2021. július 9-én Elhunyt Marosi Ernő művészettörténész ( 1940 – 2021)

Életének 82. évében pénteken otthonában, családja körében elhunyt Marosi Ernő Széchenyi-díjas művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, egykori alelnöke, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem (ELTE) professor emeritusa.

Marosi Ernő 1940-ben Miskolcon született. Az ELTE bölcsészkarának magyar–művészettörténész szakán végzett. Dercsényi Dezső és Entz Géza tanítványaként a középkori művészet kutatójává lett, de már pályája kezdetén, a kassai Szent Erzsébet-templom monográfiaméretű tanulmánysorozatában a 19. századi helyreállításon, annak műemléki forrásanyagán keresztül újszerű módszerrel közelített a középkori épülethez.

1963-tól az ELTE művészettörténeti tanszékének oktatója, 1991-től egyetemi tanár. 1991–2000-ben az MTA Művészettörténeti Kutató Intézetének igazgatója, 1991–96-ban az UNESCO nemzetközi művészettörténeti bizottságának vezetőségi tagja volt.

Az ELTE professzor emeritusa, kutatási területe a középkori magyar és egyetemes művészettörténet, a romantika és a gótika korszakai. 1990 óta a művészettörténeti tudományok doktora, 1993-tól az MTA levelező, 2001 óta rendes tagja. 2002–2008-ban az MTA alelnöke volt.

1997-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki nemzetközi elismertségű tudományos, tudományszervezői, szerkesztői és pedagógiai tevékenységéért. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést 2009-ben kapta meg, 2014-ben Hazám-díjjal tüntették ki.

Főbb munkái között van: A középkori művészet világa, A román kor művészete, a Bevezetés a művészettörténetbe, a Magyar falusi templomok, A gótika kezdetei Magyarországon, a Magyarországi művészet 1300–1470 körül, az Emlék márványból vagy homokkőből, A budavári szoborlelet (Zolnay Lászlóval), a Kép- és hasonmás, A középkor művészete I–II., Az Árpád-kor művészeti emlékei (Wehli Tündével), A magyar művészettörténet-írás programjai, a Templomok Magyarországon (Dercsényi Balázzsal) és A gótika Magyarországon című könyv.

Olyan nagy kiállítások szervezése fűződik a nevéhez, mint az Árpád-kori kőfaragványok (1978), a Művészet I. Lajos király korában 1342–1382 (1982) (mindkettő Székesfehérváron), a Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387–1437 (1987) (a Budapesti Történeti Múzeumban).

forrás: https://mta.hu/mta_hirei/elhunyt-marosi-erno-muveszettortenesz-az-mta-rendes-tagja-111524