1922. november 20 -án született Putnokon ikerpár fiú tagjaként, fél órával korábban lány testvérénél. Ezért lett Öreg a neve ahogy szülei és putnoki pajtásai szólították. Elemi és középiskolai tanulmányait Putnokon, rövid kitérővel Debrecenben és Rozsnyón a Premontrei internátusban végezte. Egész életében szerelmese volt a repülésnek, a repülőgépeknek. Szívfájdalma volt, hogy nem lehetett repülőmérnök, mert ezt repülőgép vezetési képességhez kötötték, melynek gyengébb és szemüveges látása miatt nem felehetett meg. Kohómérnök hallgatóként kezdte felsőoktatási tanulmányait még a II. világháború előtt a Soproni Egyetemen. A háború után látva, hogy az ország újáépítsre szorul átment a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (ma Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Építészmérnöki Karára, amit 1948-ban elvégzett.
1948-1955 között tervezőként a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium tervezővállalatainál (ÁMTI, KÖZÉPTERV, UVATERV, amelyek egymás jogutódai voltak), mint tervező és irányító dolgozott. Jelentősebb létesítményei: Úttörő Posta, Balatonszabadi vasútállomás, Dunai Vasmű gyártelep ipari létesítményei.
Munkássága elismeréseként 1952 -ben felvették alapító tagként az akkor megalakuló Magyar Építőművészek Szövetségébe. 1955-56 -ban a Nehézipari Minisztérium felügyelete alá tartozó Hidasi Brikettgyárnál beruházó mérnökként dolgozott. 1956 -ban tervezési osztályvezetőként a Földművelődésügyi Minisztérium Tervező Vállalatához került. Az FM vállalatainál mezőgazdasági építészként működött. Az AGROTERV -ben osztály-, majd irodavezető, a HORTCOOP -nál vállalati főmérnök, az AGROBER -nél a növénytermelési létesítmények szakági főmérnöke volt. Innen vonult nyugállományba 1982 -ben. Mindezekkel párhuzamosan a Budapest Műszaki Egyetemen korrektorként oktatott majd a Kertészeti Egyetemen a Kertészeti létesítmények tárgyat adta elő, valamint részt vett az OMFB növénytermesztéssel és mezőgazdasági generáltervezéssel kapcsolatos tanulmányainak elkészítésében. Nyugállományba vonulása után is aktívan folytatta oktatói tevékenységét és az üvegházi létesítmények tervezésének, felújításának szakértését. Az országban létesített növényházak 80% -a az Ő nevéhez fűződik. Különösen kedves volt számára a Szentesi Árpád Tsz. hatalmas területen elterülő növényházai, fólia telepei, melyek az Ő tervezése, adaptálása kapcsán jöttek létre. 1999 és 2004 között elvégezte az Európai Közösség PHARE programján belül a növényegészségügy részére a schengeni határok miatt szükségessé vált karantén üvegházak tender-kiírását és műszaki szakértőként és szaktanácsadóként részt vett azok összes folyamatában műszaki megvalósulásukig.
1998 -ban aranyoklevelet, 2008 -ban gyémántoklevelet, 2013 -ban vasoklevelet kapott. Kihasználva rajztehetségét, a 2000 -es években egészen 2013 -ig aktívan festett, Balaton-képei a világ sok országába is eljutottak. A festésnek látásának csaknem teljes elvesztése vetett véget. Addigra sajnos mozgása is folyamatosan korlátozódott, majd lakás- és szobafogságra ítélte. Nagy megpróbáltatás volt ez az egész életében aktív, nyüzsgő ember számára.
2016. december 13-án nem ébredt fel, átadta lelkét a teremtőnek.
Nyugodjon békében!
Szakmánkat, szakmai környezetünket, ezzel együtt épített környezetünket meghatározni, a fejlesztés, fejlődés irányait kijelölni sokféleképpen lehet. Ahhoz, hogy a végeredmény értékelhetően és érzékelhetően jó legyen, egyfajta különleges hozzáállás és tehetség szükséges. Somogyi László okleveles építészmérnök ilyen képeségekkel rendelkezett. Székesfehérvárott szültetett 1932. júniusában, ebben a városban cseperedett és tanult, mellette pedig kiválóan kosárlabdázott is. 12 évet játszott a fehérvári Építők csapatában. Miért fontos ezt megemlíteni? Azért, mert az a fajta irányítói készség, az a csapatépítő szellem, az az áttekintő készség amivel Somogyi László mint kosárlabdázó is rendelkezett, a későbbiek során szakmai munkássága időszakában megteremtette azt a társadalmi szinten érzékelhető értéksort, amely őt megérdemelten emeli ki szakmánk közegéből.
1954-ben az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán szerzett diplomát és nemsokára Székesfehérváron, szeretett városában kezdte meg szakmai tevékenységét. Ő az az ember, aki összetett szakmánk megértéséhez és műveléséhez szükséges összes lépcsőfokot meglépte és vezetői pozíciójában a kivitelezés, megvalósítás, fejlesztés és tervezés egészét áttekintő képességgel rendelkezett. Miniszter korában sem lehetett könnyedén arra hivatkozni, hogy egy probléma miért nem oldható meg, mert ő mindig a megoldást, és nem a megoldhatatlanságot kereste. Művezetőtől kezdve, építésvezető, osztályvezető, műszaki igazgató helyettes és vezérigazgató státuszokat betöltve mindig előre nézve, környezetét a munkába teljes mértékben bekapcsolva, egyre újabb és újabb lehetőségeket keresett, körvonalazott és használt fel ahhoz, hogy a feladatokat országunk, társadalmunk számára a legmagasabb szinten oldja meg.
Számos korszerű, új építési technológia és rendszer bevezetése fűződik nevéhez. A 60-as, 70-es évek kissé merev előre gyártott technológiái kiegészítésére, majd felváltására, többek között az angol CLASP építési rendszer honosítása, a francia alagút zsalus rendszer szabadalmaztatása, a födém emeléses Lift Slab eljárás honosítása is az ő kezdeményezésével indított újítások körébe tartozik. De hiba lenne csupán műszaki technológiák felsorolásával beskatulyázni tevékenységét, hiszen 1984-től 1988-ig az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium minisztere volt.
Mikor híre ment kinevezésének mind a minisztériumban, mind a szakmán belüli területeken várakozásteli izgalom töltötte be a légkört. Addigi tevékenysége ugyanis nagyon jól ismert és elismert volt, mindenki tudta, hogy szakember veszi át a tárca vezetését, ezért igen nagy reményeket fűztek munkájához. Nyugodtan állítható, hogy csalódás e téren senkit nem ért. Ebben az időszakban a nagypanelos építés már végső stádiumát élte és ő volt az aki magas szintű hozzáértő külföldi partnerek bevonásával a debreceni Házgyáron keresztül megpróbálta a szerkezet átstrukturálásával ezt a technológiát a továbbiakban is hasznosíthatóvá tenni.
Ő volt az a felső szintű vezető aki a lakókörnyezet élhetőbbé tétele érdekében meghallgatott és megfontolt minden olyan szakmai javaslatot és tanácsot, amelynek segítségével humanizálni lehetett településeinket, környezetünket. 1989-től a Budapest-Bécs Világkiállítás előkészítő Bizottságát vezeti, ekkor már nem miniszter. 1989-ben alapította meg „Az Építés Fejlődéséért Alapítványt” amelynek fő feladata és célja az országban történő jó minőségű építés-építészet közzététele, társadalmasítása volt. Az alapítvány keretein belül évente építészeti díjjal ismerték el a fiatal pályakezdő építészek értékeit. Jellemző, hogy Somogyi László az alapítvány keretein belül is olyan emberekkel dolgozott együtt, akik a szakma felsőoktatási, tervezési, jogalkotási mezején jelentős tudásszintet képviseltek.
Együtt dolgozni vele nemcsak kiváltság és hallatlanul jó érzés volt, de olyan lehetőség is, amely a szakmai tovább-fejlődést biztosította. Karakterisztikus egyénisége, szintetizáló készsége, humora mindenki számára érzékelhető pozitív légkört teremtett, és környezetében mindenki jókedvvel, intenzíven, legjobb tudása szerint tevékenykedett.
Somogyi László építésztől, vezetőtől, szakembertől, embertől úgy köszönünk el, hogy bizton tudható, akik ismerték soha nem feledik, munkássága pedig napjainkra is kisugárzó, példaértékű erejű, tehát ezen keresztül is itt marad velünk.
Budapest, 2017. január 6.
Bálint Imre DLA
Ybl-díjas építész
A kép forrása: Nemzeti Audiovizuális Archívum
Az épület a Petőfi Sándor utca és a Városház utca között átjáró ház. A Petőfi Sándor utca gyalogos forgalmú, gépjárművel csak a Városház utca felől közelíthető meg. A kapubejárókban a közúti űrszelvény szélességében (2,50 m) csak 3,50 m magasság áll rendelkezésre. A pince + földszint + három emeletes épületnek két, függőfolyosós udvara van, udvaronként egy – egy főlépcsőházzal az utcai szárnyakban és egy – egy melléklépcsőházzal az udvari szárnyakban. Mindkét udvarban acél – üveg szerkezetű, későbbi beépítésű személyfelvonó található.
Az épület utcai homlokzatai építészeti megjelenésében 13-13 tengelyes, egyszerű homlokzati rendszerben kerültek megvalósításra. A Városház utca felőli homlokzat dísztelenebb, egyszerűbb, míg a Petőfi Sándor utcai homlokzat 4-5-4 osztatú rendszerrel mozgalmasabb. Ez tekinthető a főhomlokzatnak. A középtengelyben kazettázott boltozatú kapualjak vezetnek át a szép arányú, tompított sarkú udvarokba. A szellős légterű, levegős udvarokat kellemes arányú belső homlokzatok határolják, egyszerű, vakolat architektúrával, egyenes és íves záródású nyílás keretezésekkel. A vörös márvány függő folyosó elemeket kő konzolok gyámolítják. A kőrfolyosó igényesen díszített korlátokkal szegélyezett.
A századforduló eklektikus építészete túlharsogta, túlnőtte ezt a szerény eleganciájú házat, így az háttérbe szorult és mára szegényesnek tűnik.
„A huszas évek közepe táján az épületet teljesen kitatarozták, udvarát megtisztították ízléstelen portáljaitól, szeretetteljes kézzel tapintatosan fel is ékesítették, előcsarnok-boltozataiba szép, kovácsoltvas lámpákat akasztottak, a fülkékbe néhány tetszetős vázát helyeztek, az udvarokba architektonikusan szegett gyepágyakat telepítettek és néhány kőpadot is állítottak. Ekkor váratlan meglepetésként bontakozott ki az addig lenézett mű finom hangulatú szépsége, szerénységében is előkelő nyugalma, amely megmutatta, hogy a városi bérházak annyit és sokszor oly jogosan elítélt zárt udvarai igaz művészetet is nyújthatnak.” (Zádor-Rados: Hild János)
Az épületet a II. világháború után államosították, majd további üzleteket és lakásokat alakítottak ki benne, a nagyobb lakások felosztásával.
Az épület legutóbbi felújítási tervei (amik nem, vagy csak részben valósultak meg).
ARS MEDICA lézerklinika, építész: Krikovszky Péter
Letölthető dokumentumok:
Éltének nyolcvankilencedik évében elhunyt dr. Kubinszky Mihály professzor, építész, Sopron város díszpolgára, Ybl Miklós-díjas, egyetemi tanár-rektor, szakíró, a Soproni Városszépítő Egyesület korábbi elnöke (1987).
Dr. Kubinszky Mihály 1927. szeptember 17-én született Sopronban. Jeles építész szakíró, és építésztörténet kutató, aki a bencés gimnáziumokban végzett tanulmányai után 1950-ben szerzett építészmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Karán. 1950 és 1957 között a Soproni Magasépítő Vállalatnál, majd a jogutódjánál Győr Megyei Állami Építőipari Vállalatnál (GYÁÉV) építésvezető, ahol fontos épületek, épületegyüttesek kivitelezési munkáit szervezte és irányította. Munkáihoz sorolható többek között a Soproni Asztalosárugyár, a Petőházi Cukorgyár, a Fertődi laktanya építése és a soproni Hunyadi János Általános Iskola újjáépítése is. Diplomája megszerzése után közel 15 évig dolgozott együtt dr. Rados Jenő professzorral a fertődi Eszterházy - kastély felújításán. 1957-től a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem munkatársa, 38 évet töltött oktató- és kutatómunkával a ma már Nyugat-Magyarországi Egyetemen, ahol 1976 és 1995 között az Építéstani Tanszéket vezette. 1975-1981 között az egyetem rektora, 1996-ban vonult nyugdíjba.
1974-ben "A századforduló építészelmélete" című akadémiai doktori értekezésével elnyerte a műszaki tudomány doktora tudományos fokozatot.
1996-ban a Nyugat-Magyarországi Egyetem "Professor Emeritus" címet adományozott az elismert szaktekintélynek.
A tudományos közéletben aktívan részt vesz (MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottság; Magyar Építőművészek Szövetsége; Magyar Építész Kamara; Építéstudományi Egyesület)..
1998-ban nemzetközileg elismert munkássága, széleskörű szakirodalmi és közéleti tevékenysége, mérnök generációk mérnökké válásában végzett magas színvonalú oktató munkássága, a Soproni Egyetem szakmai, tudományos és nemzetközi elismertetésében szerzett kiemelkedő érdemei, egész életműve elismeréseként a Soproni Egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta.
Dr. Kubinszky Mihály tevékenységével nem csak magának az építész szakmának és soproni egyetemnek, hanem Sopron városának is jó hírnevet, elismertséget szerzett. Sopron Megyei Jogú Város 2002-ben elismerése jeleként "Sopron Város Díszpolgára" címmel tüntette ki.
Díjai:
Ezúton értesítünk mindenkit, akik ismerték és szerették, hogy VIDOR FERENC okleveles építészmérnök, a műszaki tudomány doktora, aki az MTA Településtudományi Bizottságának elnöke, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnökségi tagja, a BME és a MUT Urbanisztikai Továbbképző Tanfolyamának irányítója, az MTA Urbanisztikai Kutatócsoportjának vezetője volt, a BME Urbanisztika Tanszék kutatója és címzetes egyetemi tanára, szeretett és tisztelt kollégánk 2016. augusztus 5-én, 92 éves korában elhunyt.
Az óbudai zsidó temetőbe felesége mellett és annak rokonai emlékét is befogadó sírban nyugszik.
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar Urbanisztika Tanszék
http://www.urbanisztika.bme.hu/tanszek/munkatarsak/dr-vidor-ferenc/
“Hiszem, hogy épületeinket a design és az innováció által teljesítjük ki:
a környezetükből fakadó inspiráción új nyelvet kreálunk,
hozzáadott értékként új kontextust teremtünk a használók számára.
A mai építészet gazdaságosságon, használati és fenntarthatósági értékeken
alapuló megváltozott kihívásainak való megfelelés
természetes része a mindennapi munkánknak.”
Tiba János
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Tiba János, a Tiba Építész Stúdió alapítója és vezetője életének 46. évében, 2016. augusztus 12-én elhunyt.
Tiba János 1996-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Fiatal, tehetséges szakemberként neves nemzetközi irodákban szerezhetett gyakorlatot. Magyarország mellett több európai országban is dolgozott Erick van Egeraatnak. Az ismert holland építész budapesti képviseletét 1999 és 2005 között ő vezette. 2005-ben megalapította saját szakmai műhelyét, a Tiba Építész Stúdiót, ami azóta az ország egyik vezető és külföldön is mértékadó irodája lett. Halálával egy kivételesen kreatív, ugyanakkor az építészetre alkalmazott tudományként tekintő egyedülálló mérnökkel, művésszel lettünk szegényebbek. A formai szempontok mellett munkája során jelentős értékként tekintett a fenntartható technológiákra. Az általa tervezett épületek energiahatékonyságát, a megújuló erőforrások felhasználását nemzetközi tanusítványok is bizonyítják.
Több emblematikus épület, terv és elismerés kötődik személyesen az ő nevéhez, illetve a Tiba Építész Stúdióhoz itthon és külföldön egyaránt. A teljesség igénye nélkül ilyen a számtalan díjat nyert Párizsi Nagyáruház az Andrássy úton, a paphos-i (Ciprus) új városrész és mesterséges sziget beépítési és lakóépületek tervei, és a Váci Greens tömbjei. Mindezek mellett éppen a napokban kezdődött meg a Magyar Telekom Nyrt. új székházának építése a Hungária körúton. Korábbi munkái közül az Egeraat iroda által jegyzett ING székház a Dózsa György úton, a prágai Villa Bianca lakóegyüttes tervezése.Számos hazai és nemzetközi ingatlan fejlesztővel dolgozott együtt.
Az elmúlt években János szakmailag elismert, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező kollégákkal dolgozott, illetve fiatal tehetségeket keresett és tanított, akik mára az ő szellemisége szerint alkotó építészek. Személyes vallomása szerint az általa vezetett iroda dinamikus fejlődése és a kollégáival megvalósuló szellemi konglomerátum inspirálta igazán. Nagy erőt adott neki emellett, hogy nagy nehézségek után is képes volt felállni, újrakezdeni. Mindez a garancia arra, hogy a Stúdió - kérésének megfelelően - az eddigi értékek mentén és színvonalon működik tovább. János halála óriási veszteség mindenkinek, ugyanakkor ebben a nehéz időszakban éppen az ő elhivatottsága és személyes kérése ad hatalmas erőt ahhoz, hogy a Tiba Építész Stúdió napi működését és szellemi örökségének megőrzését valamennyi kollégája együtt biztosítsa. János mellett a Stúdióban a szakmai stáb, otthon pedig társa, Ladányi Viktória és gyermekeik, Mici, Simon és Dávid álltak.
Búcsúztatásáról a Tiba Építész Stúdió és a hozzátartozók a későbbiekben intézkednek.
Fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy IGALI ZSÓFIA végtelen türelemmel viselt súlyos betegség után, 2016.június 17-én, 50 évesen elhunyt.
Drága halottunkat 2016. július 15-én pénteken 10:30 órakor a Pestszentlőrinczi temető ravatalozójából a római katolikus egyház szertartása szerint helyezzük örök nyugalomra.
A gyászmisét 2016. július 13-án szerdán 18:00 órakor a Bosnyák Téri Páduai Szent Antal plébániatemplomban mutatjuk be.
LELKÜNKBEN VELÜNK MARADSZ!
Életének 79. évében elhunyt Csete György építőművész.
Csete György a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja és a MÉSZ tagja volt. Temetéséről később intézkednek.
Építész. Szentesen született. 1956-ig a Debreceni Református Kollégiumban tanult, majd 1961-ben szerzett oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen. Szakterülete a környezetbarát építés, vagyis a tisztaenergia és napenergia felhasználása az építészetben. A magyar organikus építészeti mozgalom egyik elindítója volt, a Pécs csoport tagja. Lakóépületeket, irodaépületeket, templomokat és különleges rendeltetésű épületeket egyaránt tervezett. Munkái közül kiemelendő az ópusztaszeri Erdők Temploma és Múzeuma. Az általa tervezett Orfű Forrásházat műemlékké nyilvánították. Tanított a pécsi, a budapesti és az innsbrucki egyetemen. Alapító tagja a Magyar Megújulási Mozgalomnak, tagja a Százak Tanácsának, elnöke a Közakarat Egyesületnek. 1992-ben Ybl-díjjal, 1997-ben Kossuth-díjjal, 2005-ben Prima Primissima díjjal jutalmazták építőművészi munkásságát.
Csete György temetése 2016. július 18-án 1/2 3-kor lesz a Farkasréti temető Makovecz ravatalozójában.
Forrás: mma.hu
Barátunk, Zoli 2016.április 24-én fejezte be több, mint 60 éves, gazdag, szerteágazó pályafutását.
1951-ben kapott építészmérnöki diplomát. A szakmát a Köztiben kezdte, Jánossy György munkatársaként római parti csónakházak és szálloda tervezésében vett részt. Kapcsolatba került fiatal avantgárd művészekkel. (Zuglói kör, Iparterves csoport). 1958-ban felvételt nyert a MÉSZ-be. 10 év után elhagyta a KÖZTI-t, a MÁVTI-ban lett csoportvezető.
1963 és 1974 között vasúti létesítményeket tervezett, például a Zalaszentiván vasúti csomópont felvételi épületét és a Záhonyi logisztikai központot. A megépült létesítmények tervei országos kiállításokon szerepeltek. A környezetében dolgozó fiatalabb generáció mesterének tekintette. 1965-ben az UIA kongresszusra a magyar kiállítási installáció készítésén dolgozott. Részt vett Párisban az Építészek Nemzetközi Szövetségének kongresszusán. 1978-ban a MÉSZ Ybl díjra terjesztette fel. Felépítette saját több generációs lakóházát a Citadella közelében. 1980-tól családi munkaközösségben dolgozott tovább. Bemutatkozó munkája a kecskeméti Cifrapalota átépítése a megyei képtár elhelyezése céljából, melynek avatásán a Művelődési Minisztérium kitűntetésében részesült. Nevéhez fűződik a „Magánépítkezők könyve" szerkesztése. 1985 és 2005 között építészeti és belsőépítészeti tervek sorozatát készítette: banképületek és belsők, vendéglátási helyek, magánlakások stb. Közéleti tevékenységet is folytatott, a Magyar Alkotók és Gondolkodók társasága és a Bessenyei Irodalmi Társaság tagja lett. A Gellérthegyvédő Egyesület elnökeként folyamatosan küzdött a táji-, természeti- és lakóövezeti értékek megóvásáért, mint például a Kelenhegyi úti, pusztulásnak indult 100 éves lépcsőépítmény megmentéséért, felújításáért. 2001-ben arany diplomáját, 2011-ben gyémánt diplomát, 2016-ban Vasdiplomát kapott.
Búcsúztatása 2016.május 17-én 11:15-kor lesz a Farkasréti temető Makovecz termében.
Kedves Zoli, szomorú szeretettel emlékezünk Rád…