2025-ben ünnepeltük Makovecz Imre születésének kilencvenedik évfordulóját, ősszel többek között a Műcsarnokban Angyalok és építészet c. nagyszabású kiállítással, valamint a Vigadóban az ÉLŐ MAGYAR ÉPÍTÉSZET – Határtalan Országépítés c. tárlattal, ahol 85 építész – munkatársak, kollégák, tanítványok, követők – mutatták be az elmúlt tizenöt évben tervezett épületeiket. A Magyar Építőművészet c. folyóirat 2025.06-os számát szentelte az évfordulónak, ebből közöljük az alábbi írást.
Makovecz mint Főépítész
Makovecz Imre hagyatéka és hatása sokrétű, de az egyik legfontosabb a főépítészi feladatkörrel kapcsolatos gyakorlata és annak mai továbbélése. A főépítészi munkához túl sok elméletet külön nem fogalmazott meg, csak a legfontosabbat: minden településnek legyen építész gazdája, legyen ott egy építész végzettségű ember, akihez lehet fordulni ha valamit építeni szeretne a település vezetése, vagy lakója, és aki foglalkozik a közterületek rendbetételével, az üzletek felirataival, a külterületek tájképével, az utcaképek felújításával, a helyi örökség védelmével, és még sok ehhez hasonlóval.
Egy helyen ezt írja a témáról:
„…a főépítésznek nem elsősorban az a feladata, hogy megmondja, mi a szép ház és ezért vitatkozzon nála képzetlenebb vagy tájékozatlanabb emberekkel, hanem hogy olyan döntés-előkészítő munkát végezzen a településeken a polgármesteri hivatalok mellett vagy azokon belül, ami lehetővé teszi azt, hogy az emberek a bennük szunnyadó vágynak megfelelően magasabb rendű életet tudjanak élni.”
A főépítészi munka során nem vált szét Makovecznél az építész tervező, a településtervező és a főépítészi gondolkodás, nála még nem szakadt szét szakmánk több ágra, hanem az építész feladata volt mindez. Több évtizedes településfejlesztési tevékenységének talán ez az egységes építészi szemlélet a legfontosabb üzenete mára, amelyben nem válik el a település, az épület, a koncepcióalkotás-előkészítés, a szakmai tanácsadás és a harc a ránk bízott darabjáért az országnak. Több helyen vállalt hivatalosan is tanácsadói főépítész feladatkört (pl. Bakonyszentkirály, Paks), de számomra ezekkel azonos értékűek a kvázi főépítészségei is, azokat a településeket is alakította, ahol több éven, vagy évtizeden keresztül dolgozott kisebb-nagyobb beépítési terveken, városrészek, épületek megépítésén.
Már 1970-től voltak nagyszabású településrész beépítési tervei, mint pl. Sopron Nagytómalom, Lébény faluközpont, Velence szabadidőközpont, Debrecen Csapó utca környéke. A legfontosabb az 1976-os első vázlattervben lefektetett és a következő évtized végén részben felépült Rákóczi utcai lakóterület Sárospatakon, melynél az épületek tervezésébe több kollégát is bevont, az alaprajzok pedig máig korszerűek: széles, árkádos külső folyosóról nyíló lakóelőteres-étkezős polgári lakásokkal. Ez a nagyszerű és harmonikus beépítés bebizonyította, hogy lehet helyi karakterű, élhető, olcsó, változatos és kisvárosias lakóövezeteket létrehozni akár városrésznyi területeken is, a szocializmus paneles ketreckapszulái alternatívájaként. A későbbiekben sajnos a város nem követte az eredeti beépítés koncepcióját, így a teljes városépítészeti kompozíció csak torzóként valósult meg.
A kilencvenes évek kezdete körül is készültek Makovecz vezetésével beépítési tervek, mint pl. Dunaföldvár, Paks, Szigetvár, Székesfehérvár, Visegrád Duna-part, mindnél a rendszer által lejáratott, lepusztított polgári-kisvárosi miliő újrateremtése volt a célja. Így írt korábban erről:
„ Egy polgárosodott kisvárosra gondolok, egy hamis történelmi idillre, arra, hogy Sárospatak ma milyen lenne, ha a gimnázium színvonala a régi volna, ha a tanárok és diákok méltóságosan sétálnának az utcákon, ha a protestantizmus és Rákóczi győzött volna. Egy sűrítményre gondolok a lehetett volna világából. Természetesen én a lehetett volna történelmet ugyanúgy valóságnak tekintem, mint ami meglett. A lehetett volna és a még lehetne, a jövő és az elmulasztottak szorosabban függenek össze egymással, mint ahogy első pillantásra látszik.”
A nyolcvanas évek második felében -részben főépítészként- több nagyobb falufejlesztési koncepciót is tervezett, mint pl. Bakonyszentkirály falubővítés és iskola, vagy Karancslapujtő Palócz falu területe, mind a falu hagyományos utcaszerkezetét és domborzatát figyelembe véve és folytatva, ellentétben a szokásos földmérő típusú üzleti szemléletű parcellázással. Ezeknél a beépítési terveknél a lakóházak mintaterveit is elkészítette, és ezek a házak a régió népi építészeti formavilágának megidézésével és nyelvezetével elkészített mai alaprajzú lakások és melléképületek voltak. „Az épület működési rendszere nem demokratikus, hanem hierarchikus.” – írja a sárospataki Művelődés Házáról, és ez igaz ezekre a településtervekre is: a lakóházak mint egymásra hasonlító testvérek, egymást nem túlharsogva, jellegzetes arccal, de visszafogottan állnak az utcák mentén, míg a sűrűsödéseknél, a teresedéseknél vagy a domb tetején áll a középület, mely nagyságával és egyedi formálásával hangsúlyt ad a településrésznek, a „vezető”, az orientáció szerepét ölti magára.
Talán ez Makovecz főépítészi gondolatának le nem írt másik fontos alapvetése: a régió építészeti karakterét úgy folytatni, úgy fejleszteni, hogy mai, a jelen elvárásainak megfelelő épületeket és településrészeket tervezzünk, így nem arctalan világtrendek között élünk, hanem a saját építészeti kultúránk fejlesztett, alakított városi és falusi tereiben. Evvel együtt a köz- vagy szakrális funkció adjon kiemelkedő megjelenést, lelkületet az egységes -de nem egyforma- települési szövetben. A sokat emlegetett illeszkedés nála természetes hozzáállás volt minden épületnél, minden városrész tervnél. Nem dogmaként fogta fel ezt a kérdést, hanem a helyi építészeti kultúra, a települési, regionális karakter folytatásának. Az új településrészek a kialakult utcahálózat morfológiáját folytatják, mindig létrehozva a településrész központját, az épületek pedig továbbviszik, fejlesztik a régió építészeti hagyományait.
Fontosnak tartotta a főépítészi munkában a példamutatást, ezért már a kezdetektől fogva tervezett is az adott településen. Azt vallotta, hogy a beszéden, a tanácsadáson túl mutassa meg a főépítész, hogy mit tud, milyen házat tervez a falujába, városába. A gazdaszerep és az ilyen példamutatás is az építész alapfeladatát hangsúlyozza, a főépítész Makovecz számára sohasem ügyintéző, vagy bürokrata, hanem az építészeti kultúra közvetítője, saját munkáin keresztül is. Ez a példamutatás, a főépítészként tervezés mondható Makovecz harmadik meghatározó gondolatának főépítészi gyakorlatában.
Tanítványainál, munkatársainál már az 1980-as évektől szorgalmazta egy-egy település főépítészi feladatainak elvállalását, a saját példája alapján. (Ez a tevékenység szerepelt egy könyv formájában az ÉLŐ MAGYAR ÉPÍTÉSZET c. kiállításon a Vigadóban október-november folyamán.) Így lett lett főépítész pl. 1987-től Csernyus Lőrinc Csengeren (mind a mai napig), 1992-től Zsigmond László Veresegyházán (2024-ig), vagy 1996-tól Turi Attila Budakalászon (2018-ig). Szerencsre Magda Gábor tanácselnök, későbbi polgármester hívta el Makovecz Imrét 1987-ben -a közeli Sárospatakról ismerve munkáit-, hogy az újra városi rangot kapott településen végigsétálva mondja el gondolatait a rendbetételről, a fejlesztésekről. Másnap a Mester bejött az irodába, odajött az asztalomhoz és azt mondta: „Fiacskám, holnaptól te leszel Szerencs főépítésze”. Ez volt a legjobb módszer az építészet és az élet összefüggéseinek megtanítására. A mai napig ellátom ezt a városi feladatot, segítve a Tokaj-hegyalja régió építészeti karakterének fejlesztését is.
Az 1960-as évek elején először területi főépítészek jelentek meg, az évtized végétől pedig a településeknek is lehetőségük lett főépítészt alkalmazni, de nem sokan éltek evvel, hiszen 2020 körül is csak kb. 10 százalékuk alkalmazott ilyen tanácsadót. Makovecz 1970-es évektől szorgalmazott gondolata, hogy minden településnek legyen építész gazdája, főépítésze, ötven évig váratott a megvalósulásra. Ma már törvényben szereplő előírás, hogy minden városban és faluban legyen főépítész, amit a települések legnagyobb része teljesített, legalább is papíron. Sajnos sok polgármester csak fentről kapott újabb feladatnak látja, sok építész pedig egy bevételi forrásnak, elvállalva 20-30, sőt néha 50-60 település főépítészi feladatát is.
A jelenlegi előírást, hogy mindenütt legyen főépítész csak egy lehetőségnek látom, még nem megoldásnak. Ezt a lehetőséget használni kellene, hogy Makovecz koncepciója, az építész gazdaszerep valóban megvalósuljon az országban. Ehhez két tényező biztosan szükséges lenne: az elismert, magas színvonalon dolgozó építészek vállaljanak főépítészi munkát, a települések pedig az előírt ügyintéző helyett a lehetséges segítséget, a tanácsadót lássák a főépítészben.
Úgy gondolom ebben a folyamatban az első lépést az építészeknek kellene megtenniük. A sok jó példa előttük áll, nem kis mértékben Makovecz Imrének köszönhetően.
Salamin Ferenc
https://www.mma.hu/muveszeti-hirek
https://mucsarnok.hu/kiallitasok/kiallitasok.php?mid=mYDZfuPNkexWZs0E7ooehh
https://orszagepito.net/elo-magyar-epiteszet-hatartalan-orszagepites-kiallitas-a-pesti-vigadoban/
https://orszagepito.net/videok/megnyilt-az-elo-magyar-epiteszet-kiallitas-beszamolo/