2020. április 10-én elhunyt Dr. Vámossy Ferenc, Ybl-díjas építész, a magyar modern építészet szakértője, a BME professor emeritusa, az MTA doktora.

Dr. Vámossy Ferenc Széchenyi-, Ybl Miklós-, Apácziai Csere János- és Szent-Györgyi Albert-díjas építész, építészettörténész, Professor Emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyar Érdemrend Középkeresztjének birtokosa.

Közel hatvanévnyi kutató és oktató munkája során generációk építészetről való gondolkodását formálta. Tan- és szakkönyveit a magyar építészettörténet és építészetelmélet meghatározó alkotásaiként tartjuk számon. A hazai építészetoktatásban kifejtett tevékenységének szerepét talán az példázza a legjobban, hogy ő indította el és sok évig vezette a BME Építőművészeti Doktori Iskola programját. Oktató és kutatómunkája mellett széleskörű szerkesztői, kritikai, ismeretterjesztő és szakmai közéleti tevékenységet folytat. Mintegy 240 szakcikk, könyvrész, kritikai és művészeti írás szerzője.

Vámossy Ferenc 1930. október 10-én született Szegeden. 1952-ben végzett a BME Építészmérnöki Karán, majd a Közti illetve a Kerti munkatársa, illetve a Budapest Vidéki Posta Igazgatóság tervezőosztályának vezetője.
1957-től a BME Építészettörténeti Tanszékének munkatársa Major Máté mellett, és egészen nyugdíjazásáig a BME oktatója, majd 2001-től professor emeritusa.
1963-tól az Iparművészeti Főiskolán is tanított.
1968-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán filozófia kiegészítő diplomát szerzett. Kutatási területei: építészetelmélet, építészetesztétika, legújabbkori és kortárs építészettörténet, építészet- és művészetkritika, kultúra és modernizáció, és a 20. századi építészet története voltak. Több mint száz tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban.
1965-ben doktori címet szerzett. 1971-1973 között a Mesteriskola, FÉK I-II. ciklus Tanulmányi bizottság vezetője. 1984-től a műszaki tudományok kandidátusa (Phd). 1999-től egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia doktora (Dsc).
Huszonöt éven keresztül szerkesztette az Építés - Építészettudomány című akadémiai folyóiratot.
1986-1995 között a Magyar Építőművészet folyóirat szerkesztő bizottságának elnöke.
Legismertebb munkai: „ A XX. század építészete” (1961. Budapest, Gondolat Kiadó), a „Korunk építészete” című könyv (1974. Gondolat Kiadó, Budapest).
Tavaly előtt jelent meg „A 20. század magyar építészete” című kétkötetes munkája. (Vámossy Ferenc, F. Vámossy Erzsébet, Tatai Mária: Örökségünk értékei, válságos évtizedek 1902-1956: építészeti kultúránk és a modernizáció kísérletei”, Tarsoly Kiadó; 2016.; Vámossy Ferenc: „Közelmúltunk és az ezredforduló, 1957-2002: építészeti kultúránk és a modernizáció kísérletei”, Tarsoly Kiadó 2017.).
Kitüntetései: Pro Architectura díj (2018.), Magyar Érdemrend középkeresztje (2018.), Szent-Györgyi Albert-díj (2011.), Csonka Pál emlékérem (2001.), Széchenyi-díj (1999.), Apáczai Csere János-díj (1994.), Ybl Miklós-díj (1984.), és Rados Jenő érem.

1984. Ybl Miklós - díj, részlet az indoklásból: „az építészeti kultúra fejlesztése és terjesztése terén végzett és építészetelméleti tudományos munkásságáért”.

1999. Széchenyi-díjjal tüntetik ki, részlet az indoklásból: „a magyar építészeti tudományok ápolásában, értékmegőrzésében kifejtett kiemelkedő alkotói és publicisztikai munkásságáért, iskolateremtő oktatói tevékenységéért”.

Források:        https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1mossy_Ferenc
                      https://doktori.hu/index.php?menuid=192&lang=HU&sz_ID=2209
                      https://artportal.hu/lexikon-muvesz/vamossy-ferenc-6771/

Fotó: epiteszforum.hu