Pataky Szabolcs
okl. építészmérnök, volt helyettes államtitkár életútja

1943. május 1-én született Szegeden, ahol a trianoni ország csonkolás utána család otthont talált. Szüleinek, az orvos és vegyész házaspárnak négy gyermeke született. A világháború után a Magyar Közösség vállalása miatt a család meghurcoltatást szenvedett és alföldi vándorútra kényszerült.

Iskoláit Abádszalókon, Kenderesen és Karcagon végezte, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen 1967-benszerzett építészmérnöki diplomát.

Tevékenysége során több továbbképzésen vett részt, részben a Helsinki Műszaki Egyetemen és hazai oktatási intézményekben. Építészmérnökként számos ipari létesítményt, középületet és lakóházat tervezett, tervezőként dolgozott Németországban, Ausztriában, Mongóliában és Vietnámban is. Több szakmai kitüntetést kapott, így Építészeti Nívódíjat, Alpár Érmet, Év Lakóháza díjat, számos építészeti tervpályázat díjazott résztvevője volt és több díszpolgári címet kapott.

Számos építészeti szakmai cikk és tanulmány szerzője, szabadalom létrehozója. Éveken át tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen, de a Közgazdaságtudományi Egyetemen is.

Részt vett Budapest városrehabilitációjának előkészítésében és szervezésében feleségével, Zsigmond Angéla építésszel együtt. Jelentős munkát végzett különböző települések értékmegőrzése, értékteremtése érdekében, ennek egyik jelentős eredménye Magyarpolány EuropaNostra díja is.

1980-tól 1986-ig az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főmérnöke volt, majd több évig vezette a Könnyűipari Tervező Irodát. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium építésügyért felelős államtitkáraként 1991-től 1995-ig dolgozott. Minisztériumi munkái alatt több új szakmai rendszer létrehozását kezdeményezte, ezek között az országos regionális főépítészi hálózatot, amely minden politikai változást túlélve ma is működik.

Minisztériumi munkája után – nyugdíjba menetele előtt – a Gauff Budapest német mérnökiroda műszaki igazgatója, majd igazgatója volt. Ebben az időszakban több sikeres hazai nagyberuházás előkészítését végezték, illetve bonyolították le.

Legutóbbi években szakmai munkáját már nem folytatta, tevékenységét elsősorban a borászatra helyezte át, de folyamatosan formálta környezetét és naprakészen követte a környezetépítés folyamatát is.