Aktuális
Elhunyt Vadász György építőművész

Elhunyt Vadász György építőművész

Életének 92. évében, 2024. március 3-án elhunyt Vadász György Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építőművész, az MMA rendes tagja, a nemzet művésze. Sokoldalú, integráló, egyensúlyt teremtő munkássága értékteremtő kapocs a magyar építészet időfonalán.

A helyhez és a helyzethez igazított, teremtő alázattal áthatott vidám alkotókedvében sokrétű életművet alkotott. Munkássága több száz épülettel, land-art kompozícióval gazdagítja hazánkat, amelyek az integráló művészet és kiteljesedő alkotókedv fényes példai. Vadász Györgyöt a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
„Muzsikusnak készültem, de építésszé választott Istenem.”
(Vadász György)

Vadász György munkásságáról az MMA honlapon bővebben lehet olvasni: https://tinyurl.com/jsybwycc

Fotó: Kovács Bence
 

Forrás: MMA

Nemrég mutatták be az M5 csatornán azt a portréfilmet, amely Vadász György pályájáról szól, Zuhanórepülés címmel. Az alkotás megtekinthető itt: https://mediaklikk.hu/video/mma-portre-zuhanorepules-vadasz-gyorgy-stacioi/


Vadász György 1933. február 18-án született Budapesten. Édesapja, Vadász Mihály a két világháború közötti magyar építészet kiemelkedő alakjaként vált ismertté. Középiskolai tanulmányait a budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban végezte, majd 1952 és 1957 között építészmérnöki diplomát szerzett a Műegyetemen. Egyetemi évei alatt meghatározó tanárai Jánossy György, Dávid Károly és Weichinger Károly voltak.

1957-ben a Budapesti Városépítési Tervező Iroda (BUVÁTI) munkatársa, majd 1957–1964 között az Ipari Épülettervező Vállalat csoportvezető építésze lett. 1958 és 1961 között elvégezte a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) Mesteriskoláját. 1964-től 1985-ig a BUVÁTI osztályvezető építészeként dolgozott, a MÉSZ Mesteriskolájában 1978-tól tanított. 1983–1987 között Baja főépítésze lett, majd 1998-ig Pásztón töltött be hasonló posztot. 1985-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. 1985–1988 között az Artunion Széchenyi Építőművész Stúdió, majd 1989-tól egy éven át a Déldunántúli Tervező Vállalat (Pécsiterv) budapesti irodájának vezetője volt.
1991-ben Vadász és Társai Építőművész Kft. néven létrehozta saját építészirodáját, amelynek 2000-ig volt a vezetője. E műhelyben a mai magyar építészet közép- és fiatal generációjának számos, ismert tagja tett szert meghatározó szakmai tapasztalatokra, mások mellett két gyermeke, György (statikus) és Bence (Ybl-díjas építész, az MMA rendes tagja) is.

Fontos feladatának tartotta mindig is, hogy az építészet és a képzőművészet egykori szerves együttélését újra megteremtse, mégpedig úgy, hogy a képzőművészeti alkotás ne csak applikatív kapcsolatban legyen az épülettel. Szabadkézi tervei, elképzeléseit rögzítő skiccei egyúttal kvalitásos grafikák is, gellérthegyi víztárolója szobrászati alkotásként is szemlélhető.

Munkáinak meghatározó csoportját adják a lakóházak, illetve a városléptékű beépítések, melyek kapcsán nem kevés alkotás a posztmodern jegyében született. (pl. Pásztó és Székesfehérvár polgári házai.) Vadász György a 90-es évek közepétől a korai modernhez nyúlt vissza; ekkori épületei, közülük is elsősorban az 1996-os New Bauhaus lakónegyed hangsúlyos szerepet játszottak abban, hogy a Bauhaus ismét népszerűvé vált a hazai építészetben. Saját modern családi házával 1996-ban elnyerte az Év Háza díjat.
1983-tól a Budapesti Városszépítő Egyesület vezetőségi tagja, 2023-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

A róla szóló portréfilmet 2024. január 24-én az Akadémiai Szalon közönsége láthatta elsőként. Zuhanórepülés - Vadász György stációi című portréfilm egy szárnyaló művész szerteágazó életpályájának érzékeny, meghökkentő és olykor megrázó ábrázolása.

Díjai: Ybl Miklós-díj (1972), Magyar Kultúráért érdemérem, arany fokozat (1976), Pro Urbe díj (1979), Pro Arte díj (1984), Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1993), Pro-Architectura díj (1996), Budapest Építészeti Nívódíja (1996), Év Háza díj (1996), Kossuth-díj (1998), Építészeti Nívódíj (2000), Pollack Mihály-díj, arany fokozat (2002), Steindl Imre-díj (2002), Prima Primissima díj (2011), Nemzet Művésze díj (2014), Pro Urbe Budapest díj (2019), Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti díja (2022).

forrás: https://www.mma.hu/muveszeti-hirek/-/event/10180/elhunyt-vadasz-gyorgy-epitomuvesz