2020. október 3-án, 92 éves korában elhunyt Callmeyer Ferenc építész.
(Miskolc, 1928. – Budapest 2020.)
A Magyar Építész Kamara (MÉK) első megválasztott elnöke (1997 - 1999).
“CF” ahogy mindenki ismerte, kétszeres Ybl-díjas építész ( 1956; 1993.), Év Lakóháza díjas, Építészeti Nívódíjas és Prima díjas (2008). Megkapta továbbá a Magyar Művészeti Akadémia Építészeti Tagozatának díját (2014). 2015-ben Jean Monnet - emlékéremmel ismerték el a közép-európai nemzetek közötti megbékéléséért tett tevékenységét.
2019-ben ő kapta meg elsőként a Biatorbágy Városépítészetéért Díjat.
A diploma megszerzése után a MEZŐTERV-nél mint tervezőépítész helyezkedett el.
1953-1955 között végezte el a Mesteriskola legendás első ciklusát( MÉSZ I.).
1955 és 1963 között az IPARTERV osztályvezetői munkakört töltött be.
1956-ban, 28 évesen Ybl-díjat kapott „a mezőgazdasági víztoronytípusterv készítéséért, a Kőbányai Gyógyszergyár Irodaépületének ( Bp. Gyömrői út 19-21.) tervezéséért."
1963-tól 1965-ig a londoni Sheppard Robson and Partvers-nél építészként dolgozott. 1965-ben hazatért és a Tervezésfejlesztési és Építészeti Technikai Intézet (TTI) főosztályvezető helyettese lett.
1951-től meghívott előadó és gyakorlatvezető volt a BME Építészmérnöki Karán, 1984-től a Kar az angol nyelvű tagozatán címzetes egyetemi tanár.
1994-től az BME Építészmérnöki Kar Habilitációs Bizottságának tagja.
1990-től a Callmeyer és Tsa. Építésziroda tulajdonosa és igazgatója, építész fiával dolgozott együtt ( Callmayer László).
Számos építészeti és urbanisztikai cikke jelent meg szak- és ismeretterjesztő lapokban. Tanulmányokat írt a napenergia építészeti hasznosításáról, könyvei jelentek meg a korszerű iskolaépítésről. Több bizottságban - mint tag - működik közre, így az Euromérnöki Diploma (EU ING) magyar minősítő bizottságában, 1993-tól a Kossuth- és Széchenyi-díj bizottságban.
Az 1996-ban újra alapított Magyar Építész Kamara (MÉK) első megválasztott elnökeként (1997 - 1999) meghatározó feladatokat kapott az építészszakma újraszervezésében. Elnöki pozíciójáról a Nemzeti Színház építészeti tervpályázata körül kialakult szakmai-etikai viták miatt köszönt le.
A BME Építészmérnöki Karán 2001-ben Aranyoklevelet kapott; az Egyetem Szenátusa 2011-ben Gyémántdiploma adományozásával ismerte el értékes építészi tevékenységét.
2017-ben a kamara küldöttgyűlésén megkapta az elsők között MÉK Kamarai Érmet.
( a képen balról jobbra: Bodonyi Csaba, dr. Hajnóczi Péter, Mónus János, Kovács Imre, Kampis Miklós, Callmayer Ferenc)
Callmayer Ferenccel készült videó riport:
Források:
Callmeyer Ferenc temetése 2020. október 16-án 12.30-kor lesz Telkiben.
Letölthető tartalom:
Szeptember 19-én elhunyt Kovács Balázs építész, a BUVÁTI építésze, a Kelenföldi Lakótelep, a Sugár bevásárlóközpont és számos városrendezési terv alkotója.
Kovács Balázs 1933. január 22-én született, okleveles építészmérnök, legtöbben a BUVÁTI építészeként ismerték, számos rendezési terv fűződik nevéhez, így például a Kelenföldi Lakótelep rendezési terve 1974-ből. A MÉK Terület- és Településrendezési Tagozat tiszteletbeli tagja volt.
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. Tóth Zoltán, Ybl díjas és Pro Régió díjas építészmérnök életének 80. évében örökre eltávozott.
Tóth Zoltán egyetemi tanulmányait Budapesten, a Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végezte, ahol 1965-ben diplomázott a Városépítési Tanszéken. 1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen városépítési szakmérnöki diplomát kapott, 1985-ben egyetemi doktor és a műszaki (építészet) tudomány kandidátusa. Főépítészi tevékenységéért, elméleti és gyakorlati munkásságáért, 1987-ben Ybl Miklós díjat kapott.
1997-ben habilitált a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1988-ban vette át a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemre szóló egyetemi tanári kinevezését a köztársasági elnöktől. Dolgozott kivitelező vállalatnál, majd 1968-1976 között Pécs város főépítészeként. 1976-tól 78-ig a Pécsi Tervező vállalat irodavezetője, 1978-tól Baranya megyei főépítésze,majd 1992-től a dél-dunántúl területi főépítésze volt nyugdíjazásáig. A 2010-es évhez kötődően Pécs Európa Kulturális Fővárosa beruházásainak építész koordinátora volt.
A hazai környezetalakítás tágan értelmezett területén végzett kutatómunkát, könyveket írt, tanított. A Főépítészi Kollégium első elnöke volt 1989-1993 között, főépítészi tevékenységéért Főépítészi Életmű díjban részesült. A Magyar Urbanisztikai Társaság alelnökeként elsősorban az oktatás és a nemzetközi kapcsolatok felelőse volt. Több cikluson át a MUT állandó képviselője volt a Conseil Européen des Urbanistes nemzetközi urbanisztikai szervezetben. Tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, a Dél-dunántúli Építész Kamarának, a Magyar Építész Kamara Terület- és Településrendezési Tagozatának, az MTA Településtudományi Bizottságának.
Letölthető dokumentumok:
IN MEMORIAM - PROFESSZOR DR. TÓTH ZOLTÁN YBL DÍJAS ÉPÍTÉSZ, URBANISTA
Borostyánkői Mátyás DLA az IPARTERV volt elnök-vezérigazgatója hosszas betegség után, 2020. február 28-án eltávozott.
Pótolhatatlan veszteség érte a magyar felsőoktatási építészképzést, az építőművészeti DLA képzést, a műszaki tudományos és a Magyar Építészkamarai életet. Életének 76. évében elhunyt Prof. Dr. Kistelegdi István a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának professzor emeritusa, a pécsi egyetemi szintű építész képzés egyik alapító professzora. A PTE Műszaki és Informatikai Karának professzorai, oktatói, dolgozói megrendüléssel értesültek Kistelegdi professzor haláláról, akit aktív oktatói pályája során és nyugalmazását követően is nagy tisztelet és szeretet övezett.
Az építészeti alkotás és a legmagasabb szintű építészoktatás nemzetközileg is elismert, a legnagyobbak között számon tartott professzorát, számos magas színvonalú alkotómunka, tudományos kutatás, szakkönyvírás, publikáció mellől szólította el hosszantartó türelemmel viselt betegsége, és a 2020. augusztus 22-én bekövetkezett halála.
Szombathelyen 1944. december 7-én született.
A Budapesti Műszaki Egyetemen okleveles építészmérnöki és műemlékvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett, évfolyamának egyik legkiválóbb hallgatójaként.
1968-tól kezdő építésztervezőként a Pécsi Baranyatervnél kezdte a pályáját, majd a PÉCSITERV Tervezőirodánál folytatta, ahol műteremvezető és a pécsi belvárosi műemléki rehabilitáció főépítésze, építész szakfőmérnöke lett.
A mintegy húszévnyi tervezőirodai aktív építészeti tevékenységét 1988-tól a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola Építészeti Intézetében folytatta tanszékvezető főiskolai tanárként.
Kiváló szervezői és empatikus emberi tulajdonságainak köszönhetően 1993-tól 1995-ig főigazgatója lett a Pollack Mihály Műszaki Főiskolának, mely időszakban megszervezte az intézmény Janus Pannonius Tudományegyetemhez történő integrációját. Ez nagy lépés volt a későbbi Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karának felsőoktatási rangjának növelésében és tudományos fejlődésében.
Főigazgatói tevékenységét követően az Építészeti Intézet tanszékvezetőjeként folytatta igen magas színvonalú tudományos igényességű oktatói munkáját. 1995-ben habilitált egyetemi tanári címet és 2001-ben DLA tudományos fokozatot szerzett.
Munkásságából közel 30 évet a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karon töltött el. Kiemelkedő szerepe volt a pécsi építész egyetemi szak beindításában és meghonosításában.
Alapító tagja és a mestertestület elnöke volt az építészképzésben egyedülálló építőművészeti és mérnöki tudományos iskola, a DLA és PhD tudományos fokozatok megszerzését is biztosító Breuer Marcell Doktori Iskolának.
Oktatói pályája során végig az építészmérnök képzésben, az építészeti és épületszerkezeti tárgykörben a legfontosabb témaköröket oktatta magyar és németnyelvű képzésben. Hallgatói körében igen népszerű előadó, tanáregyéniség volt. Több jelentős nemzetközi oktatási és tudományos projektben is tevékenykedett.
Tudományos és művészeti pályafutását az építőművészet és az építészmérnöki alkotó munka jellemezte. Kutatási területei a népi építészet és hagyományok kortárs alkalmazási lehetőségei voltak. Ezen belül kiemelt figyelmet fordított a műemlékvédelem, a történelmi városrészek rehabilitációja, az új épületek történelmi környezetbe való illeszkedése, a környezetkultúra fejlesztésére. Ezen kutatásai eredményeit integrálta az építészmérnök és építőművészeti oktatásba és a doktori képzésbe egyaránt.
Kiterjedt nemzetközi tudományos munkássága során német nyelven vendégprofesszori, előadói és szeminárium vezetői meghívásnak tett eleget több alkalommal a weimari, a würzburgi a dortmundi, az aacheni és a grazi egyetemeken.
Több jelentős hazai és nemzetközi konferencia szervezője és előadójaként szolgálta a tudományos életet. Ebből néhány példa: - Budapest „FÉSZEK Művészklub” „Csak tiszta forrásból” előadások és kiállítás a Pécsi Ifjúsági Irodával – Csehszlovákia, Prága „nemzetközi történeti városrészek rehabilitációja” – Lengyelország, Wroczlaw konferencia előadás a „ Pécsi történeti belváros rehabilitációja” – Würzburg DAAD ösztöndíj három hónapos előadás sorozat a Würzburgi Egyetemen – Nemzetközi Építész Világkongresszus UNESCO-UIA filmbemutató előadás Barcelonában.
A tudományos munkássága és építészeti alkotótevékenysége egymásra hatását jól példázzák építészeti tervei, alkotásai: - Paks Atomerőmű lakótelep, üzletház, iskola, óvoda – Szekszárd Paneles teraszház – Pécs belváros 16 tantermes iskola – Pécs történeti belváros rehabilitációs tömbök történeti műemléki kutatási tervei, dokumentációi (Elefántos-tömb, Kossuth L. utcai Sallai utcai tömbök) – Pécs Rákóczi út „Kereskedők Háza” római kori emlékanyag kutatása, rekonstrukciós tervei – Pécs Iparosház engedélyezési és kiviteli tervei - PTE Rákóczi út 80. Jogi Kar előadóterem és aula tanulmányterve – Pécs Koller u. 4. „Garzonház-Fecskeház” tanulmányterve – PTE Boszorkány úti Kollégium rekonstrukciós terve – Szolnok Szigligeti Színház tanulmányterve – Pécs Papnövelde út 5. Modern Magyar Képtár engedélyezési terve, valamint a szamoskéri református templom, a FEMA, hazánk első pláza bevásárló központja és a PTE rekori palota átalakítás és felújítás, ill. a Zsolnay múzeum rekonstrukció.
Igen aktív közéleti tevékenysége legfontosabb állomásai: Magyar Építőművész Szövetség - Fészek Művészklub Budapest – 1970-1980 a „Pécsi Ifjúsági Iroda” alapító tag, a magyar organikus művészet alapító műhelye – a „Pécsi Csoport” tagja – Építőipari Tudományos Egyesület tag – Országos Épületszerkezettani Konferencia tag – 1991-1994 Magyar Építészek Kamarája és Szövetsége területi elnök – Felsőoktatási és Tudományos Tanács Műszaki Bizottsága tag – 1993-1996 az „Építés Fejlődéséért” Alapítvány kuratóriumi tag – Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottság tag.
Tudományos, oktatói és alkotói munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: - Miniszteri kitüntetés (Komlói Színház- és Hangversenyterem épületéért) - "Janus Pannonius" művészeti díj (a pécsi belváros rehabilitációs tervezéséért) - "A Magyar Műemlékvédelemért" miniszteri plakett (Pécs, Belvárosi rehabilitációs tevékenységért) - "Ybl Miklós" díj (Pécs, belvárosi rehabilitáció és a Művészetek Háza tervezéséért) - "Pro Architektura" díj (A "FEMA" Bevásárló Központ épületéért - "Pollack Mihály" Nívódíj (oktatási tevékenységért) - "A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett" - "Pro Universitate" emlékérem - Széchenyi professzori ösztöndíj - Honorarprofesszor (Fachhochschule Würzburg) -
Pécs Város Közgyűlése a pécsi történelmi belváros településrendezési-rehabilitációs tevékenysége során elért páratlan sikerei, építészmérnöki tudományos-szellemi sokszínűsége, továbbá eredményes oktatói pályafutásának elismeréseként a Breuer Marcell-díj kitüntetést adományozta számára.
Kistelegdi István professzor úr távozásával örök hiányérzet marad mindenkiben, aki ismerte és szerette. Fájdalmunkat enyhíti, az a tudat, hogy nem vitte magával tudását, szellemiségét, mert építészeti alkotásai és építészek, a volt hallgatói viszik azt tovább, akik hálás szívvel gondolnak felejthetetlen professzorukra.
Emlékét szeretettel megőrizzük.
Nyugodjék békében!
A temetési szertartásra 2020. szeptember 15. kedden 14.00 órakor kerül sor a Pécsi Köztemető dísztermében.
Elhunyt Szerdahelyi László építész, a MÉSZ tagja, az Azok a fiúk zenekar alapítója. A “velünk felfelé” című dalával búcsuzunk tőle
"Majd lesz, aki elhagy, ki nem hiszi el,
hogy juthatnál égbe fel.
Képzelj egy csillagot,
képzeld, hogy ott ragyog.
Képzelj egy csillagot,
s hidd, el neked ragyog.
Te vagy ott!
S majd visszaránt, sok furcsa hang,
és úgy óv majd, hogy visszatart.
A semmiből indulsz, a semmibe érsz.
S a kettő közt oly mindegy hogy élsz."
Nagy Tamás DLA, Ybl Miklós- és Prima-díjas, Csonka Pál díjas, Kotsis Iván-érmes építész
(Csorna, 1951. június 14. – Budapest, 2020. július 2.)
Középiskolai tanulmányait a győri Hild József Építőipari Technikumban végezte 1964-től 1969-ig.
1975-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 1975 és 1986 között a BUVÁTI-ban dolgozott, közben 1978-1980 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskoláját ( FÉK V. ciklus).
1986-tól ösztöndíjasként közel három évig New Yorkban, a Haines Lundberg & Waehler Architects építészirodában dolgozott. Innen hazatérve egy évet töltött Makovecz Imre irodájában, a MAKONÁ-ban.
1990-ben Salamin Ferenccel, Varga Csabával és Vincze Lászlóval közösen megalapította az AXIS Építésziroda Kft.-t, ahol tíz évig dolgozott, több műfajban. Munkái közül kiemelkednek az egyházi megbízásokra létrejött templomok és parókiák, például Balatonboglár, Sopronnémeti és Dunaújváros evangélikus templomai, illetve az aszódi evangélikus gimnázium.
1979-től oktatott, előbb a Budapesti Műszaki Egyetem Építész Karán, majd az Iparművészeti Főiskolán (MIF) , a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen ( MOME) , ahol 2004-2014 között az Építészet Intézet vezetője volt. A mester-tanítvány hagyományok megőrzése mellett sokat tett a képzés nemzetközi kapcsolatainak megerősítéséért; nagy szerepet játszott abban, hogy a MOME címzetes egyetemi professzori címét átvehette Peter Zumthor svájci és Steven Holl amerikai építész.
2000-ben megnyitotta saját, feleségével, Lovas Ilona Kossuth-díjas képzőművésszel közösen alapított műhelyét LINT Építészeti és Művészeti Kft. néven. Aktuális munkáit 2002-ben a Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjának kiállításán mutatta be. Újabb alkotásai közül kiemelkedik a HungaroControl - irodaháza (2004), a gödöllői Szentháromság-templom (2007), a Mátraverebély - Szentkúton felépült Zarándokközpont (2015), valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc New York-ban nemzetközi pályázaton elnyert és felállított emlékműve (2017).
1998-ban DLA címet kapott
1992-ben Ybl Miklós-díjat, 2002-ben Csonka Pál-díjat, 2010-ben Prima díjat, 2016-ban „az építész szakma fair play-díját" Kotsis Iván-érmet kapott, oktatói és alkotói munkájáért, példamutató építészi magatartásáért.
A rendszerváltás utáni magyar építészet kiemelkedő alkotója, építészgenerációk karizmatikus tanító építésze, váratlan hirtelenséggel hunyt el.
Szomorúan tudatjuk, hogy június 26-án elhunyt Radványi György DLA, Ybl-díjas építészművész
(Ózd, 1949. augusztus 4. – Budapest, 2020. június 26.)
Ybl Miklós-díjas magyar építőművész, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) levelező tagja.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytatta felsőfokú tanulmányait, ahol a Középülettervezési Tanszéken a legendás Hofer Miklós tanítványaként diplomázott. A diplomamunkája egy főiskolai sportcsarnok tervezése volt. 1973-ban szerzett építészmérnöki diplomát, amelyet az Építéstudományi Egyesület és a Magyar Építészek Szövetségének diplomadíjával jutalmaztak. Diplomaszerzése után elnyert ösztöndíjával fél évet tanult a világ akkortájt egyik legnevesebb építészeti műhelyében, az Unité Pédagogique d'Architecture de Marseille-Luminy építész iskolában, a Paul Quintrand professzor alapította GAMSAU kutatócsoportjában, ahol a hetvenes évek kiemelkedő francia építészei formálták látásmódját. 1998-ban DLA fokozatot szerzett.
A Műegyetem Középülettervezési Tanszék címzetes egyetemi tanáraként, illetve Sátoraljaújhely és Füzér főépítészeként dolgozott (főépítészi vizsga 2011.). Az Országos Doktori Tanács regisztrált oktatója.
Szakmai tapasztalatait, közösségszervező képességét, kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerét önzetlenül mindenkor a fiatal építészek javára fordította.
2018 óta a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozatának levelező tagja.
Alkotói életműve
Alkotói életműve Sátoraljaújhely és Széphalom általa tervezett épületeiben teljesedik ki, melyek közül is különleges értéket képvisel a Kazinczy emlékhely kertjében megépült Magyar Nyelv Múzeuma.
Sátoraljaújhely és Füzér főépítészeként végzett tevékenysége messze túlmutat az általános tennivalókon, sokkal inkább afféle sajátos kultúrmisszió, a helyi közösség szolgálata. Munkái közül kiemelkedik a balatonarácsi Műteremház, a Pécsi Galéria és Kisgaléria, a nagylóki Harangtorony, a szolnoki Kossuth tér, a nagykanizsai Madonna szobor talapzata, a Magas-hegyi Falmászó Központ, a várpalotai Thury-vár, és a sátoraljaújhelyi Bortemplom, a számos családi ház, iroda, óvoda, étterem, orvosi rendelő és intézmény mellett.
Díjak, elismerések
1988-ban Az Év Lakóháza elismerés.
1998-ban Ybl Miklós-díjjal tüntették ki.
2008-ban Sátoraljaújhely díszpolgára lett, 2010-ben pedig Möller István Jubileumi emlékéremmel jutalmazták munkásságát.
2015-ben a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozatának díjával ismerték el építészi munkásságát.
Épületek
- A Magyar Nyelv Múzeuma (Széphalom, 2008),
- Szent Imre rk. plébániatemplom felújítása (Nagykanizsa, 2009),
- Madonna szobor talapzat (Nagykanizsa, Piarista Gimnázium udvara, 2010),
- Thury-vár felújítása és látogatóbarát fejlesztése (Várpalota, 2011).
forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Radv%C3%A1nyi_Gy%C3%B6rgy
2020. június 11-én elhunyt Pirk Ambrus táj- és kertépítő művész, Szentendre volt főkertésze, a Műemléki Albizottság egykori tagja, akit 2014-ben Pro Urbe Díjjal ismert el a város. Fájó szívvel búcsúznak tőle: szerető családja, barátai és tisztelői.