Megrendülten kísértük utolsó útjára. Haláláig aktívan dolgozó építész és a Zala megyei Építész Kamara elnöke volt, 72 évesen súlyos betegséggel küzdve hagyott el bennünket.

Nagykanizsán született, fiatalkori diákéveit követően az egyetemi tanulmányait 1979-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki karán fejezte be, majd visszatérve Zalaegerszegen az AGROBER Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tervező Vállalatnál kezdte meg munkáját. 1983-tól és 1989-től összesen 5 évet töltött Angliában élő testvérei londoni tervező irodájában, majd közben és aztán véglegesen visszatérve a Zala Megyei Tervező Vállalatnál folytatta munkáját. 1998-tól az egykori ZALATERV-ben dolgozó kollégákkal, barátaival megalapított Domoplan Építész Kft. munkatársa, ügyvezetője lett, mely szakmai közösség a haláláig a munkahelyét jelentette.

Munkatársaival számos épület terveit készítette. Építőmérnöki diplomája ellenére az építészetet tartotta hivatásának, építész tervezőként dolgozott, és vált e szakterület vezető tervezőjévé. Lakó és középületek mellett elsősorban szállodák és ipari épületek tervezésében számottevő a munkássága. Készítette ezen épületek terveit kifogástalan mérnöki tudással és érzékeny építészeti gondolkodással. Említeni szükséges a sok-sok épület tervei közül a Zalakarosi Men-Dan Termálhotelt, a Belenus Termálhotelt, a Zalaszentgróti Coca-Cola telephelyet, a Zalaco üzemcsarnokot és a hévízi társasházakat. Utolsó munkái az egerszegi Korona Szálló és az olai Jézus Szíve Templom felújítási tervei voltak. Tervezői munkássága mellett fontos szerepe volt csapatának egyben tartásában. Türelmesen, nagy figyelemmel és empátiával viszonyult kollégái problémái felé, munkatársaival összefogva kereste meg a vállalkozás működésének feltételeit, biztosította e szakmában a fennmaradáshoz elengedhetetlenül szükséges megbízhatóságot.

2017-től tervezői munkája mellett a Zala Megyei Építész kamara elnöke, mely tisztségben 2021-ben újraválasztották. Elvállalta e fontos megbízatást, mi, az elnökség tagjai, barátai bíztattuk, ígértük, hogy a munkájában segítjük, azt vele közösen csináljuk, de így is a feladatok jelentős része rá hárult. A feladatok zömét neki kellett megoldani, neki kellett odaállni minden esetben, ha a kamarát megszólították. Okos kompromisszumok megteremtésével rendezte a szervezet korábbi időszakának fennmaradt problémáit, elnöksége időszakában stabilizálta a szervezet működési feltételei. Személyesen tartotta a kapcsolatot az országos kamarai vezetés tagjaival, a szomszédos megyék szervezetével. Működtette a kamara szervezetét, hivatalát.

Nehéz tisztet vállalt. A megyei építész társadalom passzivitása, mint a társadalmunk legtöbb közösségére jellemző magatartás szinte leküzdhetetlen akadályt jelentett munkájában. A szakma autonóm tagjait nagy feladat szervezett egységgé formálni, így az Ő közösségépítő és szakmai kezdeményezései sajnos csak ritkán tudtak megvalósulni. Kitartóan küzdött és próbált bennünket is tettekre sarkallni, próbálta a következő generációt bevonni a szakmai közéletbe. Türelmes, racionális és szelíd ember volt, kompromisszumokat keresve fenntartotta a szervezet működését minden energiájával. Tette, amit lehetett ebben a rohanó világban.

A sors kegyetlen. Néhány éve ő búcsúztatta a kamara korábbi elnökét, Kocsárdi Istvánt, tavasszal temettük el nagykanizsai kollégáját, a kamara elnökségi tagját, Sónicz Istvánt és most az Ő ravatala mellett állunk. Két éve súlyos betegséggel küzdött, erős volt, felállt belőle, de ez év nyarán az ismét ledöntötte. Most már véglegesen. Hiányozni fogsz Feri, visszük tovább, amit te kitartón tettél és amiben hittél.

Búcsúzunk tőled, kollégáid, barátaid.