( Budapest, 1933. december 20. – 2019. június 29.) Ybl Miklós-díjas magyar építész.

Apja, Rimanóczy Gyula, az avantgárd építészet kiemelkedő alkotója volt. Anyja a francia származású Foucault Yvonne. Testvérei közül Rimanóczy Yvonne jelmeztervező, ifj. Rimanóczy Gyula pedig tervező építészként dolgozott.

Az Ybl-díjas építész életének 85. évében hunyt el, pályájának, és alkotásainak jelentős része a szocializmus időszakára esett. Halálával a másfél évszázad óta működő építészdinasztia utolsó tagja távozott.

Életének szakaszait is úgy építette föl, mint épületeit: racionálisan és emocionálisan, józan megfontolással és lángoló hittel, higgadtan és erőteljesen. Alkotó éveinek európai színvonalú tervei és épületei a tehetségről, a mesterség szeretetéről és a kultúra tiszteletéről szólnak. Építészként és barátként legkiválóbb kortársaival működött együtt. Később, vezetőként és szervezőként iskolát teremtett. Maga köré gyűjtötte, támogatta és segítette azokat a fiatalembereket, akik a mai magyar építészet derékhadát adják. Kulturális missziót teljesített: fáradhatatlan munkával dokumentálta a magyar építészet alkotóinak munkásságát - méltatta őt Turányi Gábor kollégája és egykori tanítványa.

Nagyapja és dédapja,ifj. és id. Rimanóczy Kálmán (1870-1912, ill. 1840-1908) a századfordulón Nagyváradot változtatták modern várossá: tervezőként és kivitelezőként a Kőrös-parti Párizs tucatnyi épületének megszületé-sében vállaltak fontos szerepet.

Egyetemi évei előtt három évig a Közlekedésüzemi Épülettervező Vállalatnál helyezkedett el rajzolóként, később segédtervezői tevékenységet végzett. 1953–1958 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építőművész szakát végezte el. Egyetemi évei alatt a Lakóterv-ben is dolgozott.

Az egyetem elvégzése után, diplomaterve alapján felvették a Magyar Építőművészek Szövetségének Mesteriskolájára ( MÉSZ III. ciklus 1958 -1960, mestere dr. Szendrői Jenő volt). Így került az Ipari Épülettervező Vállalathoz, ahol 1958–1978-ig dolgozott, tervezői, osztályvezetői, majd irodavezető-főmérnöki beosztásban.

A kor egyik emblematikus alkotása, az óbudai kísérleti lakótelep garzonháza volt 1961-ből.

Az Iparterv-ben számos tervezési munkában vett részt.

1963-ban kormánykitüntetésben - Munka érdemérem - részesült a Vertesz irodaház tervezéséért.

1966-ban az Ybl Miklós-díj II. fokozatával tüntették ki a Nyírségi Mezőgazdasági Kutatóintézet új telephelyének tervezéséért.

1978. április 1-jén kinevezték az Általános Épülettervező Vállalat műszaki-igazgatóhelyettesének (egyben főépítész is volt), itt egészen a rendszerváltásig dolgozott, amikor saját kérésére nyugdíjba ment.

Főmérnöksége alatt sok tehetséges építész kezdte meg az AÉTV-ben pályafutását, többek között Ferkai András, Magyari Éva, Cságoly Ferenc és Turányi Gábor.

1964–1970-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Középülettervezési Tanszékének külső tanársegédje.

1975–1985-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Középülettervezési Tanszékén Állami vizsgabizottsági tag.

1978–1984-ig a Magyar Építőművész Szövetsége mellett működő „Mesteriskola” vezető építésze (tanára).

Nyugdíjazása után 1989–1998 között az ATLANT Épülettervező Kft.-nél mint külső munkatárs számos tervezési munkában vett részt, ebből több terv meg is valósult.

2014-ben Budapestért díjat kapott.

Szakmai pályafutása alatt több mint ötven építészeti pályázaton vett részt, nagyrészt eredményesen.

forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Riman%C3%B3czy_Jen%C5%9