KeresésKeresés
Keresés
Hu | En
Hu

En

Egy Ybl-díj margójára - Kovács Péter DLA

Kovács Péter DLA szakmai munkásságát 2015. márciusában Ybl Miklós-díjjal ismerték el.

A kitüntetettel Radics Beatrix, a HBM ÉK titkára készített interjút.

Mi vonzotta, irányította az építész pálya felé, milyen indíttatásból választotta ezt a szakmát?

Fiatal koromban apám a következő bölcsességgel próbált valamilyen pálya felé orientálni: „Az emberek mindig megéheznek, mindig lesznek betegek és mindig fognak építkezni. Ezek köré szakmák csoportosíthatók.” A legutolsó volt szimpatikus. Nem született építész vagyok, ebben nem is hiszek, hosszú út telt el odáig, hogy érezzem a tudást a gondolataim mögött.


Mit kedvel legjobban a munkájában?

A processzus, az alapforma születésének fázisát, azaz az első skicceket, modelleket. Az oktatásban és az életben is azt a várakozást, amikor kialakul egy koncepció.


Milyen tervei vannak a közeljövőre nézve?

Jó lenne a debreceni Intermodális Központ tervezését befejezni. A munka nagysága miatt egy idő után sokkal több a szervező, kevesebb az alkotó tevékenység, azaz pont az hiányzik belőle, amit az előző kérdésre válaszolva szeretek.


Mit jelent Önnek ez a díj?

Egyrészt megtiszteltetést, másrészt egy korszak végét, de azt is jelenti, hogy öregszem.


Van-e olyan épület, amit tökéletes alkotásnak gondol?

Igen, Alvaro Siza egy viszonylag kevésbé ismert épülete, a Camilo Castelo Branco múzeum.

Ebben az épületben minden a helyén van. Nincs túlépítészkedve, mégis átsüt rajta a mesterségbeli tudás.


Milyen tanácsot adna életpályamodellként a fiataloknak?

Ez személyre szabott kérdés. Ha csak az építészetre vetítem röviden azt, hogy, jó, szép és új házakat építsenek. Ehhez türelem kell, ami nekem sem volt meg sokszor. Rá kell jönni, hogy a kevesebb több. Nem kell mindent azonnal kimondani.


Hogyan képzeli el Debrecent tizenöt-húsz év múlva?

Ha pontosítani lehet, inkább arra válaszolnék, milyennek szeretném elképzelni. Mondjuk egy olyan saját arcú városnak, mint Bécs mellett Graz, ahol a tudomány és a kultúra, ebből származtatva az építészeti kultúra már nem függ a fővárosi minőségtől, és nem is alárendeltje annak.


Kik voltak azok a pályatársak, kollégák, akiknek a szemlélete szakmailag, emberileg hatással volt önre?

1982-ben, amikor az egyetemet elvégeztem, a Kelettervnél kezdtem dolgozni. Talán még az utolsó pillanatban átláttam, hogy egy nagy tervezőiroda generációkon keresztül milyen szellemi erőket halmoz fel. Mikolás Tibor, Borúzs Bernát, Lengyel István jutnak erről a korszakról eszembe. A mesteriskolán ez a kör más irányba szélesedett. Janáky, Reimholz mellett nagy szeretettel gondolok Dobó Jánosra, akkori mesteremre. Meg kell említeni még az Ausztriában töltött éveket, ahol Gerhard Hinterwirth építész irodájában fejeztem be a tanulóéveket. Az osztrák építészek közül Heinz Tesar volt rám legnagyobb hatással, akinek nem csak az épületeit, hanem az azokat generáló gondolatait is igyekeztem megérteni, amihez később személyes ismerettség is hozzásegített. Közvetlen környezetünkben viszont Bán Ferenc, aki nem csak szakmailag, hanem emberileg is nagy hatással volt rám. De nem csak rám, talán egyszer megfejti valaki, hogy kisugárzása Debrecen és a tágabb értelemben vett régió építészetére milyen hatást gyakorolt.


Létrehozás időpontja: 2015-04-21 15:07:23
Utolsó módosítás időpontja: 2015-04-21 15:07:23
Beküldő: Tatai Mária
Megtekintések száma: 23170
Rövid link: https://mek.hu/index.php?id=42753