2019. szeptember 2.-án 13 órakor kísérjük el Őt utolsó útjára a X. kerületi Új Köztemetőben.
(Cím:1108 Budapest, Kozma utca 8-10.)
Böjthe Tamás 1929. március 2-án született Budapesten. Ybl-díjas, okleveles építészmérnök,
a BMGE Építészmérnöki karán 2001-ben aranyoklevelet kapott, az Egyetem Szenátusa 2011-ben pedig gyémántdiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.
Szomorúsággal tudatjuk, hogy Lovász Dezső építész 2019. július 18-án elhunyt.
2019. július 27-én szombaton 9:30 órakor Horton a temetőben veszünk Tőle végső búcsút.
( Budapest, 1933. december 20. – 2019. június 29.) Ybl Miklós-díjas magyar építész.
Apja, Rimanóczy Gyula, az avantgárd építészet kiemelkedő alkotója volt. Anyja a francia származású Foucault Yvonne. Testvérei közül Rimanóczy Yvonne jelmeztervező, ifj. Rimanóczy Gyula pedig tervező építészként dolgozott.
A tartalomból:
A tartalomból:
A tartalomból:
Sajnálattal értesítjük a belsőépítész és építész szakma képviselőit, hogy április 7-én 88. életévében elhunyt Vida Gyula Europa Nostra díjas belsőépítész, építész. Az elhunyt és a család kívánságának megfelelően temetése szűk családi körben történik.
Szerda hajnalban elhunyt Komjáthy Attila.
Húsz évig dolgozott az Országos Műemléki Felügyelőségnél (OMF) tervezőként, műteremvezetőként, majd 1977-1984 között a tervezési osztály vezetője, 1984-1987 között pedig igazgatóhelyettese volt.
Korán, a legelsők között lépett ki a magánpiacra, alapított saját építészirodát. 1987-ben volt kollégáival és tanítványaival létrehozta a Mérték Építészeti Stúdiót, melynek 2008-ig stúdióvezetője, ügyvezetője volt, majd 2008-tól 2011-ig stúdióvezetőként és tanácsadóként segítette munkájukat.
Városy Péterrel az egykori Népstadion tervezőcsapatának utolsó építésze távozott.
Élete (1920-2018) a XX. század története volt. A trianoni országban volt gyermek, az első magyar Waldorf iskolában tanult, kétszer sebesült meg a háborúban, utána végezte el a Műegyetemet.
Fájó szívvel tudatjuk, hogy a koos.hu weblap tulajdonosa és szerkesztője, Koós Miklós építész, hosszú betegség után elhunyt.
Hárman jöttek a terembe. Néhányan már ott ültek, várakozásteljes csendben. Az újonnan érkezett három közül egyikük a másik kettő felé fordult: „kit választotok?” Kisvártatva közülük az első letette a voksát, másikuk huncutul csillogó szemekkel csak csendben mosolygott. Végül megszólalt, de a mosolygást akkor sem hagyta abba.
- „Őket” –mondta felénk nézve.