Február 8-án meghalt Tokár György Ybl-díjas, Príma-díjas építészmérnök.
(1933 - 2019)
A világgazdasági válság idején születni, a második világháború alatt gyerekeskedni, 1956-ban diplomázni, majd a szakmát a szocializmus alatt gyakorolni mozgalmas életet jelentett. Szerencsém volt, mert mesteriskolásként 1958-ban a Szendrői Jenő vezette Ipartervbe kerültem. Az Ipartervben megtanult racionális gondolkodás végigkísérte egész pályámat, megóvott a szakmai divatoktól és az építészet tiszteletére és szolgálatára nevelt.(T.Gy.)
Tanított az ottawai Carleton egyetemen. A PTE címzetes egyetemi tanára volt.
Nevéhez fűződik a műemléki védelem alatt álló büki templom belső terének kialakítása, a sashalmi és kőbányai 16 tantermes iskola, a budapesti Láng gépgyár kultúrháza, a Semmelweis utcai OTP székház, a Hajnóczy és Hertelendi utcai lakóházak, a Rákóczi téri és a Vámház körúti Csarnok rekonstrukciója, utóbbi elnyerte a FIABCI nagydíját.
Ihrig Dénes vasdiplomás építészmérnök, a BME Urbanisztika Tanszékének nyugalmazott egyetemi docense 2019. január 2-án, életének 88. évében elhunyt. Emlékét megőrizzük.
Tegnap érkezett a hír, hogy meghalt Kerékgyártó Béla filozófus, építészetteoretikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Filozófia és Tudománytörténet tanszékének docense, építész- és mérnökhallgatók generációinak meghatározó, szemléletformáló oktatója.
A késő kilencvenes évek műegyetemi Építészkarának egységsugarú hallgatójaként egy puha vattával kibélelt, a külvilágtól, főleg a Lajtán túli országok építészetétől szinte hermetikusan elzárt közegben lebegtünk. Építésztanáraink egy része eddigre már túl volt egy-két kalandon a rendszerváltás utáni posztmodern (vagy inkább kapitalista realista) építészet területén, és szerették volna megóvni az ifjú generációkat a hasonló fiaskóktól, talán ezért is látták jónak, ha nem terhelnek minket a Frank Gehry-hez, Zaha Hadid-hoz hasonló sztárépítészek által dominált, mindazonáltal lélegzetelállítóan sokszínű és változatos nemzetközi építészettel.
A menő a minimál volt, 3H-s ceruzával a skiccpauszba karcolt ablaktalan kockák tervei függtek a folyosói vitrinekben követendő példaként.
Talán csak a véletlen hozta, hogy először betévedtünk Kerékgyártó tanár úr órájára: a félévente teljesítendő 30 kredithez szükség volt néhány szabadon választható „tölteléktárgyra”, amilyeneket a Filozófia tanszék is szervezett. A számunkra nem túl sokat mondó címek közül szinte találomra böktünk rá a „Posztmodern korszakváltás az építészetben” elnevezésűre. Elképesztő volt: míg a kortárs építészettörténet (amúgy is csak fakultatív) oktatása a hetvenes évek közepével ért véget, itt megismertük az azóta eltelt évtizedek világot (és építészetet) megrengető folyamatait, a meghatározó elméleti munkákat épp úgy, mint a fontos alkotók kiemelkedő épületeit. Ettől kezdve minden félévben felvettük Béla épp aktuálisan meghirdetett szabadon választható tárgyait, amelyek lenyűgözően széles érdeklődési és kutatási területének megfelelően olykor szinte követhetetlenül ugráltak térben és időben. Az egyik évben Kenneth Frampton nehéz elméleti szövegeinek fordítása és feldolgozása vezetett el a legfontosabb kortárs tendenciákhoz, a másikban „Berlin átváltozásai” címmel vezetett be minket a Fal leomlása után a világ vezető urbanistái és építészei által újjáépített német főváros – nem titkoltan ellentmondásos – titkaiba; megint máskor a kortárs holland irányzatok voltak a fókuszban „superdutch”-tól a kritikai regionalizmusig.
Amikor felsőbb évesként nekiindultunk első tudatos külföldi tanulmányútjainknak, előtte meglátogattuk az Építészkarnak otthont adó K épülettől távoli szobájában. Térképekkel, külföldi albumokkal, jegyzetekkel készített rá fel, hogy milyen, az utóbbi pár évben felépült projekteket nézzünk meg mindenképp, akár Bécsbe, akár Amsterdamba vagy Rotterdamba, akár kedvenc Berlinjébe vezetett az utunk. Mindezt akkor, amikor a világháló még csak igen korlátozottan segített mindebben, a hazai szaklapok és könyvek pedig szinte tudomást sem vettek a tőlünk nyugatabbra (keletebbre) virágzó építészetről, a Velencei Biennáléról pedig a legtöbb fiatal építész azt gondolta, hogy az egy bizánci császárné sírkápolnája.
"Az utóbbi években, már küzdve betegségével, az Építőművészeti Doktori Iskola tanáraként többször is elhozta hallgatóit a Lechner Tudásközpontba, megismerni az 1945 utáni magyar állami tervezőintézetek hagyatékát, mert a késő modern hazai építészetnek pont ugyanolyan jelentőséget tulajdonított a fiatalok képzésében, mint Robert Venturinak vagy Rem Koolhaasnak.
Büszke vagyok rá, hogy valamit viszonozhattam abból a felmérhetetlenül nagy értékből, amit tőle kaptam hosszú évek során, és bevezethettem a doktoranduszait a ma alig ismert, de számunkra fontos mesterek örökségébe.
Hiányozni fog. Csak az vígasztal, hogy hosszú oktatói pályája során tanított számos egykori tanítványa ma már tanárként viszi tovább szellemi örökségét, szemléletmódját, adja tovább tudását az új generációknak."
Mészáros Ábel, építész, urbanista írása, Lechner Tudásközpont
forrás: http://lechnerkozpont.hu/cikk/vilagitotorony-a-kodben-in-memoriam-kerekgyarto-bel
Kép forrása: fuga.org.hu
Szomorúan tudatjuk, hogy 2018. október 13-án elhunyt Lőrinczi Edit Munkácsy díjas belsőépítész.
76 éves korában elhunyt Vajai Tamás Ybl-díjas építész DLA, az Iparterv ( 1968-1985), a KÖZTI ( 1985-1987), a Kerti (1987-1989) valamint a Tér4 Építész Kft. (1990-2012) vezető építésze, a Magyar Építőművészek Szövetségének tagja, a FÉK I. Mesteriskola ( 1970-1972 ) ciklus volt hallgatója, címzetes egyetemi docens.
Jelentősebb munkái:
Szolnoki Gyermekotthon és Gyermekvédő Intézet ( 1977 )
Jászberényi Kórház 50 ágyas gyermek-csecsemő pavilon ( 1979 )
Miskolc ( Diósgyőr) Vasgyári Kórház új sebészeti és főporta épülete.( Csontos Csabával 1981-84. )
1990-94 között Sylvester Ádámmal és Molnár Péterrel együtt megalapította a Tér 4 Építész Kft.-t.
1993-ban Sylvester Ádámmal és Molnár Péterrel együtt tervezte a KONTRAX székházat az Egressy út és Róbert Károly körút sarkán ( elbontották 2015-ben).
Kitüntetései:
NEKROLÓG HELYETT - BÚCSÚLEVÉL DOBRONYI ÁGNES ÉPÍTÉSZMÉRNÖK-EGÉSZSÉGÉPÍTÉSZHEZ
Alig múlt két éve, egy rövid telefonban lesújtó hírt osztottál meg velem: édesapád, Dobronyi István építész haláláról számoltál be szomorú kötelességként. Néhány hete váratlan hír döbbentette meg a szakmabelieket, ismerőseidet: Dobronyi Ágnes okleveles építészmérnök, egészségépítész életét váratlan rosszullétét követően a segítő kezek már nem tudták megmenteni…Jövőre lettél volna negyven éves…Előttem egy önéletrajz, néhány újságcikk és fénykép…Rólad, Rád emlékezem…
Építész családba születtél, ezért nem lehet véletlen, hogy Te is építészmérnök lettél. A műszaki indíttatásúak egyik alap intézményében, a Krúdy Gyula Gimnáziumban kaptad meg az alapokat az élethez és a sikeres egyetemi felvételihez. 2004-ben szereztél diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán, majd ugyanitt épületauditálási mesterkurzust végeztél az új energiaszabályozással kapcsolatban, két évvel később. Aztán elindultál a pályán, a családi vállalkozás, a LAK-LAK Építész Kft, az ÉPKER Kft, a KE-VÍZ 21 Zrt, majd a Nyíregyházi Önkormányzat Városfejlesztési Irodája következett. Különféle beosztások és feladatok, sokféle tapasztalattal.
Aztán 2013-ban váratlan fordulat történt. Ahogy egy újságcikkben elmesélted, „édesanyád unszolására beiratkoztál egy tanfolyamra”, ahol végérvényesen megfertőződtél. „Az oroszoknál nagy hagyománya van az egész életünkre kiható harmonizációs technikának”, a Grabovoj-módszer egyik mértékadó hazai alakja, képviselője lettél, tanfolyamokat is tartottál. Komoly célokat tűztél ki magad elé, az ügy hiteléért tudományos fokozat megszerzésére törekedtél. És mindezek mellett, édesapád nyomdokába lépve két éven át elláttad a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Építész Kamara elnökségi tagi feladatait is. Az életedet az utóbbi időszakban egyre inkább a természetgyógyászat, az életmód tanácsadás, az egészségépítész küldetése töltötte ki…Ezt a munkát, az önként vállalt küldetést már nem tudod végig vinni, de építészként, egészségépítészként, így is tiszteletre méltóan teljesítettél…
Most itt mosolyogsz előttem, fotón, derűsen, ahogy emlékszünk Rád…Édesanyád Kosztolányi Dezső következő szavaival búcsúzott Tőled: Volt emberek, ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak még tovább.
Búcsúzom Tőled, Dobronyi Ági, a szakmabeliek, az építészek nagy családja nevében Az okleveles építészmérnöktől, az egészségépítésztől, a segítő szándékú embertől, egy jóbarát lányától… Hass még tovább, maradj örökké fiatal, mosolygós, tenni, segíteni akaró, mindannyiunk emlékezetében.
Végh József
építész,
a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Építész Kamara elnöke
Tisztelt Tagtársak!
Megrendülve értesítjük Önöket, hogy Sári István építész, urbanista és főépítész 2018. április 17-én este 73 éves korában eltávozott közülünk.
Hamvait szűk családi körben helyezik örök nyugalomra.
Miskolcon a Kós-Házban fogunk egy nyilvános megemlékezést tartani, melynek időpontjáról a későbbiekben adunk tájékoztatást.
Tisztelettel:
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építész Kamara Elnöksége
Szomorú szívvel de a Feltámadás reményében tudatjuk, hogy Dr. Pozsgai Lajos Eötvös Lóránt, Lechner Ödön és Kármán Tódor díjas, a Magyar Köztársaság Kormányának Arany Gyűrűjével és a Magyar Köztársasági Középkereszttel kintüntetett gyémántokleveles építészmérnök, az Ybl Miklós Műszaki Főiskola nyugalmazott Főigazgatója életének 86. évében 2018 Húsvét hétfő hajnalán visszaadta lekét a Teremtőjének.
Temetésére kérésének megfelelően családi körben kerül sor.
Táviratcím: Véghné Pozsgai Olga és Pozsgai Márta
1124 Budapest, Koszta József utca. 35.
Áder János köztársasági elnök úr a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést adományozta:
Borbély Lajosnak, a Bács-Tér Építésziroda Bt. ügyvezetőjének, vezető építész-tervezőjének, a Bács-Kiskun Megyei Építész Kamara volt elnökének a megye terület- és településrendezése, valamint a helyi építésztársadalom elismertetése érdekében végzett több évtizedes tevékenysége elismeréseként.
A kitüntetést Balogh Zoltán, az emberi erőforrások minisztere adta át a Parlamentben, 2018. március 14-én.