Fontosabb megvalósult munkák:

1992. Muhi Csatai Emlékhely (Vadász György Kossuth-díjas építész társa), Muhi
1994-1997. Beregszászi úti lakótelep I. ütem (Vadász György Kossuth-díjas építész társa), Budapest XI. kerület
1996-2000. Festőiskola és panzió I-II. ütem, Köveskál
1997-1998. Dunakeszi családi ház I. ütem, Dunakeszi
1998-1999. Horvát Nagykövetség és Rezidencia (Miltenberger Miltényi Miklós építésszel), Budapest
1999-2001. Csillagvölgyi úti lakópark (Miltenberger Miltényi Miklóssal), Budapest XII.
2001. Buena Vista Kávéház (Inarchi belsőépítészeti stúdióval), Budapest
2001-2006. Esterházy-kastély melléképületeinek műemléki rehabilitációja I-II- ütem, Tata
2000-2002. A38 Kulturális Állóhajó a Dunán (Miltenberger Miltényi Miklós építésszel)
2000-2002. Budaörs, családi ház , Budaörs
2003-2005. Dunakeszi II. ütem, Dunakeszi
2005-2007. Villa épületek, társasházak Budapest
2006-2007. Bp, XI.  Kopaszi gát, Vízibuszmegálló és Vízirendőrség fejépülete (Szécsi Zoltán DLA építésszel)
2005-2008. Budapest, VIII. 40 lakásos önkormányzati lakóépület (Szécsi Zoltán DLA építésszel), Budapest

Beszélgetés a lakó-magtárról, a hajóról, a megbízói feel-hallásról...

„Kivételesen jó stílusérzéke és virtuóz alkotó készsége alkalmassá teszi őt a legkülönbözőbb léptékű és jellegű építészeti feladatok megoldására. Gyakran dolgozik társakkal, de e közös munkákban is határozottan megjelennek egyéni készségei. A városi villák vagy falusi házak átalakítását éppen olyan magas színvonalon oldja meg, mint például az A 38-as hajó új rendeltetésre való áttervezését. Terveit és megvalósult munkáit egyaránt a gazdag képzelőerő és a szakmai igényesség jellemzi” - méltatták Váncza László munkásságát az Ybl Miklós díj átadásakor (2009. március 13). Műtermének ablakai közvetlen a budai várra néznek, kőhajtásnyira a lőrések, a Buzogány-torony s az árnyas fákkal szegélyezett domboldal sétálói, míg idebent a minimal-art kristálytiszta síkjai tükröződnek. Miként kezdődött kalandod az építészettel? – kérdezem.

A várromok és a műemlékek már gyermekkoromban is érdekeltek.  A családdal, barátokkal tett kirándulások alkalmával nagy örömmel tanulmányoztam, mit érdemes megnézni az utazások során érintett helyszíneken. Tizenhat éves koromra körvonalazódott, hogy építész szeretnék lenni. A felmenőim - mérnökök, vegyészek, gyógyszerészek, orvosok – között akadtak művészek is,- egy remek (stíl) bútor-tervező, a párizsi világkiállításon díjat nyert Horváth Károly; valamint egy országos hírű, „aranyérmes” fotográfus, Váncza Emma, aki az első miskolci fotóműtermet működtette 1880-tól 1912-ig.

- Miben változott kezdeti elképzelésed az építészetről a szakmagyakorlás évtizedei alatt?

Beérem kevesebbel, ma sokkal kisebb eredményt is sikerként könyvelek el. Az élet engem a lakóépület-tervezés felé sodort, talán mert eleinte a családi házaimat tudtam magas   színvonalon megvalósítani, s ezeknek köszönhettem az újabb megbízásokat. Képes vagyok más léptékben is gondolkozni, ahogy azt díjnyertes pályázataink mutatják, de az igazán nagy beruházásaink még nem jutottak túl a kiviteli terveken. Mintha leragadtam volna  epizód-színésznek. A családiház-tervezés nagyon izgalmas és élvezetes tevékenység, de rettenetesen munkaigényes, fárasztó és a végső cél elérése szempontjából túl sok benne a bizonytalanság. A megbízók - miután laktak már valahol -, értenek az építészethez, s gyakran bizalmatlanságnak érzem a tudálékosságukat. Bezzeg egy szívspecialistánál a beteg nem szokott okoskodni, melyik eret hova lenne célszerűbb átkötni...  Szerencsére, mint mindenhol, itt is vannak kivételek, s erről érdemes beszélgetni! A házépítés, minden igyekezet ellenére nehezen iparosítható, a folyamat manuális munkaigénye korunk emberének szemével nézve rémisztően magas. Óriási szerencsének tartom, hogy a jó sors összehozott  Bajka Pál kivitelező barátommal, aki közreműködésének köszönhető, hogy néhány villa épületünk kiváló minőségben felépülhetett.  Különös tehetség és hihetetlen alkotóerő kell a virtuális térből a valóságba való átlépéshez. 

- Számos lakást terveztél műemléki jellegű közegben, milyen nehézségeit látod ezeknek?

Sok esetben átépítésnek indultak ezek a munkák, de a helyszíni bejáráskor, a fölmérésnél, vagy a jelen állapot szerkesztésekor kiderült, hogy lenyűgöző építészeti értékre bukkantunk. Ilyenkor az első nehézséget az építtető meggyőzése jelenti, ugyanis a helyzet változott, hisz mostantól a meglévő épület kötöttségei, védendő értékei kissé átírják az eredeti programot.  Ha jó a megbízó „feel-hallása”, s mellette kellő anyagi tehetséggel is rendelkezik, akkor következhet az építészeti munka. Így  született a Köveskáli Festőiskola pavilonos elrendezésű telepe, ahol a főépület - a volt tiszti-kaszinó - megmaradhatott rekonstruált állapotában, a régi olasz mesterek által alkotott szép arányú tereivel, s minden egyebet külön épületekben helyeztünk el. Hasonlóképpen jártunk el Piliscsabán is, ahol a Klotild negyed egyik százéves villáját éleszthettük újjá. Azt azért nagyon fontos megemlíteni, hogy hitelesen, korabeli építés-technológiát alkalmazva, rekonstruálni egy helyi értéket képviselő épületet nagyon költséges művelet. Sajnos kevesen engedhetik meg maguknak. Az ember szomorúan látja névtelen mesterek remekműveinek agóniáját.
A Deák téri Alpár Ignác által tervezett bérház tornyában, az Anker-kupolában megépült lakás életem eddigi legnagyobb – 140 nm-es – bútorzata, ugyanis az impozáns ácsműhöz nem kívántam hozzányúlni, s mindent szerelt jellegű szerkezettel, azaz bútorral oldottam meg. A tervek kidolgozásában nagy segítségemre volt kitartó munkájával Földesi István tanítványom.

- Hogyan lehet jól csapatban tervezni?

Arra lennék kíváncsi, hogyan lehet egyedül? A saját név szeretete, a szerzői jog vélt hatalma, korunkban a szolgálat elébe tolakodik. A történelmi városrészek összképét a „közkatonák” által tervezett számtalan kiváló épület határozza meg. Ezzel szemben, ha végignézünk ma a Rózsadombon vagy példának okáért a Balaton déli partján, elképesztő látványban lesz részünk. Hihetetlen, mit művelünk mi építészek az egyéni tervezői fantázia érvényesítése, és az önmegvalósítás címén, ahelyett, hogy valamifajta közakarattal kialakított építészeti kánont követnének, mint elődeink. Meggyőződésem, hogy az épített környezet a társadalom írásképével azonosítható.
Az irodánkban fut vagy tizenöt ügy egyidőben, fizikai képtelenség egy embernek ezeket az utolsó telefonig, csomópontig, alvállalkozóig, áttekinteni, nyomon követni. Jelenleg négy tanítványommal dolgozunk a Váncza Művekben, sosem szerepel egyedül a nevem a dokumentációkon. Vadász György mesteremtől így tanultam, s nem felejtem el mennyire inspiráló volt ez számunkra a tanulóévek során. A csapatmunkában különböző szintű és  mélységű együttműködés alakul ki az egyes résztvevők között. Mindenképpen gazdagabb a gondolati kelléktár, s így nagyobb az esély a képességeink szerinti legjobb megoldás kidolgozására.

- A dél-budai Kopaszi gát szögletes pavilonjaira (tervezők Turányi Gábor és társai) erőteljesen rímel a lobogó vitorlára emlékeztető vizirendőrségi és vizibusz-állomás, amit Szécsi Zoltán DLA építésszel közösen terveztetek. A könnyedség és az időtlenség hangulata...

Budapest legjobb területfejlesztésének érzem ezt a szórakoztató-negyedet és extravagáns házikóit. A házunk formájára mondanak mindenfélét: hullám, hajócska. Végeredményben a funkció és a helyszín adottságai indítottak el bennünket ebbe az irányba, hiszen a nagyon elnyúlt telekre a vízvédelmi vonal melletti védőtávolság megtartásával – a vízügyi szabályok által előírt - két mólóhoz kellett szerkesztenünk épületünket. A hosszú, íves érzésvonal mentén futó vasbetonhéj-tetőt az északi oldalon „lehorgonyoztuk", míg dél felől, a fogadási fronton a szabad égbe futtattuk. Függőleges tartószerkezetét váltakozó ritmusban csoportosított keretek alkotják. A héj alatti pavilon jellegű üveg-fa építmény az épület vízparti jellegét erősíti.

- Úgy érzem, a bauhausi modern elveket kifinomultan és nagyon egyedi formában tudod alkalmazni!

Nem tudok és nem is akarok szabadulni a klasszikus modern építészet alapigazságaitól. A funkcionalizmus adja az alapot, s amit ezen túl el tudunk érni, az szolgáltatja a minőséget. Praktikus és elvont értelemben is.

- Ha az összes feltételt megszabhatnád, milyen lenne a jó lakás?

Nézegettem régi magtár-épületeket, érdekes szerkezetűek: többemelet-magas csarnoktereikben, részlegesen közbenső födémek vannak. Ez az egyszerű képlet él a fejemben, a homlokzat szigorú nyílásrendje mögött a kisebb belmagasságú részeken lennének a lakócellák – kívülről, a fateraszokra nyíló külön bejáratokkal. Amint a saját kis tereikből a lakók kilépnek a csarnok felé, abban a pillanatban belépnek a nagybelmagasságú, áttekinthető közösségi térbe.

- Nagyon közösségi ember vagy!

Sajnos egyre kevésbé, bár eredendően az voltam.  Most, hogy életkoromnál fogva már a „B” oldal forog, kevesebbet ficánkolok. Építész közéleti szereplésem a BME Diplomabizottsági tagságára korlátozódik.

- Az Építészfórumban szerepeltél az idei Ybl-díjas vendégek közt. Főleg a válság volt a téma...

Kicsit meghökkentett néhány kollégám kijelentése, hogy a válság tulajdonképpen jó, mert kevés a munka, s el lehet mélyülni a tervekben. Nem tudok azonosulni velük.  Kiegyensúlyozottabban lehet dolgozni, ha nincs még két vasgolyó az ember lábára kötve. A válság a környezetemben sok hiábavaló munkát és emberi tragédiák sorát jelenti. Az utóbbi három évben másfél évnyi időnk veszett kárba a kifizetetlen tervek sorával. Ilyen közegben nagyon nehéz felelősnek lenni tanítványaink, munkatársaink sorsáért. Sajnálom, hogy vannak, akiknek a válságra van szükségünk ahhoz, hogy elgondolkozzanak...

- A „hajó” miképp úszott az életedbe?

A Bahia Kiadó vezetője, Bognár Attila barátom szeretett volna egy alternatív kultúrházat létrehozni Budapesten. Éveken át kísérleteztünk nagyméretű belvárosi pincék hasznosításával, de a költségek minden esetben irreálisan magasak voltak. Végső menedékként született az ötlet: miért nem helyezzük az intézményt a Dunára?  Miltenberger-Miltényi Miklóssal, akkori társammal és Szabó Endre hajómérnökkel közösen dolgoztuk ki a terveket. A Dnyeszteren találtuk, s ócskavas árban vettük meg a több mint negyven éves Artemovszk 38-as típusú (A 38), üzemen kívül helyezett hajó átépítésre alkalmas szerkezetét, majd a Fekete tengeren át a Dunán vontattuk fel Rév-Komáromba, a hajógyárba. Itt találtunk megfelelő hátteret tervünk megvalósításához. A tervezői munka nagyságát jól illusztrálja, hogy a 114 főbordából álló hajótest minden egyes bordametszetét dokumentálnunk kellett - acélszerkezetről lévén szó -, mm-es mértékegységben.  Hétszázötven fős befogadóképességű, akusztikailag tökéletesen felfegyverzett koncertterem, százhetven fős étterem, bárok, audiovizuális stúdió, művészblokk, irodahelyiségek és a hajóknál elengedhetetlen fedélzeti teraszok találhatóak benne. Hat éve, 2003. április 30-án volt az ünnepélyes megnyitó, s azóta  az intézmény világszerte nagy elismerést vívott ki magának kulturális programjával és szolgáltatási színvonalával (dzsessz, kortárs zene, elektronikus tánczene, képzőművészet, médiával  kísérletező műfajok).

- Lakóparkokat is terveztél. Mik a tapasztalataid?

Vadász György mesterem vezetésével vettem részt első ízben lakópark tervezésben, még a ’90-es években. A Budapest XI. kerületi Beregszászi útra szerkesztettünk társasházakat, mérhetetlenül alacsony építési költségvetéssel. Végtelenül racionális megoldásra jutottunk, ami természetesen meghatározta a formát is. Az értetlenségnek köszönhetően e folyamat  indította el az un. „neobauhaus” lavinát, amit a nyereségorientált befektetők kapzsisága a végsőkig kicsontozott. A Csillagvölgyi úti lakópark házai teljesen eltérnek egymástól, itt álcáztuk a valóságot. A mogyoródi lakópark terve teljes mértékig azonosul a helyzettel, egy archetípus tizenkét változatából épül fel az egységes rendszer. Nagy öröm lenne, ha ebben a vérzivataros időszakban mégis megépülhetne.

- A fenntartható fejlődés, az energiatudatosság – divat hirdetni, nehéz művelni...

Amíg luxus a természetbarát technológiák alkalmazása és telepítése, addig nehéz egyértelműen nyilatkozni a témában. A cél természetesen érthető. Dunakeszin másfél évtizede – az országban az elsők között – már hőszivattyús fűtéssel terveztünk családi házat. A dunai kavicságy bő vízhozama és a közművek hiánya indokolta döntésünket. A magas kiviteli költségek láttán mégis az volt az érzésem, hogy amit az alternatív technológia alkalmazásával  a környezetvédelem terén nyerünk, azt a beruházási költség előteremtése során már előzőleg kivettük a rendszerből. Tanulságos a holland példa, ahol a családi beruházás komoly állami támogatással jöhet létre, és a szolgáltatók készségesen közreműködnek a fel nem használt energia átvételében.

Interjút készítette: Plichta Adrien

Képek

A38

Anker-köz

Dunakeszi I.-II. ütem

Hajóállomás

Utolsó módosítás: 2009.06.16 13:17