Kamaránk emblémáján és weboldalának fejlécén egy régi kapuzat látható felesben fotó és rajzi megjelenésben. Erről a kapuzatról adunk tájékoztatást érdeklődő tagjaink számára.

A kapu az esztergomi királyi palota kápolnájának oldalsó falán található, keletkezése III. Béla király palotaépítéséhez kötődik, amely 1180-85 között létesült. A királyi magánkápolna nyugati fő homlokzatában nyílik a bélletes román kori főbejárat, felette látható a kb. négy méter átmérőjű rózsaablak. A kapun belépve a kápolna keresztboltozatos hajójába jutunk, amelyet a szentély felé diadalív határol el. A szentély egészen különleges architektúrát mutat, kettős oszlopok veszik körül. A mi kapunk a hajóból nyíló és mellékterekbe vezető, egymással szemben levő kapuk egyike.

Az esztergomi középkori palota a török kor pusztításai miatt letarolva, egy ágyúbástya alatt rejtőzött, saját romjaival betöltött helyiségekkel. Rendszeres feltárása 1934-38 között folyt a Műemlékek Országos Bizottságának, személy szerint Gerevich Tibor, Lux Kálmán irányításával, a helyreállítás Lux Géza építészeti tervei szerint, Várnai Dezső helyszíni építészeti kutatásaira támaszkodva történt. A helyreállítás akkori módszertana előremutató volt: Az eredeti, megtalált épületrészekhez tégla és modern vasbeton födém kiegészítéseket alkalmaztak. Egyedüli kivétel a kápolna volt, ahol annyi építészeti kőelem, töredék került elő, freskókkal a felületükön, hogy a boltozati rendszer hitelesen helyreállítható volt.

A kápolna belső terének kitisztítása során egyértelműen kirajzolódott a hajó, amelynek mind északi, mind déli irányba volt egy-egy átjárója, kapuja. Ezek kávája meglehetősen szétroncsolódott, de a padlószinten szerencsésen a helyükön voltak a kapubéllet tartóoszlopainak lábazatai. A leletek közt sok olyan kőelem került elő, amelyek eredeti helyét az építészeti kialakításban betöltött szerepük tisztázásával lehetett azonosítani.

A tört – másként cikk-cakkos – pálcatagos íves kőelemeket Lux Kálmán a körablak részeinek tartotta. Megbízta Várnai Dezsőt, hogy próbálja összeállítani. Várnai azonban megállapította, hogy a két oldalsó átjáró záróívét képezik a kövek. Ezeket sikeresen a helyükre is illesztette.

 „Mindjárt az első összeállítási kísérlet nem várt eredményt hozott. Kiderült ugyanis, hogy ez a kísérlet nem egy teljes kört eredményezett, hanem közel két félkörívet. Igen ám, de még csak nem ugyanazzal az átmérővel. Az egyik félkörív cca. 20 cm-rel volt nagyobb, mint a másik. Most már szerintem csak az volt a kérdés, hogy a feltárt falmaradványok között hol van két ajtónyílás, ahol ez a méretdifferencia mutatkozik. Az már kétségtelen volt, hogy az ún. körablak nem a tetőtér bevilágítója lehetett, hiszen „belső oldalai”is freskókkal borítottak voltak. (…) Ezek után most már kézenfekvő volt, hogy a két hasonló kapuív egymással szemben az északi és déli oldalkápolna kapujának íve lehetett, nem más, ugyanis itt a küszöbméterek árulkodtak (az egyik 1,05, a másik 1,25 m fesztávú)” - írta Várnai Dezső 1972-ben kelt utódokumentációnak nevezett emlékiratában.

A Magyar Építész Kamara emblémájában szereplő kapuzat tehát egy Árpád-kori magyar királyi és egy újkori (műemlékhelyreállító) építészeti alkotás csúcspéldája, jelentős magyar emlék eleme, így hát bátran felvállalhatja a magyar építész társadalom az országos kamara szimbolikus ábrájaként.

Dr. Vukov Konstantin
MÉK Műemlékvédelmi tagozat vezetője