Szomorúan tudatjuk, hogy 2021. június 5-én elhunyt Szalay Ákos építőmérnök, a Pest Megyei Építész Kamara tagja.
( Budapest, 1956. augusztus 20. - Zebegény, 2021. június 5.)
2021. június 13-án vasárnap hajnalban 79 éves korában elhunyt Perczel Anna építész-urbanista, az Óvás! egyesület alapító tagja, elnöke.
Az építész tanulmányait a BME Építészmérnöki Karán végezte el. Az első munkahelye, a BUVÁTI Vadász György műterme. Legfontosabb munkája a Gellért hullámfürdő rekonstrukciója volt.
Négy évig élt Algériában, illetve Mozambikban.
1987-től Budapesten régi városrészek rehabilitációs terveinek elkészítésével bízták meg (Középső-Józsefváros, Kőbánya). Perczel Anna az épített és a természeti környezetre pótolhatatlan értékként tekintett, a rombolás helyett a budapesti történelmi városrész, a VII. kerületi régi zsidónegyed megőrzéséért, sajátos hangulatának, kultúrájának, épületeinek védelméért küzdött.
E célból többedmagával 2004-ben megalapította az Óvás! Egyesületet, melyben építészek, szociológusok, történészek, várostervezők dolgoznak azon, hogy az UNESCO-védelem alatt álló városrészben a múlt emlékei megmaradhassanak.
A Védtelen örökség című 2007-ben megjelent könyvében egyesével veszi végig a város negyed épületeinek történetét, a bennük egykoron élő családok, kereskedők sorsát, a többi között a Dob, az Akácfa, a Dohány, a Kazinczy, a Király utca házainak múltját és jelenét.
2011-ben Scheiber Sándor-díjat kapott.
2020-ban Perika díjat (építészfórum) kapott
Szomorúan tudatjuk, hogy Sisa Béla népi építész 2021. április 28-án meghalt.
Sisa Béla (1942. február 2. - 2021 április 28.) Ybl díjas és Kós Károly díjas építész búcsúztatása 2021. május 28-án 16.30-tól a Budapesten a volt Műemlékvédelmi Hivatal épületének várfal előtti parkjában lesz.
A gyászmise ezek után 18.00 órától kezdődik a Mátyás templomban.
Életrajza:
Sisa Béla 1942. február 2-án született Jászberényben. Szülővárosában, majd Budapesten, a Magasépítőipari Technikumban tanult. 1970–1971-ben elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem Műemlékvédelmi Szakmérnöki képzését.
Gyermekei: Béla és Attila.
Sisa Béla 2021. április 28-án hunyt el Budapesten.
Munkássága
Fiatal korában a Jászság történetével és épített értékeivel foglalkozott, kijutott a Kaukázusba, Oszétiába is. Első munkáját a jászberényi Lehet vezér térről írta.
1968-ban az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa lett. Az utódintézmények mellett a Kivitelezési Osztályon, a Műemlékfelügyeleti Osztályon, valamint az Igazgatóságon is dolgozott. Első megbízása Táncsics Mihály ácsteszéri szülőházának helyreállítása, első komolyabb feladata a szarvasi szárazmalom felújítása volt. 1991-ben újjászervezte a Népi Építészeti Osztályt, melynek a vezetője is volt. 2003-ban megalapította a Népi Műemlékvédelemért Alapítványt. 2008-as nyugdíjazásáig a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál tevékenykedett. Vállalkozóként tervezéssel foglalkozott.
A Kárpát-medencében található népi építészet megmentésével és helyreállításával foglalkozott. Országszerte több mint száz épület felújítása, helyreállítása fűződik nevéhez.
Békés megyei helyreállítási tervei:
Ő készítette az orosházi Darvas József Emlékház kiviteli tervét (1983) és a Munkácsy Mihály Emlékház felújításának engedélyezési tervét (2004).
Felújítási javaslatokat, programterveket, állapotrögzítő dokumentációkat is készített. Építésztörténeti kutatásokat végzett, kutatta a hazai, fából készített harangtornyokat, valamint a Gyertyaszentelő Boldogasszony-kultusz emlékeit. Számos kötetet és tanulmányt írt. 1973-ban felkérték a Békés megye műemlékeit bemutató kiadvány megírására, az 1981-ben megjelent kétkötetes mű 167 műemléki védelem alatt álló objektumot ismertet. Egyetemi oktatóként, konferenciák előadójaként és szervezőjeként is szerepet vállalt. Tervei tárlatokon voltak láthatók. Kiállítása nyílt többek között Békéscsabán, Csongrádon, Hódmezővásárhelyen, Jászberényben, Bukarestben, Bécsben, Firenzében, Párizsban és Rómában. 1990-ben film készült Békéscsaba népi építészeti értékeiről, a film szakértői Sisa Béla és Katsányi Pál voltak.
Tagja volt az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Népi Építészeti Szakbizottságának, közös képviselője a Sella Építész Tervező Gazdasági Munkaközösségnek. A Kulturális Örökségvédelmi Kerekasztal Közhasznú Egyesületnél elnöki tisztséget viselt.
Díjak, elismerések
Kötetei
forrás: wikipédia.hu
Király Noémi építész (1968-2021)
Király Noémi építész, Alsónémedi, Kisoroszi és Leányfalu főépítésze 2021. április 25-én, életének 52. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Kicsi lány, huncut szemekkel, nagy szívvel és kisegérszerű cincogó nevetéssel.
Építész volt, Alsónémedi és Leányfalu szeretett főépítésze,
aki néha a munkatársunk volt, néha a szövetségesünk,
néha zsűritársunk, néha tanácsadónk,
néha vendéglátónk, néha vendégünk,
néha gyerek, néha anya, néha feleség
és mindvégig, az idők kezdete óta; a barátunk.
Nem lehetett nem szeretni a szőke copfjai alól kikerekedő vidám mosolyát,
az extrém, színes bakancsokban és jelmezszerű tarka ruhákban megelevenedő mesefiguráját.
Az építész szalmabábúk és hivatali bádogemberek között
Ő volt a felelőtlenül bolondos Jótündér.
Gyertyát gyújtottunk.
Napok óta ég.
Ha majd itt nálunk elalszik,
az Óperenciás tengeren túl majd egy másik láng
újra fellobban…
Vadász Bence
20210505.
Április 20-án elhunyt a területi tervezés és városfejlesztés jeles egyetemi oktatója, Dr. Lados Mihály
Életének 60. évében elhunyt Dr. CSc Lados Mihály okl. közgazdász, egyetemi docens, a Széchenyi István Egyetem Regionális- Tudományi és Közpolitikai Tanszékének oktatója, a területi tervezés és városfejlesztés jeles személyisége.
Dr. Lados Mihály 1992-től óraadóként, 2006-tól főállású oktatóként vett részt a győri egyetemisták képzésében. A kezdetektől a területfejlesztés és az önkormányzati témájú tantárgyak előadásainak, szemináriumainak tartása volt a szakterülete. Munkájában folyamatosan hasznosította gyakorlati felkészültségét, tapasztalatait. Elméleti és gyakorlati ismereteinek hiteles forrása a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Tudományi Kutatóközpontjának Győrben működő Nyugat-magyarországi Tudományos Osztálya volt, ahol kezdetben tudományos kutatóként, később vezetőként dolgozott.
Nagy szerepe volt abban, hogy az Intézet az 1990-es évek elején a Széchenyi István Egyetem külső tanszéke lett. Az Intézet Dr. Lados Mihály közreműködésével több széchenyis képzés indításában, sikeres működtetésében vett részt. A Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola törzstagjaként, a Széchenyi István Egyetem Doktori Tanácsa tagjaként a doktoranduszok felkészítésében az elméleti tudás gyakorlati megerősítését és hitelesítését szorgalmazta.
„Egyetemi tanár még szeretne lenni” – olvasható a Széchenyi Alumni Magazin közelmúltban megjelent számában a megcélzott, most már meg nem váltható professzori kinevezéséről. A tanszéki tudományos diákköri munkát az oktatói, kutatói utánpótlás legfontosabb alapozójának tekintette. Hallgatóinak főként területfejlesztési és önkormányzati témájú diplomákat javasolt, s szívesen vállalt konzulensi feladatokat. Kollégái és hallgatói nyitott, barátságos emberként ismerték. Egy jó beszélgetés, egy szakmai probléma sokszempontú elemzése során mindig határozottan és hatásosan, s nem harsányan érvelt. Oktatói, tudósi felkészültségét, személyiségének színes megnyilvánulásait, emberi gesztusait tanítványai, munkatársai maradandó szép, értékes emléknek tartják.
Tudományos kutatási területei: közpénzügyek, önkormányzati gazdaság, területi tervezés, határ menti együttműködés, helyi gazdaságfejlesztés, okos városok, természet alapú városfejlesztési megoldások, fenntartható városi közlekedés.
forrás: kisalfold.hu
Budapesten, Nagytétényben született 1955. május 15-én, de gyermek- és ifjú éveit Pesterzsébeten töltötte. Itt járt általános iskolába és itt érettségizett a Kossuth Lajos Gimnáziumban.
1973-ban nyert felvételt a Kertészeti Egyetem Táj- és Kertépítészeti Szakára, 1978-ban itt szerzett kertészmérnök diplomát. Ez a Mőcsényi Mihály professzor úr által fémjelzett képzés formálta személyiségét, alakította és határozta meg a tájépítész szakma iránti elkötelezettséget, határozott értékrendjét. Igényessége, szakmai következetessége - amely ezt követően az egész életét és szakmai munkásságát meghatározta – a személyiségéből adódott.
Szakmai érdeklődése kezdetektől a településtervezés, ennek részét képező zöldfelületi tervezés, illetve a tájtervezés felé irányult. Ezért helyezkedett el pályakezdőként a PTTV, a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat településtervezési irodáján, mert ott ilyen irányú feladatok megoldása várt rá, mint szakági tervezőre. Magát továbbképezve 1986-ban a Kertészeti Egyetemen táj- és környezetrendezési szakmérnöki diplomát szerzett. A PTTV-ben dolgozva rövidesen irányító tervező, 1986-tól pedig táj-és kertépítészeti vezető tervező lett.
Ehhez - a későbbiekben PESTTERV-ként ismertté vált céghez - a manapság ritka módon – élete végéig hűséges maradt. A korábbi tanácsi tervező vállalatnak a rendszerváltozást követő felszámolása után (a Vele együttdolgozó kollegáival együtt) 1994-ben alapítója, vezető tervezője, illetve egyik ügyvezetője lett a PESTTERV Pest megyei Terület-, Település- Környezet Tervező és Tanácsadó Kft-nek, mely keretei között a haláláig dolgozott.
Szinte nincs olyan térség és nincs olyan település Pest megyében, ahol az elmúlt több, mint négy évtizedben ne tervezett volna, nem vett volna részt - akár rendszeresen visszatérően is - térségi-, települési- vagy részletes rendezési tervek, illetve beépítési tervek készítésében. Kiemelkedően fontosnak tartotta a hely- és a problémaismeretet. Terveit és javaslatait mindig helyszíni bejárásra, a táj és a környezet, valamint az azt használók elvárásainak tudatos megismerésére alapozta.
Az adottságokat, a potenciálokat feltárva, az értékeket megőrizve tudatosan formálta e települések táji és épített környezetét.
Néhány, a legfontosabb munkái közül:
Térségi tervek:
Településfejlesztési tervek
Településrendezési tervek
Részletes rendezési tervek
Díjnyertes tervpályázatai:
Megvalósult díjnyertes tervpályázat alapján
2006. Budapest IX., Ferenc tér átépítése
Endre tevékeny, energikus ember volt, folyamatosan új tervekkel, melyek megvalósításába lendületesen vetette bele magát. Akart és tudott jól, tartalmasan élni.
Szeretett utazni, a fiatalkori hazai kerékpártúráit később egyre távolabbi kalandok követték, de a jugoszláv Adriához vissza-visszatért. Imádta a tengert, a napfényt. Az emlékeket megszámlálhatatlan szép fotója őrzi, melyeket rendületlenül készített, örömmel rendezgetett.
Aktív, sportos, egészséges életet élt, úszni járt, a pingpong-asztalt már kora tavasszal lelkesen felállította, mindvégig rendszeresen teniszezett hajdani „pestterves” kollégáival és barátaival. Járta az erdőket, szerette a csendes, bensőséges társas bolyongást is, az apró felfedezéseket.
Rajongott zenéért, ha csak tehette - munka közben és autót vezetve is - zenét hallgatott, széleskörű tájékozottsága mellé hatalmas lemezgyűjteményt birtokolt. A progresszív rock és jazz iránti fiatalkori lelkesedését mindvégig megőrizte, zenei klubokba járt, figyelte az újdonságokat, naprakész és nyitott volt. Idővel a klasszikus zenei koncertek hűséges és lelkes látogatója is lett.
Örömmel és aktívan vett részt családi és társasági programokban, szerette, ha emberek vették körül. A maga tartózkodó módján remekül tudott új kapcsolatot teremteni; kortalansága miatt gyerekekkel, fiatalokkal különösen jól megtalálta a személyes hangot. Kedves gesztusai, az a mód, ahogy tudott ajándékozni - szívvel, a másikra figyelve - ritka, különleges képesség, adomány volt. Figyelmességeinek apró jelei sokunkat ma is körbevesznek.
Az emberi és szakmai jó tulajdonságai révén megszerzett barátságokat megbecsülte, híven és tevőleg őrizte, ápolta azokat élete során mindvégig. Lehetett rá számítani.
A gyógyulásért folytatott hosszantartó és - személyiségéből fakadóan mindvégig bizakodó -harca után bekövetkezett, méltatlanul korai halálával kiváló szakembert, életvidám, életigenlő személyiséget, megbízható munkatársat, segítségnyújtásra mindig kész, hűséges igaz embert, társat, barátot veszítettünk el.
Nagy űrt hagyott maga után.
Szomorúan tudatjuk, hogy 90 éves korában elhunyt F. Rados Márta okleveles építészmérnök
(1931–2021)
F. Rados Márta 1954-ben diplomázott a Műegyetem Építészmérnöki Karán, majd 1958-ban a MÉSZ Mesteriskola II. (1956 - 1957) ciklusában végzett.
Szakmai tevékenysége során elsősorban építészeti tervezéssel, tervezésoktatással, beruházási és egészségügyi technológiai kérdésekkel foglalkozott.
1964-ben Stockholmban, 1984–88 között Algériában dolgozott építészként. 1974–1988 között az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Épülettervezési Tanszékének docense, és 1982-ig tanszékvezetője volt.
2020. december 22-én, életének 65. évében hosszas betegség után elhunyt Francsics Miklós építész.
A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának elvégzése után1978. szeptember 1-jén kezdett el dolgozni az Építésügyi Tájékoztatási Központban. Az ÉTK kiadványának, az Építésügyi Műszaki és Gazdasági Tájékoztatónak a felelős szerkesztője volt. A világ összes országából az ÉTK könyvtárába érkező építészeti folyóiratokból válogatta össze, fordította/ fordíttatta le, majd kivonatolta azokat a cikkeket, amelyek a hazai szakma érdeklődésére számot tarthattak. Szakmai utakat javasolt és szervezett európai nagyvárosokba: azok a városok voltak az úti célok, ahol érdekes és követendő városfejlesztések,illetve rehabilitációk valósultak meg. Az ÉTK után a magánvállalkozások következtek,az A.B Kft, a DEM Tanácsadó Iroda és az Iminfo Kiadó.
2009-től a portugál Consulgal cégnél dolgozott:nemzetközi környezetben a SkyCourt ( Liszt Ferenc Repülőtér) kivitelezésének műszaki ellenőri, illetve felelős műszaki vezetői feladatát látta el. Az utolsó néhány évet a Consulgal utódjánál, a Hungalnál, illetve a 3E-nél töltötte, műszaki ellenőri pozícióban. Felügyelte az Országos Mentőszolgálat állomásainak átépítését, a Balettintézet felújítását, az MTK Stadion felépítését, valamint Óbudán a Piac rekonstrukcióját, illetve a TVE Sportcsarnok átépítését.
Kiválóan beszélt angolul. A segítségével lefordított szövegek nem csak pontosak, de egyben elegáns megfogalmazásúak is lettek. Számítástechnikai tudása is kimagasló volt: minden olyan programot ismert és magas szinten használt, amire az irodai munkában szükség volt. Kollégáinak számos alkalommal tartott továbbképzést például az MS projekt program használatáról.
Akik ismerték, emlékezni fognak higgadt és nyugodt személyiségére, remek humorára, nyitottságára az újdonságok iránt.
Fájó szívvel búcsúzunk Miklós!
A PESTTERV Kft mély megrendüléssel tudatja, hogy Burányi Endre tájépítész mérnök, táj- és környezetrendezési szakmérnök, terület- és településrendezési vezető tervező, a Kft ügyvezetője, életének 66. évében türelemmel viselt hosszú betegség után 2021. február 10-én elhunyt.
Burányi Endrét a PESTTERV Kft saját halottjának tekinti. Munkatársunk és barátunk temetéséről később intézkedünk.