Szomorúan tudatjuk, hogy életének 85. évében elhunyt Kampis Miklós Kossuth-díjas építész, a nemzet művésze.
Széles körű szakmai és közéleti tevékenységét folytatott, részt vett a Magyar Építész Kamara létrehozásában, az első elnökség tagjaként a gyakorlatban is segített útjára bocsátani köztestületünket, elnökként és tagként dolgozott a MÉK Felügyelő Bizottságában, tanácsaival, bölcs, iránymutatásával segítve az elnökségek munkáját.
KAMPIS MIKLÓS Kossuth-díjas építésztől, a Nemzet Művészétől, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjától 2020. március 21-én, szombaton 11:00 órakor veszünk végső búcsút Kaposvár Keleti temetőjében (Kaposvár, Mező u. 35.), a katolikus egyház szertartása szerint.
Vezette a Somogy Megyei Építész Kamarát, aktív szerepvállalásával segítette a régió és városa, Kaposvár építészetét, értékeinek megújulását, fejlesztését.
Alapítója és másfél évtizedig vezetője, majd tiszteletbeli tagja volt a Kós Károly Egyesülésnek, oktatott a Műegyetemen és a KKE Vándoriskolában. 2000–2011 között a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja, 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt. Akadémikusként az MMA Felügyelő Bizottságában dolgozott.
Kampis Miklós szakmánk meghatározó tanító, szervező és tervező egyénisége volt, közéleti tevékenysége a Magyar építészet számos területére hatott.
(fotó: MMA)
Kampis Miklós
(Budapest, 1935. november 14. – Kaposvár, 2020. február 25.)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar építész, a Kós Károly Egyesülés alapítója, igazgatója és örökös tagja.
Életpályája
Édesapja Kampis Antal művészettörténész.
1946–1949 között a sárospataki gimnáziumban tanult, majd technikumba került. 1954–1959 között végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán, majd 1966-1968 között a városépítés-városgazdálkodás szakmérnök szakot. Két évet a fővárosban a Buvátinál, majd 1961-től Kaposváron dolgozott, egészen 1986-ig a Somogytervnél, előbb építésztervezőként, majd vezető tervezőként és műteremvezetőként.
1986-1997 között a Kaposterv építésziroda tagja, elnöke. 1997 óta a K+K 2000 Építésziroda cégvezetője.
1965 körül, Makovecz Imre unszolására kezdett antropozófiával foglalkozni. Körülbelül tíz évig tanulmányozta az irányzatot az elérhető irodalom segítségével, majd a hetvenes évek közepétől stúdiumokat, tanfolyamokat szervezett. Közben a Somogyterv tagjaként a somogyi népi emlékek felmérésével, illetve a szennai falumúzeum fejlesztésének előkészítésével foglalkozott, így amikor 1970 körül megismerkedett Csete Györggyel és a Pécs csoporttal, a népi építészetben találták meg a közös nevezőt.
1976-ban a kezdeményezésére jött létre a Dél-Dunántúli Építész Stúdió, amely az állami tervezőirodák keretein túlnyúló, szabadabb együttműködésre adott lehetőséget. A 60-70 fős tagságban kaposvári, pécsi, szekszárdi és zalaegerszegi építészek voltak a meghatározóak. A Stúdiónak, amelyet később antropozófiai tanulmányaival együtt a Kós Károly Egyesülés közvetlen előzményeként értékelt, 1980-ig volt az igazgatója.
1983-ban Lőrincz Ferenccel, L. Szabó Tündével és Kovács Péterrel közösen tervezte legjelentősebbnek tartott munkáját, az új kaposvári köztemetőt, amely az 1987-es áttervezés ellenére nem épült meg. Kezdeményezésére alakították ki a kaposvári belváros sétálóutcáját, amely a maga idejében párját ritkító beruházás volt Magyarországon, illetve részt vett a város 1985-ben elfogadott rendezési tervének készítésében. 2001-ben Kossuth-díjat kapott, az indoklás szerint „példamutató várostervezői munkásságáért, a Kaposvár belvárosának emberi léptékű újjáalakítása érdekében kifejtett tevékenységéért”.
Az 1980-as évektől rendszeresen antropozófiai kurzusokat tartott, eleinte az 1981-ben Makovecz által alapított visegrádi építőtáborokban, majd a Magyar Építőművészek Szövetségének budapesti székházában. 1989-ben meghatározó szerepet játszott az organikus építészet művelőinek legfontosabb magyarországi szervezete, a Kós Károly Egyesülés létrehozásában, amelynek 2004-ig igazgatója volt (ekkor tiszteletbeli örökös tagnak választották). Közreműködésével jött létre az egyesülés Vándoriskolája, illetve a Szabadoktatási Kollégium. Hatvanadik születésnapját 1995-ben Gerében ünnepelte az egyesülés.
A rendszerváltást követően a szakmai közéletben is szerepet vállalt:
1997–2001 között a Magyar Építész Kamara elnökségének tagja volt, amelynek már megalakításánál is közreműködött. 2009-2019 között a MÉK FEB elnöke. 1997–2005 között pedig a Somogy Megyei Építész Kamara elnökeként dolgozott. 2000 óta a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja. A kétezres években a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán oktatott „szerves építészet” tantárgy egyik előadója volt.
„Az organikus építészet esetében a térről és időről is (…) másként kell gondolkodnunk: lényiségnek kell felfognunk ezeket a filozófia nyelvén dolognak mondottakat. Az idő az ARCHÉK, az őskezdetek szubsztanciája, a tér pedig az ARCHANGELOS, az időről való híradást hordozók lényisége. Az idő születése belső szemlélet, a téri külső a megszületett időben való visszatükröződés eredménye. Ennek ismerete nélkül mint az idő, mind a tér halott fogalom, amelyből élő építészet, élő kultúra nem születhet.” (Kampis Miklós: A szerves építészetről)
Díjak, elismerések
Ismert munkák
Búcsúzunk kollégánktól Jávor Évától, aki rövid, súlyos betegség után február 11-én elhunyt. Emlékét kegyelettel őrizzük.
Borostyánkői Mátyás DLA az IPARTERV volt elnök-vezérigazgatója hosszas betegség után, 2020. február 28-án eltávozott.
Ágostháziné dr Eördögh Éva Mária
építész, szakmérnök
Életének 86. évében csendesen elhunyt.
Búcsúztatására és urna elhelyezésére 2020. április 1-én 11 órakor, a balatonalmádi Szent Imre Templomban, szentmise keretében kerül sor.
Gyászolják: gyerekei, unokái, dédunokája, rokonai és barátai
Kapcsolat: bence.agosthazi@gmail.com
1972-ben szerzett építészmérnöki oklevelet a BME Építészmérnöki Karán.
1978-1980 között a FÉK V. ciklusának hallgatója.
1972-1980 között Egerben a Heves megyei Tervező Vállalatnál vezető építész tervező;
1980-1982 Szentendrei város főépítésze;
1982-1987 az OMF Heves Megyei műemléki területi referense;
1987-1990 Szentendre, Városgazdálkodási Vállalat tervező csoportjának vezetője;
1990-1997 a Szentendrei Építésziroda egyik tulajdonosa és vezetője Alföldi Györggyel,
1997-tól a Kocsis Építésziroda Bt. alapítója és beltagja.
Fontosabb megvalósult munkái:
Eger, Szent János u. 11., Vörösrák Étterem (1975-1976);
Noszvaj, vendégház (1977, Kiss Csabával);
Szentendre, Stéger köz, 16 lakásos csoportház (1982);
Szentendre, Bogdányi u., lakóház és üzlet (1989);
Szentendre, Rab Ráby tér 2., lakóház (1990, 1993-ban „Az Év Lakóháza” díj);
Esztergom, Rákóczi tér, Kereskedelmi Bank Rt. bankfiók (1991-1992, munkatárs: Alföldi György);
Szentendre, új városi köztemető (1991-1994, Alföldi Györggyel, Osváth Gáborral);
Gödöllő, üzletház és lakások (1993, Alföldi Györggyel);
Szentendre, Munkácsy u. 13., lakóház (1995);
Szentendre, OTP Bank Rt., bankfiók, rekonstrukció (1996, Alföldi Györggyel).
Részlet az Ybl Miklós díj (1996) indoklásából: „Szentendre és a Dunakanyar térségének szellemiségére épülő, példamutató építészeti tevékenységéért”
Temetés időpontja: 2020. Március 3., reggel 09:45.
Helyszín: Farkasréti temető, a Makovecz ravatalozóban kezdődik a szertartás.
2020. február 3-án hajnalban elhunyt Rex-Kiss Béla Zoltán építész, belsőépítész, iparművész
( 1943. július 11. Debrecen - 2020.február 03. Budapest )
1967 Magyar Iparművészeti Főiskola (MIF), építész szak
1972 -1974 MÉSZ Mesteriskola ( FÉK II. ciklus )
1967-1968 KERTI építész, belsőépítész
1969-73 között a KÖZTI belsőépítésze
1973-tól 1980-ig az IPARTERV építész-tervezője Gulyás Zoltán mellett
1980-1985 Vikuv
1989-1992 Rex & Szűts Építésziroda
1992-től a Technoart Kft. tulajdonosa, ügyvezető igazgatója.
Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségében a Belsőépítész szakosztály tagja volt.
2017-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán 50 éve diplomázottak kiállításán is szerepelt a FUGA - Budapesti Építészeti Központban
A Magyar Építőművészek Szövetsége tagja. Magyar Építész Kamara Belsőépítészeti tagozatának vezetőségi tagja.
1975, 1976 az Iparterv Kiváló Tervezője
1978. az Építőipar Kiváló Dolgozója
2012. Ferenczy Noémi díj
forrás: http://www.mabe.hu/magyar_belsoepiteszet_1945-2012
Nekrológ
Rex-Kiss Béla építész belsőépítész iparművész 1943. július 11-én született Debrecenben.
Az Iparművészeti Főiskola – ma MOME - elvégzése után a KERTI-ben kezdett belsőépítészként, majd a KÖZTI után az Ipartervbe került, ahol Gulyás Zoltán műtermében ipari épületek és művelődési létesítmények építészeti tervezésére kapott megbízást.
Ezalatt elvégezte a Mesteriskolát – mestere Gulyás Zoltán volt. Közben a Művészeti alap tagjakét kisebb belsőépítészeti munkákat végzett az Iparművészeti Lektorátus részére.
A rendszerváltás, a tervezővállalatok felbomlása után önálló tervezőként dolgozott, majd 1989-ben feleségével, Szűts Zsuzsa építésszel saját céget alapítva elsősorban középületek belsőépítészeti kialakításának tervezését végezte. Emellett lámpák és egyedi bútorok tervezését és kivitelezését is vállalta, melyben egyre nagyobb örömét lelte.
A Kontrax irodaház teljes belsőépítészeti kialakítása és rendkívül magas szintű kivitelezése tevékenység- és léptékváltást hozott munkásságában.
Technoart Kft. néven új céget alapított, melyben nagy léptékű belsőépítészeti munkák tervezése és kivitelezése mellett igényes anyagok, termékek forgalmazását is vállalta. A cég egyre növekvő számú- és léptékű megbízásokat kapott, melynek csúcspontja a MUPA teljes belsőépítészeti tervezése volt 2002-2005 között – ekkor kb. 20 fősre duzzadt a kezdetben két fős műterem, ahol már számítógépes feldolgozással készültek a tervek.
Élete végéig aktívan dolgozott és közben elméleti tevékenységet is folytatott – tanulmányt írt a belsőépítészet mibenlétéről, melyre az NKA-tól ösztöndíjat kapott.
Munkásságának elismeréséül 2012-ben Ferenczy Noémi díjat kapott.
Elhunyt Fülöp Péter ( 1948-2020) építész és településtervező, vezető tervező
MEGHÍVÓ
Megrendülten tudatjuk, hogy
Szűcs Anna
(1949-2019)
A miskolci építész társadalom szeretett és tisztelt „Ani nénije” Az Északterv, Interplan Kft., Bodonyi Építész Kft. és a B.A.Z. m. Építész Kamara és a Szeghalmy Bálint Építészeti Alapítvány munkatársa. 2019.12.03-án, e világi angyali létét égire cserélte.
Temetése 2020.01.17-én, 10:00 órakor az Avasi református temetőben katolikus szertartás szerint történik.
Munkatársi búcsúztatóját ugyanezen a napon délután 15:30 órakor tartjuk a miskolci Kós Házban (Miskolc, Görgey Artúr u. 32), melyre szeretettel meghívunk mindenkit aki szerette és tisztelte Őt. Az összejövetelen volt munkahelyi kollégái mondanak megemlékező és búcsúszavakat. Kérünk és bíztatunk mindenkit, hogy személyes emlékeit mondja el.
Amennyiben a fájdalom ezt nehézzé tenné, úgy írásra buzdítunk mindenkit, hogy a vendég-emlékkönyvben gondolatait rögzítse, vagy illessze be. Kérjük Önöket, hogy a délelőtti temetési szertartáson, illetve a délutáni búcsúztatón vegyenek részt.
Életének 94. évében elhunyt Böhönyei János a MÉSZ egykori és örökös tiszteletbeli elnöke.
(Kaposvár, 1925 – 2019 ) Ybl- és Herder-díjas, Kotsis Iván érmes építészmérnök, és gazdasági mérnök ( Iparterv).
Hazai és nemzetközi viszonylatban az építésiparosítással, iparszerű építési módokkal foglalkozott.
A Mesteriskola hallgatója ( MÉSZ III. 1958-1960 ), majd több ciklusban mestere.
Böhönyei Jánosra, a MÉSZ egykori és örökös tiszteletbeli elnökére emlékezik Patonai Dénes:
Elment a Szövetség másik nagy öregje.
A Szövetség két Tiszteletbeli Elnöke, Borvendég Béni után, 2019 november 16-án elhunyt Böhönyei János is, a Szövetség két cikluson keresztül szolgáló meghatározó személyisége. 94 éves volt.
De ki is volt tulajdonképpen ez a szerény, önmagát mindig háttérben tartó férfiú, a maga szikár testtartásával, észrevétlen jelenlétével, ahol az építészetről, az építészet, képviseletéről volt szó, fáradhatatlan munkabírásával, erkölcsi tartásával.
1925-ben született, Kaposváron, BME-n diplomázott, az Ipartervben, majd a TTI-ben dolgozott, közben Goldfinger irodájában, 1964-65-ben Angliában volt ösztöndíjas. Ez a korszak meghatározó volt mind szakmai, mind emberi fejlődésében. Megismerkedett az angolszász világ hazaitól eltérő szokásrendjével, melyről sok anekdotával fűszerezett történetet mesélt szűkebb környezetének. De meghatározó volt az angol nyelvtudás képességének elsajátítása miatt is, melyet jól kamatoztatott később a Szövetség érdekében. Sorosan vett tervezői karrierje több nagyobb ipari létesítmény felépülte után, az építőipari tipizálás problematikája felé fordult, melyet amerikai tanulmányútja során a tipizálás teljesen más felfogása során szerzett tapasztalatai csak megerősítettek, könyvben, cikkben és számos előadás során prezentált. Nem véletlen tehát a TTI-ben való szakmai útjának folytatódása. Ezen erőfeszítéseinek elismeréseként 1990-ben az MTA építéstudományok kandidátusává választották.
Tudását mindig megosztotta a környezetével és a következő generációval.
Volt a Mesteriskola tanára, a Mérnöktovábbképző Intézetben előadó és a BME-n címzetes egyetemi tanár.
De belső énje mindig az építészet átfogó képviselete felé vonzotta. Számára az építészet mindig egy egységes alkotói tábort alkotott, mely külön személyiségekből áll. Ezek különbözősége tette színessé és érdekessé, forrasztotta szövetségbe a mégoly szélsőségesen ellentétes pólusokat is, alkotta az Építészek Szövetséget, mely korában az ellenzékiség megtestesítője volt. Ebben is meg tudta tartani azt az egyensúlyt, mely nem robbantotta szét a szervezetet. A MÉSZ alapító tagjaként, végigjárta a különböző fokozatokat, vezetőségi tagként, majd elnökségi tagként a Szövetség főtitkára, a Külügyi Bizottság Elnöke, majd a Magyar Építész Szövetség Elnöke lett.
Építész képviseleti értékteremtő képességét nem csak idehaza, hanem már 1967-től az Építészek Nemzetközi Szövetségében /UIA/ is kamatoztatta, a lakásépítési, építésiparosítási bizottságában. 1978-ban az UIA Tanácsának tagja lett, majd az UIA II régió Elnöki tisztét töltötte be. Mindmáig ez a legmagasabb tisztség, melyet magyar küldött betöltött az UIA-ban.
Fáradhatatlanul munkálkodott a magyar és nem magyar építészek szakmai kompetenciájának elismertetése érdekében, hazai és nemzetközi relációban.
Idehaza a kamarai törvény létrejöttéig a “kvázi kamara” és a Szövetség szétválasztási folyamatában működött közre, megtoldva Elnöki periódusát egy évvel, amíg a valós Kamara létre nem jött.
Nemzetközi relációban az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának Építész Csoportjában képviselte hazánkat.
Ennyi szakmai és közéleti szereplés természetesen számos értékes elismerésben nyert jutalmat. Megkapta a Magyar Köztárság Érdemrend Tisztikeresztjét, a Schinkel érem arany fokozatát, Kotsis Iván Emlékérmet.
Két elismerésére volt legbüszkébb, az Ybl Miklós díjra, melyet az építészek legrangosabb elismerésének tartott, valamint a Herder-dijra, melyet az építészet, mint művészet, elfogadtatásáért egy életen keresztül kifejtett munkásságának elismerésének érzett. Külön öröm volt számomra, hogy erre a nemzetközi díjra visszavonulása alkalmából személyesen terjeszthettem fel és hogy azt meg is kapta.
Ennyi hivatalos adat összegzése után engedjék meg, hogy egy pár személyes emléket osszak meg Jánosról az emberről.
Jánost még az Ipartervi korszakában ismertem meg, és bár a főmérnöki-beosztott tervezői pozíció nem volt egyenlő, bármilyen problémával kapcsolatban kerestem, mindig segítőkészen állt a kérdéshez és mindig megtaláltuk a megoldást.
Ezért amikor egy viharos korszakban vettem át a Magyar Építőművészek Szövetségének Elnöki tisztét, felkértem, hogy a nagy nemzetközi tapasztalatára tekintettel Szövetség Külügyi Bizottságát vezesse. Bár már fáradt a sok vitás kérdés állandó kezelésébe, melyet akkor az önállósodó kamara jelentett, tisztán képviselte azt az elvet, hogy a kamara az építészek, a szövetség pedig az építészet képviseleti szerve. Közös együttműködésünk alatt sok pozitív élményben volt részünk, az UIA 50-ik Lausanne-i jubileumi Közgyűlésétől kezdve, ahol Pierre Vágó is még személyesen részt vett, a pekingi UIA Közgyűlésen át, mely még Kina robbanásszerű fejlődése előtt volt, és melyen a magyar kiállítási anyagot a repülővel való megérkezés után hajnalban a saját kezünkkel állítottuk ki.
Ez csak két ízelítő volt János kollégalitására, no meg az akkori pénzügyi adottságokra.
Még egy apró, de rá jellemző epizód jut eszembe személyiségével kapcsolatban: Minden esetben amikor találkoztunk, apró fejbiccentéssel és “Sir” megszólítással üdvözölt, mely egyben jelentette a megszólítást és az egymás iránti tisztelet jelzését is. No meg azt a kitörölhetetlen hatást, melyet fiatalkori életére az angliai tartózkodás jelentett.
E korszak lezárulta után János fokozatosan visszavonult és csak időnként lehetett rávenni, hogy egy- egy ünnepi alkalom esetén belátogasson a Szövetségbe.
Személyében egy nagy formátumú, a közösségi életért elkötelezett, MAGYAR ÉPÍTÉSZ és ÉPÍTŐMŰVÉSZ SZÖVETSÉG megvesztegethetetlen és kérlelhetetlen örökös Tiszteletbeli Elnökét vesztette el, ŐRÖKRE.
János, nyugodj békében
Patonai Dénes DLA
MÉSZ volt elnöke
Ybl-Csonka Pál dijas
építészmérnök
Professzor Emeritus