Energiahatékony. Környezetbarát. Univerzális.

Az elmúlt évek komoly kihívások elé állították az építőipar szereplőit. Ugyanakkor ennek pozitív hozadéka is volt: talán még soha nem zajlott ennyire intenzív és tartalmas szakmai párbeszéd, mint az utóbbi időszakban. Inspiráló volt új megközelítésekről és stratégiákról gondolkodni a szakértő kollégákkal, miközben számba vettük a múlt tapasztalatait és a jelen iránymutatásait. Joggal merült fel a kérdés: vajon valóban kihasználjuk-e a jelen és a jövő által kínált lehetőségeket?

Az elmúlt évben az építőipari szakemberek számos kihívással szembesültek. A helyzet pozitív hozománya, hogy soha még annyi intenzív szakmai diskurzus nem indult el, mint ezekben a hónapokban. Jó érzés volt új megközelítésekről, stratégiákról ötletelni a szakértő kollégákkal, számba véve a múlt értékeit és a jelen iránymutatásait. Felmerült a kérdés, hogy vajon kellőképen értékeljük és használjuk-e a jelen és a jövő lehetőségeit?

Feltörekvőben van a magyar építőipari piacon egy teljesen új és izgalmas megközelítés a lapostetők szigetelését illetően. Amikor lapos ipari csarnokok vagy kereskedelmi központok tetőjének rétegrendjét álmodják meg, ez idáig az építész tervezők csak az egy köbméterre jutó súly és a felületi terhelhetőségi adatok alapján válogattak a rendelkezésre álló nagy szilárdságú lemezek választékából. Az új gondolkodási irányzat ezeken felül már az adott szigetelőanyag-termékek rugalmassági értékét is figyelembe veszi, mert ráébredt a szakma, hogy nem volna éppen hátrányos, ha a szigetelőanyag nem „élne külön életet” az épülettől, hanem vele együtt „mozogna”, „lélegezne”. Ez nagyban megkönnyítené az életciklusa alatti károsodásmentesség biztosítását.