bővítése) vagy az ORFI kórházépületének bővítése. Több építészeti tervpályázat díjazottja volt, amelyeket rendre munkatársaival team-munkában készített, mint például az Árpád-híd pesti hídfője menti lakótelep, Lágymányosi Lakótelep, Óbudai Kísérleti Lakótelep, Kelenföldi Lakótelep, Semmelweis Egyetem Fogorvos-tudományi Oktatási Centrum.
Utolsó éveiben is gyakori lelkes látogatója és résztvevője volt az építész szakmai eseményeknek, rendezvényeknek.
Klasszikus műveltségű, szorgalmas, segítőkész és rendkívül precíz építész volt.
„Az utolsó pillanatig mindig végtelenül kedves, udvarias, mosolygós úriembernek ismertük. Nagyon kedveltük” - írta róla a hírt hozó közvetlen szomszédja.
Emlékét megőrizzük.
Fotó: Erhardt Gyula
2020. április 1-én, életének 75. évében elhunyt Dékány Margit tájépítész és keramikus.
Dékány Margit 1971-ben végezett a Kertészeti Egyetemen (ma Szent István Egyetem).
1999-ben Pro Architectura-díjat kapott, első tájépítészként, a Budaörsi Német Magyar Katonai Temető és Békepark tervezéséért és kivitelezéséért .
Gyászolják férje és lányai, unokája, családja, barátai és volt kollégái, valamint a magyar tájépítész közösség.
Ma hajnalban elhunyt Turányi Gábor DLA, Ybl- és Pro Architectura díjas építész, tanár, a MOME professzora.
Kitüntetései:
Épületek és tervpályázatok:
Vallomása:
„Felmenőim között nem voltak mérnökök és építészek. Ennek ellenére szüleim támogatták a mérnöki vonalat, a biztos kenyér reményében. Nagyanyám műkedvelő festő volt, akitől némi rajzkészséget örökölhettem. Nagyjából így kezdődött sodródásom az építészet világa felé, amely elég hamar vonzódássá, majd szerelemmé alakult. Ez inkább érzelmi alapon történt, viszont tudatosan figyeltem olyan tanáraimra, mint Beszédes Kornél vagy Török Ferenc. Tőlük sok biztatást kaptam, hasonlóan Jurcsik Károly mesteremtől. Később Szendrői Jenő, a Mesteriskola vezetője fogadott bizalmába. Tehát azt mondhatom, hogy a tudatosság helyett inkább az említett karizmatikus személyek tisztelete döntötte el pályaválasztásom, illetve határozta meg pályám kezdetét.”
forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tur%C3%A1nyi_G%C3%A1b
lásd még : Turányi Gábor székfoglalója MMA – 2014. május 9.
https://www.mma.hu/epitomuveszet2/-/event/10180/turanyi-gabor-a-hazak-elete
Götz Eszter írása Turányi Gáborról
2020. március 15-én, 93 éves korában elhunyt Csaba Lászlóné Juhász Sára Ybl-díjas építész, a magyar ipari építészeti úttörője, a Magyar Építőművészek Szövetségének alapító tagja. Cs. Juhász Sára a harmadik építésznőként kapta meg a legmagasabb hazai szakmai elismerést, az Ybl-díjat 1966-ban „az Esztergomi Szerszámgépgyár és egyéb ipari épületek építészeti megoldásaiért".
Forrás: https://epiteszforum.hu/elhunyt-cs-juhasz-sara-epitesz