Az elmúlt évtizedekben tetőszigetelés gyanánt rosszabb szigetelő képességű (λD=0,042 –0,045 W/mK) és kis vastagságú – jó, ha 10 cm vastagságot elérő – anyagokat építettek be a 15 cm magas szarufák közeibe, csak egy rétegben. Mivel a fa igen rossz szigetelő, a  szarufáknál vonal menti hőhidak keletkeztek. Jellemzően a belső oldalon a burkolat mögé gyakran teljesen más célra gyártott mezőgazdasági fóliákat, kátránypapírokat építettek be, ami páratechnikailag messze nem megfelelő.

A rossz anyagválasztáson túl a szakszerűtlen kivitelezés is komoly következményekkel járt: a fóliaátlapolások  leragasztásának hiánya, a belső oldali páratechnikai fólia – elektromos vezetékek általi – átlyukasztása, illetve a csatlakozó szerkezetekhez – válaszfal, főfal, térdfal – történő hozzáragasztás teljes hiánya is gyakran előfordult. Hiányzott a cseréptartó lécek alatti ellenléc és az átszellőztetett légrés vagy a megfelelő be-, illetve kiszellőzés az eresz vonalában és a tetőgerinc környékén nem volt biztosítva, ezért a levegő, ami hűthetné a felforrósodott fedés alatti légteret és az alatta lévő szerkezetet, sem tud keringeni. Ez nyáron a szigetelés hatékonyságát nagymértékben rontja, télen pedig a bejutó porhó és csapadék akadályoztatott lefolyása miatt a cseréptartó lécek elkorhadhatnak azokon a pontokon, ahol felülnek a szarufára. A fedés megcsúszhat az eresz irányába, vagy be is szakadhat. A tetőszerkezet hőátbocsátási képessége siralmas az elért körülbelül 0,408 W/m²K értékkel. A régi beépített tetőterek élhetetlenek: nyáron melegek, télen kifűthetetlenek, nedvesednek és penészesednek.

Egy hagyományos – szarufa közötti és alatti – szigetelés esetén a szarufák felső felülete télen teljes szélességében kint van a hidegben, ebből kifolyólag hűti a szigetelt szerkezetet. Lehet kompenzálni a szerkezet sajátossága miatt létrejövő hőveszteséget, ha a tervezés során a szarufa alatti második réteg szigetelést energetikailag túlméretezzük. A nagy (min. 10–15 cm) vastagságú szigetelés viszont befelé hizlalná a tetőszerkezetet épületszerkezeti szempontból nem optimális vázszerkezettel és rögzítéstechnikával, ráadásul ár-érték arányban sem biztos, hogy megéri.

A problémák végleges megszüntetéséhez újragondolt rétegrendre van szükség. A háztulajdonosok igénye a lakott belső

tér minimális bolygatásával történő költséghatékony felújítás. Tökéletes megoldás az URSA komplex „XPS-bakos” tetőszigetelési rétegrendje, amely kívülről valósítható meg az URSA BiOnic ásványgyapot, zártcellás URSA XPS és URSA SECO tetőfólia termékeinek kombinált alkalmazásával. A kifelé hizlalt tetőszerkezetben megmaradhat a belső burkolat, a szarufa és a nem sérült tetőcserepek is.

A bármely szerkezeti kialakításnál alkalmazható módszer lényege: a szarufákra mintegy hőszigetelő rétegként kerül rá az XPS-bak, aminek következtében a vonal menti hőveszteség minimálisra csökken. A vonal menti teherátadásban

is komoly statikai szerepet tölt be, így a tetőszerkezet alkalmassá válik a kiváló műszaki paraméterekkel rendelkező, de nem terhelhető URSA ásványgyapottermékek megfelelő vastagságban történő beépítésére is.

A meglévő rétegek – cserépfedés, tartólécek, fóliák, régi hőszigetelés – elbontása után csak a belső burkolat marad. Elé URSA SECO PRO 2 páratechnikai fólia kerül a szarufákon áthajtva, a szarufák tövénél leszorítóléccel szegezéssel rögzítve, a fóliatoldásokat a felületfolytonosság és a légtömörség biztosítása céljából egymáshoz ragasztva URSA SECO PRO KP öntapadó ragasztócsíkkal.

A szarufák magasítása és hőhídmentesítése min. 7,5 cm széles URSA XPS-bakokkal történik, amelyek a teherhordó, teherátadó és hőhídmegszakító URSA XPS zárt cellás keményhab polisztiroltermékből, valamint egy min. 5 cm vastag leszorítóstafniból állnak. A szarufákra csavarozott bakok magassága 20–30 cm – a kívánt szigetelési vastagság függvényében –, közeit teljes magasságukban ki kell tölteni szoros toldással beépített URSA ásványgyapottal.

A szerkezetet kívülről a légtömören és felületfolytonosan átlapolt-ragasztott URSA SECO PRO 0,02 páraáteresztő tetőfólia zárja, az XPS-bakokra csavarozással vagy szegezéssel rögzített min. 5 cm magasságú ellenléccel. Az eresz vonalában légbevezetést, a gerinc magasságában kivezetést kell kialakítani, hogy a légrésben a levegő az eresz vonalától egészen a tetőgerincig áramolni tudjon. A cseréptartó lécek elhelyezése után már készülhet is a cserépfedés.

Élhető lesz a tetőtér az átgondolt, komplex URSA-rétegrend alkalmazásával. A szigetelési és páratechnikai hibák kiküszöbölésével eltűnnek a szélsőséges hőmérséklet-ingadozások, és nem támad többé a penész sem, mert megelőzzük a falnedvesedést.

URSA Salgótarján Zrt.

www.ursa.hu