MÉK Belsőépítész Tagozat könyvsorozata - 3. kötet - Lőrinczi Edit belsőépítész
Szerkesztők: O. Ecker Judit, Oltvai Andrea
Magyar Építész Kamara, Budapest 2015., 112 oldal

Ismertetés: Tatai Mária

Megjelent: MÉ 2016/1 számában
http://meonline.hu/archivum/lorinczi-edit-belsoepitesz/

Ha valaki kétségbe vonná a belsőépítészet létjogosultságát, azt ez a könyv egyenesen a műfaj tisztelőjévé teheti. A kötet immár a harmadik a MÉK Belsőépítészeti Tagozatának tervezőket ismertető sorozatában – a Németh Istvánt (2009) és Mikó Sándort (2011) bemutató könyvek után –, általa egy tér- és formaalkotó művész világába nyerünk betekintést.

A szerzők: Finta József, Kiss Éva, Lantos Árpád, Lőrinczi Edit, O. Ecker Judit, lektorálta: Czéh Judit,

borító terv:Orosz Anita. A kötetben megjelent fotók: Közti Zrt. (Heltay László, Borbíró László), Kovács Tamás, Oltvai Andrea és Szelényi Károly munkái.

Különösen megragadó a könyv képanyagában a kész belső terek nyugalma, a bútorok kényelme, funkcionalitása. Lőrinczi tereibe lépve az ember lecsendesül, a mozdulatok méltóságra tesznek szert, ilyen például az Országos Széchényi Könyvtár (1983), az Országos Műemléki Felügyelőség Székháza (1970), a Római Magyar Akadémia (1977), a budapesti Hilton szálló (1984-2004), az MTA könyvtára (1988), vagy az O. Ecker Judittal közösen tervezett BME Központi Könyvtár (2001) belsőépítészete.

Ezek a terek elősegítik a figyelmességet, az egy tárgyra vagy a befelé történő koncentrálást, vagy az egymásra figyelést. A bemutatott termek és szobák karaktere klasszikusnak is nevezhető, a szónak abban az értelmében, hogy megbízható minőségű, örök érvényűen emberközpontú, mintaszerű. Egyszerre meghitt és méltóságteljes. Ki ne ülne bármikor szívesen Lőrinczi foteljeiben, tartózkodna célszerűen megvilágított tereiben? Jó érzés olyan térben lenni, ahol a felületek, a fények, a berendezések összhangban vannak egymással és az építészeti térszerkezettel is.

A magas minőség mellett a mennyiség is lenyűgöző: óriási munkabírást feltételez. A könyvből több évtized munkássága tárul elénk, a közelmúlt néhány nevezetes belső terének hangulata ragad meg. Az az érzésünk támad, hogy kortól és politikai rendszertől függetlenül egy szakma megőrizheti tartását, függetlenségét. O. Ecker Judit bevezetője igen személyes hangú felütés a könyv elején. Megismerhető belőle Lőrinczi Edithez fűződő mester–tanítvány–munkatársi kapcsolata. A könyvbemutatón hallhattuk, hogy a sorozat folytatódik, ötösével kerülnek majd az egységes formátumú monográfiák könyvtartóba (a borítókat Orosz Anita tervezte). A kialakuló sorozat hiánypótló, értékőrző és szerepet játszhat a belsőépítészet fontos műfajának jobb megismertetésében, megbecsülésében.

A kötet az MMA támogatásával és Magyar Építész Kamara kiadásában jelent meg.