KeresésKeresés
Keresés
Hu | En
Hu

En

Rosario CABALLERO nyelvész professzor előadása az építészeti szaknyelv és a metaforikus nyelvhasználat kapcsolatáró

ARCHITECTURE AND LINGUISTICS
Rosario CABALLERO: Sensory Metaphoric Cognition of Space
on 8 December 2016, Thursday at 5.15 P.M.
Budapest University of Technology and Economics, Bld. Q, 1st Fl., A123

A Képi Tanulás Műhelye tisztelettel meghív minden érdeklődőt Rosario CABALLERO spanyol nyelvészprofesszor A tér érzékelésének metaforikus megismerése című előadására 2016. december 8-án csütörtökön este 17.15 órakor. BME, Q ép., 1.em., A szárny, Műszaki Pedagógia Tanszék, A 123 nyitott tárgyaló Budapest, Magyar tudósok krt. 2. Regisztráció: agnesvirag84@gmail.com

Visual Learning Lab kindly invites you to Rosario CABALLERO Spanish linguist’s talk titled by Sensory Metaphoric Cognition of Space
on 8 Dec 2016, Thursday at 5.15 P.M. at Budapest University of Technology and Economics, Bld. Q, Wing A, Dep. of Technical Education, meeting lounge A123, Budapest, Magyar tudósok krt., 2. Registration: agnesvirag84@gmail.com

Rosario CABALLERO kognitív nyelvész professzor az Universidad de Castilla-La Mancha egyetemi docense. Az építészeti kritika és szaknyelv kutatója, az építészeti metaforák és az érzékelés kapcsolatát vizsgálja. (https://uclm.academia.edu/RosarioCaballero)
Könyvei: Új perspektívából látni a teret: Az építészek figuratív nyelvhasználata, 2006 Érzéki kogníció. Felfedezések az emberi érzelmek területéről: Képzelet, Érzelem és Érzékelés, 2013

Rosario CABALLERO cognitive linguist professor
Associate Professor in Universidad de Castilla-La Mancha. She investigates the genre of architectural reviews, and the relationship of architectural metaphors and perception. (https://uclm.academia.edu/RosarioCaballero)
Her books:
Re-viewing Space: Figurative Language in Architects’ Assessment of Built Space, Mouton, 2006
Sensuous Cognition. Explorations into Human Sentience: Imagination, (E)motion and Perception, Mouton, 2013

ABSZTRAKT
Az épületek és a térelemek kedvelt metaforikus forrástartományok, amelyeken keresztül absztraktabb fogalmakat tárgyalunk (és gondolunk végig). Bár a tér összefügg az emberi tapasztalatokkal, mégis bonyolult fogalom ahhoz, hogy definiáljuk és leírjuk egy szószerinti, kizárólag térre vonatkozó nyelvvel. Az épületekről inkább úgy beszélünk, mintha lélegeznének, mintha beleik és bőrük lenne, mintha különböző anyagokba öltöznének, szorosan összefonódnának az urbánus terekkel, illetve átölelnék a körülöttük lévő helyeket (Caballero 2006, 2014). Az épületleírások megragadják azt, hogy milyennek érezzük magát az épületet, amelyet olyan jelzők használatával fejezünk ki, mint folyékony, burkolt, nyájas, vagy dohos . Ezekkel a kifejezésekkel “fordítjuk le” az épület érzéki tulajdonságait (Caballero and Paradis 2013). Az előadásomban a verbális módokat jellemzem, amelyeken keresztül az építészek a vizuális, szaglószervi, taktilis és interaktív tapasztalataikat érzékeltetik. Külön hangsúlyozom azt, ahogyan az építészek a térről alkotott percepcióikat, mint tudást közvetítik az egyik legnépszerűbb műfaj, az építészeti diskurzus, az ún. építészeti értékelés formájában. Valójában az építészeti tér megtapasztalásának naiv látásmódjával ellentétben – amely szerint az építészeti tér elsősorban vizuális probléma – a kortárs építészek feltételezik, hogy munkájuk multimodális és, hogy a látás más érzékszerveket is összekapcsol (Bloomer and Moore 1977; Pallasmaa 2005; Seamon 2007). Az értékelők feladata, hogy tapasztalataikat az írott nyelven keresztül fejezzék ki úgy, hogy azt az olvasók megérthessék és a saját érzékszerveikre vonatkoztassák. Ez egy összetett feladat, amelyben gyakran szükséges a különböző képek használata. Előadásom végső célja, hogy feltárjam azokat a módokat, ahogyan a képek hozzájárulnak az építész közösség szenzoros tájképének kialakításához, amelyek az építészeti értékelés műfaját alapvetően meghatározzák.

ABSTRACT
Buildings and spatial entities are ‘popular’ sources in metaphorical mappings and they belong to our everyday experience and, hence, are used for discussing (and thinking) about more abstract concepts. Space remains a difficult entity to define and to describe by using literal, spatial-only language. Rather, buildings are described as breathing, having bowels and skins, as clad with various materials, fitting in tightly-knit urban spaces, or hugging their sites (Caballero 2006, 2014). Architectural descriptions attempt to capture what buildings ‘feel’ like, as suggested by adjectives qualifying them as craggy, fluid, enveloping, bland, stuffy or crisp – all of which attempt to ‘translate’ the sensory properties of buildings (Caballero and Paradis 2013). In this talk I describe the ways architects use language to evoke the visual, olfactory, tactile and interactive experiences afforded by buildings. I am particularly concerned with discussing how architects transfer their perception of space as knowledge, and how this knowledge is communicated through figurative language in one of the most popular genres in architectural discourse, namely the architectural review (hereafter, AR). Indeed, and contrary to folk views of experiencing and assessing architectural space as mainly visual affairs, contemporary architects maintain that their work is much more multimodal, and that vision actually engages the other senses as well (Bloomer and Moore 1977; Pallasmaa 2005; Seamon 2007). The task of reviewers, then, is to translate their experiences through the medium of written language in a form that the readers can relate to through their senses. This is a complex task which often requires the use of imagery of diverse sorts. The ultimate aim of my talk is to explore the ways in which imagery informs and contributes to the shaping of the sensory landscapes of the community of architects as these are staged in the AR genre.


Létrehozás időpontja: 2016-11-28 17:13:06
Utolsó módosítás időpontja: 2016-11-28 17:17:48
Beküldő: Tatai Mária
Megtekintések száma: 3610
Rövid link: http://www.mek.hu/index.php?id=43817