
Miközben az építőiparral szemben egyre nagyobb technológiai és fenntarthatósági elvárások jelennek meg, az ágazat egyre súlyosabb szakmunkás problémákkal küzd. Tizenkét országos szakmai, munkaadói és munkavállalói szervezet ezért közösen dolgozta ki az építőipari szakképzés stratégiai megújítására vonatkozó javaslatcsomagot, amely a versenyképesség és a minőségi szakemberképzés hosszú távú feltételeit teremtheti meg.
Tizenkét meghatározó építésgazdasági, munkaadói, munkavállalói és szakmai szervezet közös javaslatcsomagot dolgozott ki az építőipari szakképzés megújítására. A szakember-utánpótlás válsága ma már nem kizárólag oktatási kérdés: közvetlenül érinti a beruházások megvalósíthatóságát, a kivitelezések minőségét és a magyar építésgazdaság versenyképességét. A szervezetek szerint átfogó, összehangolt reformra van szükség, amelynek középpontjában a gyakorlatközpontú képzés, a vállalkozások aktív bevonása és a kiszámítható finanszírozás áll.
Az építőipar egyik súlyos kihívása ma a megfelelő számú és felkészültségű szakember biztosítása. Az ágazat egyszerre küzd mennyiségi és minőségi problémákkal: a nyugdíjba vonulások és a pályaelhagyás mellett egyre nagyobb gondot jelent, hogy a pályakezdők gyakorlati tudása és munkaerőpiaci felkészültsége sok esetben nem felel meg a vállalkozások elvárásainak. Mindeközben az építőipar technológiai fejlődése, a digitalizáció és az új építési megoldások egyre magasabb szintű szakmai kompetenciákat követelnek meg.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy az építőipari képzés több mint 125 helyszínen zajlik az országban, jelentős széttagoltság mellett. Sok intézményben alacsony a tanulói létszám, miközben az eszközök, tanműhelyek és oktatói kapacitások jellemzően nem teszik lehetővé a korszerű, magas színvonalú gyakorlati képzést.
A szakmai szervezetek által kidolgozott javaslatcsomag egyik központi eleme az úgynevezett TRIÁLIS modell, amely az iskola, az ágazati képzőközpont és a vállalkozás összehangolt együttműködésére épül. A modell célja, hogy a tanulók megfelelő szakmai alapozást követően valós munkakörnyezetben szerezzenek gyakorlati tapasztalatot, miközben a vállalkozások kiszámíthatóbb és kezelhetőbb keretek között tudnak részt venni a képzésben.
A javaslat szerint szükség van regionális építőipari képző- és tudásközpontok létrehozására, amelyek koncentrálhatják a korszerű eszközöket, a speciális műhelyeket és a magas szintű oktatói kapacitásokat. Ezek a központok nemcsak az iskolarendszerű képzés, hanem a felnőttképzés, a továbbképzések és az innovációs tudástranszfer fontos bázisai is lehetnek.
Javaslatok a megvalósítás előkészítésére, melyet a kormányzati felelősök felé a szakma bemutatott:
A javaslat kidolgozói hangsúlyozzák, hogy a cél nem új intézményrendszerek létrehozása, hanem a meglévő erőforrások hatékonyabb, hálózatos működtetése, amely hosszú távon biztosítani tudja az építőipar szakember-utánpótlását.
A közös szakmai javaslatot támogató szervezetek:
Az építőipar duplán tudásigényes, hangsúlyozza Koji László az ÉVOSZ elnöke, ahol azt is tudni kell, hogy ötszáz évvel ezelőtt, hogyan épült egy vár és azt, hogy modern eszközökkel, hogyan lehet azt rekonstruálni. Az építésgazdaság jövőbeli teljesítőképességét meghatározó képzési döntéseket most kell meghozni.
Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége
(ÉVOSZ)
Budapest, 2026. november 4.