Egyre nagyobb arányban készülnek lapostetővel épületeink. Ezek lehetnek ipari csarnoképületek, családi házak, de akár műemlék épületek is, melyeknél a funkciók sokasága jelenik meg a lapostetőn.

Nemcsak napelemek és gépészeti berendezések, de bárok, kilátóteraszok is felkerülnek, amik – ha szakszerűen készülnek – új lehetőségeket nyújtanak.

Feltörekvőben van a magyar építőipari piacon egy teljesen új és izgalmas megközelítés a lapostetők szigetelését illetően. Amikor lapos ipari csarnokok vagy kereskedelmi központok tetőjének rétegrendjét álmodják meg, ez idáig az építész tervezők csak az egy köbméterre jutó súly és a felületi terhelhetőségi adatok alapján válogattak a rendelkezésre álló nagy szilárdságú lemezek választékából. Az új gondolkodási irányzat ezeken felül már az adott szigetelőanyag-termékek rugalmassági értékét is figyelembe veszi, mert ráébredt a szakma, hogy nem volna éppen hátrányos, ha a szigetelőanyag nem „élne külön életet” az épülettől, hanem vele együtt „mozogna”, „lélegezne”. Ez nagyban megkönnyítené az életciklusa alatti károsodásmentesség biztosítását.