Az épületekre vonatkozó tűzvédelmi előírásokat az 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet (Országos Tűzvédelmi Szabályzat, röviden OTSZ) tartalmazza. Az OTSZ 1.§ (1) alapján a jogszabályban meghatározott követelményeket mind új építés, mind meglévő épület átalakítása, átépítése során, használati mód illetve rendeltetés változása esetén is, be kell tartani - attól függetlenül, hogy a jogszabály az adott építési tevékenység végzéséhez előírja-e tűzvédelmi dokumentáció vagy tervdokumentáció készítését.
Fentiek mellett fontos szem előtt tartani, hogy az OTSZ előírásainak teljesítése csak a jogszabály által elvárt minimum, ez még önmagában nem garantálja az épület megfelelő biztonsági szintjét! A jogszabály keretei számos egyedi szempontot és kockázatot nem fednek le, amelyeknek a figyelembevétele azonban rendkívül fontos egy-egy konkrét épület esetében ahhoz, hogy a megfelelő tűzvédelmi biztonság garantálható legyen!
A Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek (TvMI-k) olyan műszaki dokumentumok, amelyek az OTSZ-ben rögzített követelményeknek megfelelő műszaki megoldásokat tartalmazzák. A Tűzvédelmi törvény (1996. évi XXXI. törvény) 3/A.§ (3) szerint az OTSZ-ben meghatározott biztonsági szint teljesíthető TvMI-ben szereplő műszaki megoldás alkalmazásával, a tűzvédelmet érintő nemzeti szabvány alkalmazásával (pl. robbanásvédelemre voantkozó szabványos előírások), vagy a TvMI-től eltérő műszaki megoldással, ha az azonos biztonsági szintet a tervező igazolja. Az egyenértékű biztonsági szint igazolásának egyetlen módja a tűzvédelmi hatóság által kiadott jóváhagyás a 489/2017. (XII. 29.) Korm. rendelet 4.§ (3) alapján.
Az összes TvMI címoldalán szerepel az a mondat, hogy “A TvMI alkalmazása önkéntes”. Ez azonban a fentiek miatt a gyakorlatban az esetek túlnyomó többségében nem igaz: vagy be kell tartani a TvMI rendelkezéseit, vagy az eltérésekre hatósági jóváhagyást kell kérni.
Minden TvMI bevezetésében megtalálható az irányadó tájékoztatás, azonban felhívjuk a figyelmet arra, hogy mivel a TvMI-k főszövegébe csak olyan megoldások kerülhetnek amelyekre már tartalmaz előírást az OTSZ, ennek hiányában nagyon sok fontos rész csak mellékletben kapott helyet. Emiatt szakmailag erősen javasolt a valós tűzvédelmi kockázatok kezelése érdekében tervezés során a mellékletben foglaltakat is alkalmazni.
Tűzvédelmi tervet/dokumentációt két esetben kötelező készíteni:
● Építési engedélyezési folyamat során a 281/2024. (IX. 30.) Korm. rendelet szerint az engedélyezési dokumentációnak nem minden esetben kötelező tartalmi eleme a tűzvédelmi dokumentáció/tervfejezet - csak akkor kötelező, ha az engedélyezési eljárás során tűzvédelmi szakkérdés kerül vizsgálatra a fenti rendelet 3. mellékletében található táblázat 11. sora alapján.
● A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet (Kivitelezési kódex) 1. mellékletének II.6. pontja alapján a kivitelezési dokumentációnak kötelező része a tűzvédelmi munkarész. Azt, hogy egy építési tevékenység mikor végezhető kizárólag kivitelezési dokumentáció birtokában, a rendelet 22.§ (1) szabályozza.
Fentiektől eltérő esetekben a tűzvédelmi terv/dokumentáció nem kötelező egy építési tevékenység folytatásához. NAGYON FONTOS, hogy ez azonban nem jelenti, hogy az adott tevékenységre nem vonatkoznak tűzvédelmi előírások (lsd. az 1. pontot) - az OTSZ előírásai ugyanis függetlenek a tervkészítésre vonatkozó kötelmektől. Az OTSZ releváns előírásait minden építési tevékenység során be kell tartani!
Az építményeknek minden esetben meg kell felelniük a TÉKA 71. §. (2) értelmében az építménnyel szemben támasztott alapkövetelményeknek, beleértve a tűzbiztonságot is - abban az esetben is, ha nem készül tűzvédelmi terv, vagy tűzvédelmi dokumentáció. Az OTSZ előírásainak való megfelelést azokban az esetekben amennyiben nem készül tűzvédelmi dokumentáció a többi szakági, illetve építészeti tervben kell részletesen igazolni - erről részletesebben lsd. a 8. pontot.
Abban az esetben, ha kötelező tűzvédelmi tervet/dokumentációt készíteni, akkor a kötelezést előíró jogszabály meghatároz egy elvárt minimális tartalmat:
Kamarai tagsággal és TUÉ jogosultsággal rendelkező tervezők esetén a kamarai szabályzatok - így a tervdokumentációk tartalmi és formai követelményeinek szabályzatai - minden esetben, tervfázistól függetlenül kötelezők.
I-jogosultsággal rendelkező és nem kamarai tag építészeti tűzvédelmi szakértőkre a kamarai szabályok nem kötelezhetők - ez alól kivétel a kivitelezési terv készítése során a 191/2009 (IX. 15.) Korm. rendelet 1. mellékletének I.1. pontjában a tervek tartalmára tett kötelezés, ami a kamarai szabályzatok betartását számukra is kötelezővé teszi. Arról, hogy ez milyen módon érvényesíthető, lsd. a 6. és 7. kérdésekre adott választ.
A tűzvédelmi tervezési tevékenység a Méptv. szerinti építészeti-műszaki tervezés körébe tartozó tevékenység.
A 375/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet a tűzvédelmi tervezői tevékenység magában foglalja az építésügyi, a beépített oltóberendezések és a beépített tűzjelző berendezések tervezését. A rendelet alapján az építésügyi tűzvédelmi tervezői tevékenység: “a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 21. § (1) bekezdésében meghatározott tűzvédelmi dokumentáció elkészítése”
Amikor a hétköznapi szakmai szituációkban tűzvédelmi tervezésről beszélünk, akkor jellemzően az építészeti tűzvédelmi tervezési tevékenységet értjük alatta - ez magában foglalja a jogszabályban rögzített építésügyi tűzvédelmi tervezői tevékenység körét, azonban ezen túlterjed, érvényes ugyanis minden olyan esetre, amikor tűzvédelmi tervező a jogszabály által kötelező körön (erről lsd. a 3. pontot) túl készít tűzvédelmi tervet.
A tűzvédelmi tervezési tevékenység az összes többi, az építészek- és mérnökök szakmai kamarái által nyilvántartott, szabályozott szakmák tervezési tevékenységeivel egyenrangú, gondolkodó, alkotó mérnöki tevékenység.
A szakterületi jogszabályok és TvMI-k ismerete szükséges alapfeltétel, de a tűzvédelmi tervezési tevékenység és a vele járó felelősség köre messze túlterjed az ezen szabályozók ismeretén és azoknak egy konkrét adott szituációra történő értelmezésén - a jogszabályok és TvMI-k előírásainak másolása nem tűzvédelmi tervezési tevékenység! A tűzvédelmi tervezés során a jogosultsággal rendelkező mérnök számos, a jogszabályok körén túlmutató, azokban nem tárgyalt szakmai szempontot és kockázati tényezőt kell, hogy figyelembe vegyen a kellő biztonság létrehozásához.
A Magyar építészetről szóló törvény (2023. évi C. törvény, röviden Méptv.) 24.§ (1) szerint építészeti-műszaki tervezési tevékenységet az folytathat, aki kamarai tagsággal rendelkezik.
A Tűzvédelmi törvény (1996. évi XXXI. törvény) 21.§ (1) és (2) szerint a jogszabályban meghatározott esetekben kötelező tűzvédelmi dokumentációt (lsd. a 3. pontot) az készítheti, aki tűzvédelmi szakértő, vagy tűzvédelmi tervezői jogosultsággal rendelkezik.
A kamarák által kezelt tűzvédelmi tervezési jogosultság jele “TUÉ”, jogi szabályozója a 375/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet.
A tűzvédelmi szakértői tevékenységet a 47/2011. (XII. 15.) BM rendelet szabályozza, az építész tűzvédelmi szakértő jogosultságának jele “I”.
A Szakmagyakorlási kódex (266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet) 48.§ szerint az engedélyezési terveknek a tűzvédelmi szakkérdések vizsgálatához szükséges munkarészét és a kivitelezési dokumentáció tűzvédelmi munkarészét kamarai tagság és jogosultság nélküli tűzvédelmi szakértő is elkészítheti, aki rendelkezik az előírt tervezői felelősségbiztosítással, és teljesíti a kamara által előírt szakmai továbbképzést.
Problémák a 266/2013 Kormányrendelet 48.§-ban szereplő rendelkezésekkel:
A Méptv. 2024. október 1-i hatályba lépése óta a kamarai tagsággal nem rendelkező tűzvédelmi szakértők építészeti-műszaki tervezési tevékenység végzésére vonatkozó szakmagyakorlása minimum tisztázatlan keretek között történik.
A BM OKF semmilyen egyértelmű jogi állásfoglalást nem tett a témában 2024. október 1-e óta.
A Magyar Építész Kamara elnöksége a 62/2025. (09.05.) sz. MÉK Elnökségi határozatban kimondta, hogy a tűzvédelmi tervezési tevékenységet kizárólag kamarai tagsággal és (TUÉ) jogosultsággal rendelkező tervező készítheti. Ez még a 266/2013 Kormányrendelet aktuális 48.§-nak megjelenése előtt történt, de a fentiekből látható, hogy ez a jogszabályi pont sem rendezte tűzvédelmi szakértők szakmagyakorlásának jogszerűségét.
A Magyar Építész Kamara etikai-fegyelmi szabályzata szerint megfelelő jogosultsággal nem rendelkező alvállalkozó tervezővel szerződést kötni és tőle egy tervcsomagba fővállalkozó tervezőként tervet befogadni a Magyar Építész Kamara Etikai-fegyelmi szabályzata 2026.06.01.-től hatályos verziójának 5.§ (4) alapján etikai vétség.
Fentiek alapján azt javasoljuk az építész tervezőknek, hogy a helyzetnek minden kétséget kizáró jogszabályi rendezéséig csak kamarai TUÉ jogosultsággal rendelkező tervezővel kössenek tervezési/vállalkozási szerződést.
A TUÉ jogosultság a kamarai tagsággal rendelkező építésügyi tűzvédelmi tervezők szakmai tervezési jogosultsága.
Az I-jelű jogosultság a BM OKF által nyilvántartott építész tűzvédelmi szakértők jogosultsága.
A jogosultságokkal kapcsolatban a tervezési tevékenységre vonatkozó szempontokat lsd. az 6. pontban.
A két jogosultság közötti leglényegesebb különbségek:
• a tűzvédelmi tervezőknek a jogosultság megszerzéséhez szükséges szakirányú felsőfokú végzettsége nyilvános adat a Kamarák szakmai névjegyzékében - a tűzvédelmi szakértők végzettség adatai nem nyilvánosak, a BM OKF szakértői névjegyzékében nem elérhetők, és a BM OKF kérésre sem ad róluk tájékoztatást;
• a tűzvédelmi tervezők kötelező kamarai tagsággal kell rendelkezzenek, a tűzvédelmi szakértők nem - ennek következményei:
◦ a tűzvédelmi tervezők kötelező felelősségbiztosítás-kötési kötelmeit a Kamarák ellenőrzik - a szakértőket ilyen szempontból nem ellenőrzi semmilyen szerv;
◦ a tűzvédelmi tervezőkre vonatkoznak a kamarák szabályzatai, (pl. etikai-fegyelmi szabályzat, tervdokumentációk tartalmi-formai követelményei) etikátlan viselkedés, eljárás esetén velük szemben jogorvoslatként etikai-fegyelmi eljárás kezdeményezhető - a tűzvédelmi szakértőkre semmilyen hasonló szabályzat nem vonatkozik, velük szemben hasonló, szakmagyakorlással kapcsolatos jogorvoslati eljárás nem indítható, felettük minőségbiztosítási szerv nem gyakorol felügyeletet.
Összefoglalva:
• a kamarai tagsággal és jogosultsággal rendelkező tűzvédelmi tervezők mögött igazolható felsőfokú végzettség és a Kamarák által működtetett minőségbiztosítási rendszerek vannak, amelyek garanciákat nyújtanak a szakszerű és etikus szakmai viselkedésért, az erre vonatkozó szabályok megszegése esetén pedig jogorvoslati lehetőségeket kínálnak;
• a tűzvédelmi szakértőknek sem a szakirányú felsőfokú végzettsége nem nyilvános, nem ellenőrizhető, sem a szakmagyakorlási tevékenységükre vonatkozó garanciákat és jogorvoslati lehetőségeket biztosító szervezet nem áll mögöttük (a BM OKF-nek ezen tevékenységek elvégzésére nincsen jogi kötelezettsége)
Amennyiben egy építési tevékenység végzéséhez tűzvédelmi terv vagy dokumentáció készítése nem kötelező, az OTSZ-ben előírt tűzvédelmi követelményeket ettől függetlenül be kell tartani (lsd. a 3. pontot).
Ebben az esetben a tervdokumentációt készítő tervezők dönthetnek:
• A jogszabályok kötelezéseitől függetlenül bevonnak a tervezési folyamatba megfelelő tűzvédelmi tervezési tevékenységre vonatkozó jogosultsággal rendelkező tervezőt - ebben az esetben a tűzvédelmi követelmények helyes értelmezéséért és a követelmények teljesítéséért alapvetően a tűzvédelmi tervezést végző személy viseli a felelősséget (azért alapvetően, és nem teljeskörűen, mert a követelmények helyes kimutatása ugyan a tűzvédelmi tervező feladata, de a követelményeket megfelelő módon teljesítő szerkezetek, eszközök, berendezések megtervezése mindig az érintett társtervező vagy társtervezők és a tűzvédelmi tervező közös felelőssége!)
• Nem vonnak be a tervezési folyamatba tűzvédelmi tervezőt - ebben az esetben a tűzvédelmi követelmények helyes értelmezéséért és a követelményeket teljesítő megoldásokért teljes mértékben az építész és a szakági tervezők viselik az ezzel járó polgár- és büntetőjogi felelősséget.
Az “átalakítások köre és mértéke” néven hivatkozott OTSZ paragrafus pontosan így hangzik:
“Meglévő építmény, építményrész átalakítása, bővítése, korszerűsítése, helyreállítása, felújítása, rendeltetésének módosítása esetén az átalakítás mértékének, körének és az építmény, építményrész tűzvédelmi helyzetét befolyásoló hatásainak figyelembevételével kell e rendeletet alkalmazni.” /OTSZ 1.§ (4)/
A szabály célja, hogy egy-egy részleges átalakítás, átépítés, felújítás miatt ne kelljen egy teljes épületet vagy épületrészt az aktuális jogszabályoknak megfeleltetni - amelyeknek számos esetben nem is tudnának megfelelni. Vagyis az átalakítás, felújítás (amelyeknek gyakran valamilyen fejlesztés, a meglévő műszaki színvonal emelése-javítása a célja), ne lehetetlenüljön el a tűzvédelmi követelmények kiterjesztése miatt.
Egy épületnek “szerzett joga” van az eredeti létesítéskori jogszabályi előírások fenntartására addig a pontig, amíg nem történik tűzvédelmi helyzetre kiható meghatározó módosítás (erről részletesebben lásd a Kockázati osztályba sorolás TvMI-t).
Ilyen, a létesítési szabályrendszert felülíró átalakítások, módosítások például, de nem kizárólagosan a következők:
• Rendeltetési egység, kockázati egység, kockázati osztály változások
• Az épület, építmény egészének vagy egy részének rendeltetésmódosítása;
• Az eredeti létesítéskori létszám növekedése, amennyiben az befolyásolja a kiürítés körülményeit;
• Az épület használóinak a menekülő képességük szempontjából való összetételében beállt változások;
• Az épület, építmény alapterületének, szintterületének jelentős bővítése;
• Az épület, építmény, szabadterek tűzszakaszolási rendjének átalakítása, tűzszakaszméreteinek jelentős mértékű módosítása;
• Az épület, építmény kiürítési útvonalainak átalakítása;
• Az épület, építmény homlokzatainak megváltoztatása olyan módon, ami a homlokzati tűzterjedési jellemzőket, viselkedést módosítja;
• Az épület, építmény tartószerkezeti rendszerének átalakítása;
• Az épület, építmény szintszámának módosítása;
• Az épület, építmény eredeti tűzvédelmi biztonsági rendszereinek, biztonsági berendezéseinek jelentős mértékű átalakítása vagy megszüntetése, pl. hő-és füstelvezetés, beépített tűzjelző és/vagy oltóberendezések módosítása, megszüntetése;
• Az épület, építmény tűzgátló alapszerkezeteinek átalakítása, módosítása.
NAGYON FONTOS azonban emellett, hogy a tervezett átalakítások hatásait az épületre nézve globálisan kell értelmezni, és ezen a holisztikus tűzvédelmi szemléleten keresztül kell megállapítani azon műszaki követelmények körét, amiknek az átalakítás, felújítás hatására meg kell felelni!
A szabályt a mindennapokban gyakran félreértelmezik olyan módon, hogy az előbbiekben leírt szabályt szó szerint úgy értelmezik, hogy a követelményeket kizárólag az átalakítással érintett szerkezetekre vonatkoztatják - holott egy-egy átalakításnak az épület globális tűzvédelmi helyzetére is számos hatása lehet, amit figyelembe kell venni!
Az alábbiakban néhány, a sorrend szerint az épület egészére nézve egyre nagyobb hatással lévő átalakítás-bővítés elvi tűzvédelmi vonatkozásait mutatjuk be példaképpen:
1. Egy társasházi lakás felújítása:
• Lakásokon belül tűzvédelmi követelmények nincsenek. Ameddig a lakás felújítása a lakáson belüli felületképzések (festés, burkolatok) cseréjére, esetleg a gépészeti- és villamos hálózat cseréjére terjed ki, addig ennek tűzvédelmi követelménnyel kapcsolatos vonatkozása nincsen (a villamos hálózat megfelelőségének vannak tűzvédelmi - tűzkeletkezési kockázatokkal kapcsolatos - vonatkozásai, de ezek nem a tűzvédelmi jogszabályban jelennek meg).
• Amennyiben az átalakítás érinti a lakáshatároló szerkezeteket, vagy a gépészeti strangok is cserére kerülnek, ott ez már tűzvédelmi követelménnyel érintett szerkezeteket érint, aholy a vonatkozó követelményeket be kell tartani!
2. Tárolási célú épület (raktár, logisztikai létesítmény) bővítése
Hozzáépítés, bővítés esetén azt kell elsősorban megvizsgálni, hogy az új létesítésű épületrész tűzvédelmi szempontból értékelhető-e önálló épületrészként, vagyis
• statikailag független, vagy a meglévő épületrészekhez kapcsolódik?
• önálló kiürítési útvonalakkal rendelkezik, vagy a kiürítéshez át kell haladni a meglévő épületeken?
Amennyiben a bővítés önálló épületrész, akkor a meglévő épületrészekre lényegesen kevesebb szempont fog vonatkozni az aktuális követelményrendszer szerint - pl. szükség esetén biztosítani kell a tűzterjedés elleni védelmet akár épületen belül, akár azon kívül a meglévő és az új épületrészek között.
Amennyiben a bővítés nem tekinthető önálló épületrésznek, akkor részletesen vizsgálni kell, hogy az új kialakítással létrejövő megváltozott tartószerkezet, az épületen belüli létszám változása, az új szerkezetek, berendezések milyen hatással vannak a meglévő épületrészekre.
3. Egészségügyi rendeltetés létesítése irodaházban
Gyakran előforduló jelenség, hogy egészségügyi szolgáltatók irodaházakban alakítanak ki szolgáltató pontokat. Ebben az esetben kifejezetten fontos annak a vizsgálata, hogy az irodaházat jellemzően használókhoz képest milyen megváltozott mozgás, cselekvő- és menekülési képességekkel rendelkezők fognak az egészségügyi rendeltetésben tartózkodni, és az ő kiürítésük - vagy adott esetben helyben történő védelmük - milyen módon tud megtörténni. Ezt két alapvető szempontból kell vizsgálni:
• az irodaházhoz képest milyen arányban fordulnak elő majd olyan járóbetegek, akik csökkent menekülési képességgel rendelkeznek (pl. túlsúlyosak, idősek, gyerekek, látás- és/vagy hallássérültek stb.)?
• lesz-e altatással, bódítással járó sebészeti beavatkozás?
Nem ritkán az is előfordul, hogy az egészségügyi szolgáltatóponthoz műtő is tartozik - és lehet, hogy csak egynapos sebészeti beavatkozások történnek, és klasszikus fekvőbeteg részleg nincsen, de ez a műtét ideje alatt ettől függetlenül vagy előkészítéssel, vagy a nélkül sem menthető állapotban van a páciens.
Másik fontos szempont, hogy a műtők miatt min. KK, sok esetben MK kockázati osztályba kell sorolni az adott kockázati egységet, ami miatt a teljes épület mértékadó kockázati besorolása is megváltozhat - ennek számos következményével (lsd. pl. a felvonulási területre vonatkozó szempontokat a következő, 4. esetnél).
Itt is látható, hogy az új rendeltetésnek egy meglévő, eltérő rendeltetésű épületbe való integrálása jóval túlmutat a tényleges új rendeltetés határain, amelyeket kezelni kell!
4. Belvárosi épület tetőterének beépítése, vagy emeletráépítéses bővítése
Ez egy jellemző, gyakran előforduló fejlesztés. Számos historizáló, vagy a két háború közötti, társasházként működő bérház számára ez az egyetlen lehetőség annak érdekében, hogy olyani forrásokhoz jusson, amelyekből akár gépészeti akár energetikai korszerűsítést (pl. homlokzatszigetelést vagy homlokzati nyílászárócserét), vagy leromlott állagú szerkezetek (pl. tetőszerkezetek, szigetelt tetőfödémek) felújítását, cseréjét finanszírozni tudja.
A tetőtér beépítésének vagy az emeletráépítésnek tűzvédelmi szempontból egyik leglényegesebb alap-szempontja, hogy új építményszintek keletkeznek. A tűzvédelmi szabályozás alapja az épület/építmény kockázati egységekre osztása és a kockázati egységek kockázati osztályainak, ez alapján pedig az épület mértékadó kockázati osztályának meghatározása. A kockázati besorolás egyik értékelő szempontja pedig a legfelső építményszintnek a beavatkozásra alkalmas szinttől való távolsága (szintmagassága). Egy új építményszint keletkezése esetén tehát két eset lehetséges: az új építményszint létrejötte miatt megváltozó legfelső építményszint szintmagassága alapján a kockázati osztály 1. nem változik / 2. megváltozik. Ennek kritikus esete amikor egy, az új szint létesítése előtti épület AK besorolású épület KK besorolásúvá válik, vagyis a legfelső építményszint szintmagassága meghaladja a 14 m-t. Ez a határ számos új követelményt keletkeztet, például:
• tűzoltási felvonulási területet kell létesíteni
• a menekülési útvonalat képző lépcsőházakat füstmentes lépcsőházként kell kialakítani
A tűzoltási felvonulási terület követelményei belvárosi körülmények között gyakorlatilag soha nem biztosíthatók, aminek következményei között szerepel például a füstmentes lépcsőházak túlnyomásos lépcsőházként való kialakítására voantkozó ellensúlyozó kötelem, illetve a tűzjelző berendezés létesítése is.
Fentiekből látható, hogy bár maga az építési tevékenység a legfelső szintekre korlátozódik, az épület egészének tűzvédelmi helyzetét érintő változással jár, aminek további átalakítási követelményei keletkezhetnek - ezeket pedig meg kell valósítani!
5. Irodaépület átalakítása munkásszálló céljára
Ez esetben egy komplett rendeltetésváltásról beszélünk, amely attól függetlenül, hogy milyen mértékű fizikai átalakítással jár, az épület alaprendeltetését módosítja. Ilyen esetben az átalakítás köre-mértéke az épület egészét jelenti, annak minden aktuális jogszabályi előírásnak meg kell felelnie a megváltozott környezetben.
Az OTSZ jellemzően az építményszerkezetekkel szemben állapít meg követelményeket az építményszerkezetek pedig építési termékekből jönnek létre azoknak az építménybe való beépítésével. A tervezés során tehát a követelményeket úgy kell meghatározni és értelmezni, hogy abból az egyes, piaci forgalomból beszerezhető termékek meghatározhatók legyenek.
Az építési termékeket betervezésének és beépítésének szabályait a 275/2013. (VII. 16.) Korm. rendelet szabályozza. A jogszabály 3.§ szerint a tervező feladata, hogy a követelményeknek való megfelelést az építészeti-műszaki tervdokumentációban igazolja. A jogszabály 4.§ kétféle lehetőséget biztosít a tervező részére az építési termékre vonatkozó követelmények megállapítására:
• 4.§ (3): a tervező egy konkrét építési terméket határoz meg - ebben az esetben az építési termék teljesítménynyilatkozatában szereplő összes teljesítményjellemző teljesítendő követelményértékké válik, függetlenül attól, hogy annak van-e az adott helyzetben relevanciája (ezzel a tervező nagyon könnyen eshet az indokolatlan túltervezés helyzetébe!)
• 4.§ (4): a tervező teljesítményjellemzőket és hozzájuk tartozó teljesítményértékeket határoz meg követelményként
Tervfázisok szerinti követelmények:
• A kivitelezési tervek előtti tervfázisokban (vázlatterv, koncepcióterv, engedélyezési terv stb.) elegendő az előző bekezdésben leírt módon a termékekre vonatkozó követelmények megállapítása
• A kivitelezési tervek készítése során a tervezőnek azonban már kötelezően meg kell neveznie legalább egy, a piaci forgalomból beszerezhető terméket, amely az adott beépítési szituációban a rá vonatkozó követelményeket igazolhatóan teljesíti - ezt írja elő a 275/2013. (VII. 16.) Korm. rendelet 4.§ (5) és a 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 9.§ (5). Ez a megnevezés nem minősül az előző bekezdés első pontja szerinti termékkiírásnak! Ha tehát a tervező az engedélyezési terv során a második pont szerint, teljesítményjellemzők kiirásával határozta meg a követelményeket, az továbbra is érvényes marad!