Az első forduló az országonkénti verseny volt. Négy kategóriában, 26 országból összesen 1097 nevezés érkezett, ebből 19 Magyarországról.
A magyar mezőnyből a szakmai zsűri a következő munkákat díjazta két kategóriában:
Szakmabeli indulók (akik hivatásszerűen hoznak létre online tartalmakat):
1. Traff Park
2. Okos doboz
3. Rókalandozó
Különdíj a legjobb gyermekvédelmi tartalomnak: Unicef Helpapp (unicef.hu/helpapp/)
Nem szakmabeli indulók:
1. Ludbriko
2. Versike
3. Momó Rádió
A zsűri tagjai:
Az uniós versenyben tehát a Traff Park és a Ludbriko weboldalak vesznek részt. 2013. december 9-től 2014. január 3-ig a közönség is szavazhat a kedvencekre itt. Az európai győzteseket a Biztonságosabb Internet napján (Safer Internet Day – SID), 2014. február 11-én hirdetik ki Brüsszelben.
Az Ön véleménye is befolyásolja, hogy a jövőben milyen online tartalmak készülnek az európai gyerekeknek és fiataloknak. Szavazzon a kedvenceire!
További információ: www.bestcontentaward.eu
Akkreditáció: MÉK 2013/357 2,5 pont
Minden
építész tervezőnek a 275/2013 (VII.16.) kormányrendelet alapján meg
kell adni a kiviteli tervben – ennek hiányában az engedélyezési tervben –
a betervezett építési termékek elvárt műszaki teljesítményét.
A rendelet 35 termékkörben határoz meg lényeges terméktulajdonságokat, gyakorlatilag minden építési terméket felsorolva az áthidalóktól a füstelvezetőkig. Valamennyi építési termék tekintetében a tervezőknek meg kell adniuk a lényegesnek ítélt elvárt tulajdonságokat. Ha később perre kerül sor, az építészen ezt biztosan számon fogják kérni.
Módot ad arra a jogszabály, hogy konkrét terméket jelöljön meg a tervező a dokumentációban. Ilyenkor ennek a konkrét terméknek a tulajdonságai válnak automatikusan az elvárt tulajdonságokká. Ez azonban kétféle bajt is okozhat: ha a gyártó nem nyilatkozik olyan tulajdonságról, ami fontos a beépítés szempontjából, kiváltható a konkrét termék ennek nem megfelelő termékre, vagyis a jó termék rosszra, és ezért a tervező lesz a felelős. A fordítottja is előfordulhat: a gyártó lényegtelen tulajdonság tekintetében is nyilatkozhat, így megakadályozva az egyébként megfelelő termékre való kiváltást.
A tervezők így kialakult nehéz helyzetében kíván segítséget nyújtani a 2014. január végén, február elején, 8 helyszínen megrendezett szakmai konferenciasorozat, amelynek szakmai védnöke az ÉMI Nonprofit Kft.
Időpontok és helyszínek
január 21. kedd – Győr – Leier City Center (Baross Gábor u. 42.)
január 23. csütörtök – Kecskemét – Három Gúnár rendezvényház (Batthyány u. 1-7.)
január 29. kedd – Miskolc - City Hotel (Csabai kapu 6.)
január 30. csütörtök – Nyíregyháza – Hotel Pagony (Újmajor)
február 4. kedd – Budapest – Danubius Hotel Budapest (Körszálló) (II. kerület, Szilágyi Erzsébet fasor 47.)
február 6. csütörtök – Szeged - Vedres István Építőipari Szakközépiskola (Horváth Mihály u. 2-6.)
február 11. kedd – Székesfehérvár - Szabadművelődés Háza (Fürdő Sor 3.)
február 12. szerda – Pécs – Zsolnay Kulturális Negyed (Zsolnay Vilmos út 37.)
Előzetesen regisztrált hallgatók részvételi díja bruttó 4 000 Ft (tartalmazza a kávészünet, szendvicsebéd díját is).
Az előre nem regisztrált résztvevőknek bruttó 6 000 Ft.
További információ és online regisztráció: www.buildrendezvenyek.hu vagy www.tervlap.hu
További információ: Build-Communication Kft.
e-mail: info@buildmarketing.hu
Tel.: 23/611-028, Fax: 23/611-029
A Magyar Építőművészek Szövetsége tisztelettel meghívja Önt 2013. december 16-án 18.00 órára a Magyar Építészek Háza Kós Károly termébe (Budapest VIII., Ötpacsirta u. 2.)
ZSITVA TIBOR ÉPÍTÉSZPORTRÉK című kiállításának megnyitójára.
A kiállítás december 31-ig tekinthető meg hétköznapokon 10.00-18.00, szombaton 12.00-18.00 óráig.
(Szombaton a kulcs az Építész Pincében kérhető el.)
...avagy mit lehet kezdeni egy szovjet lakóteleppel?A Tallinni Építészeti Biennálé olyan nemzetközi építészeti és urbanisztikai fórum, ahol elmélet és gyakorlat, tapasztalat és innováció találkozik, gyümölcsöző vitákat kezdeményezve. A 2013. szeptember 4-30. között megrendezett biennálé kurátora a b210 fiatal építészcsapat (Karin Tõugu, Kadri Klementi, Aet Ader, Kaidi Õis), főszervezője az Észt Építészeti Központ volt. A TAB 2013 a „Recycling Socialism” témakört járta körül, a következő kérdésekre keresve a választ: mit lehet ma „újrahasznosítani”a szocializmus építészetének tereiből, struktúráiból, koncepcióiból és alapanyagaiból? Mit érdemes újragondolni a jelen és a jövő szempontjából?
Az Észt Építészeti Központ és Tallinn Város Önkormányzata által szervezett TAB 2013 nemzetközi ötletpályázat építészeket, tájépítészeket, urbanistákat és egyetemi hallgatókat kívánt megszólítani. A pályázóknak olyan megoldásokat kellett bemutatniuk – a Väike-Õismäe lakótelep jövőjének szempontjából legfontosabbnak vélt témákra fókuszálva –, melyekkel sokszínűbbé és élhetőbbé tehető a szocializmusból örökölt városi tér. A pályamunkáknak mind a látványtervet, mind a részletes építészeti megoldások ismertetését tartalmaznia kellett.
Väike-Õismäe (Kis Virágdomb) egyike Tallinn három legnagyobb szovjet lakótelepének, amely magára vonzza a tekintetet, akár repülőgép ablakából néz ki az ember, akár a várostérképet böngészi. A főváros többi tipikus panelkörzetétől egyértelműen megkülönbözteti sajátos szerkezete: az utópisztikus körváros-ötleten alapuló tervet a szovjet kor sztárépítészei, Mart Port és Malle Meelak jegyezték, akik állami elismerésben is részesültek ezért a munkájukért. A 80-as években épült lakótelep korának szimbóluma, a megtestesült szocialista álom volt. A kis tó körül futó koncentrikus körökből álló alaprajz egyfelől világos kiindulási struktúrát kínál a további fejlesztésekhez. Másfelől ez a geometria korlátokat is jelent, hiszen jól funkcionáló és befejezett egység illúzióját kelti, holott a többi modernista lakókörzethez hasonlóan a környezet és a mindennapi élet egyelőre itt is még csak keresik a közös nyelvet.
Az ötletpályázatra 86 érvényes pályamunka érkezett a világ minden részéről, melyek között igen különböző megközelítéseket találunk, mind a beavatkozás terjedelme, mind filozófiája tekintetében. A víziók szerzői nagyszabású parkokat, új épületeket és új funkciókat, összekötő hidakat és kötélvasutat képzeltek el a lakótelepre, szem előtt tartva az energiatakarékos fejlődést és a lakosság nagyobb mértékű aktivizálódásának előmozdítását is.
A 3 tagú zsüri (Bjarke Ingels – BIG, Dánia, Endrik Mänd – Tallinn város főépítésze és Inga Raukas – Allianss Arhitektid, Észtország) a moszkvai Strelka Institute diákjainak Dynamo című pályázatát ítélte a legjobbnak (Izabela Cichonska, Nathan de Groot, Lindsay Harkema, Ondrej Janku). Második helyre az olasz Anamorfosis projektet rangsorolta (Antonio Buonsante, Nicola Campri, Marco Taccagni, Merilin Jürimets, Giulia Ragnoli), míg a harmadik az F23 című pályamunka lett (David Flynn Architects).
Az Észt Intézet szervezésében megvalósuló budapesti kiállításon a FUGÁ-ban a pályázati anyagok mintegy fele látható, a győztes és a zsűri által dicséretben részesített munkák mellett további, érdekes megoldásokat kínáló ötlettervek, köztük a magyar Urban Jungle projekt is (Botos András).
A kiállítás január 21-ig, naponta 10-21 óráig tekinthető meg.
www.tab.ee
www.fuga.org.hu
www.esztorszag.hu
Különleges ajándékot,
az év 365 napját szimbolizáló 365 darab szánkóból építettek karácsonyfát
a Hello Wood építészei a MÜPA elé.
Az installáció éjjelente egyedileg tervezett megvilágításban látható.
„Olyan ideiglenes installáció megalkotása volt a cél, amely nemcsak látványos és funkcionális, hanem legfőbb építőelemei használhatóak maradnak és azokat a fa szétszerelése után el lehet ajándékozni gyerekeknek. A társadalmi szerepvállalásban éppen ez a lényeg: nemcsak mutatni, hanem adni is valamit. ” – nyilatkozta Huszár András, a Hello Wood építésze a Művészetek Palotája előtt felállított tizenegy méter magas, 365 szánkóból épült karácsonyfáról. A különleges installáció vízkeresztig lesz látható a MÜPA előtt, majd a szánkókat a Telekom jóvoltából az SOS Gyermekfalvak lakóinak adományozzák.
A Hello Wood tagjai az épület előtt egy héten át építették a faszerkezetre rögzített szánkókból álló karácsonyfát, melynek belsejébe belépve bárki megtekintheti az izgalmas szerkezetet. Négy és fél tonnás vaslemez-alap biztosítja az építmény szélellenállását, mely a szánkókat és az azokat rögzítő szerkezetet, mintegy 325 kiló súllyal terheli le bordánként. A 10,5 méter magas favázat előre gyártották a Hello Wood asztalosai, majd a helyszínre szállítást követően daru segítségével szerelték össze és hegesztéssel rögzítették az alaplemezre. A toronyszerkezet adta a statikailag biztos hátteret a Hello Wood alpinistái számára, akik a szánkókat négy napon keresztül köteleken lógva gyorskötözővel rögzítették a bordákhoz erősített lécvázra. Az installáció a hatalmas súly ellenére is könnyednek tűnik, a keresztmerevítéses szerkezetnek köszönhetően a belsejéből felfelé nézve a látogató egy óriási hópehelyben érezheti magát. Bakos Maxim, a Hello Wood egyik alapítója egy egész erdőt szeretett volna szánkókból, majd szépen letisztult, hogy milyen irányba érdemes kidolgozni a koncepciót: "Sokat agyaltunk azon, hogy milyen egy ízléses karácsonyi installáció. A szánkókból épült szimbólum eredetiségét pont annak köszönheti, hogy sablonoktól és giccstől mentes." - mondta Ráday Dávid, a Hello Wood kreatív vezetője, a koncepció egyik kitalálója.
Nem véletlen az installációt készítő alkotócsoport kiválasztása. A Művészetek Palotája ugyanis stratégiailag fontos céljának tekinti az innováció támogatását, ennek egyik fontos eleme az évszakos programokhoz illeszkedő installációs program, melynek révén a fiatal képző- és iparművészek is bemutatkozhatnak a MÜPA-ban. Ez az installáció most túlmutat önmagán, a Telekomnak köszönhetően ugyanis a szánkók január 6-a után az SOS Gyermekfalu lakóihoz kerülnek, hogy egy késői karácsonyi ajándékként még vidámabbá tegyék az ott élő gyermekek mindennapjait.
A Hello Wood-ról: egy nemzetközi művészeti program. Legnépszerűbb eseménye az egyhetes nyári alkotótábor, ahol ismert és elismert szakemberek, művészek osztják meg tudásukat tehetséges fiatalokkal. Pozsár Péter, a Hello Wood kurátora szerint, az itt létrehozott alkotásoknak két közös jellemzője van: többnyire fából készülnek, illetve hogy a társadalmi szerepvállalás, a művészetek összefonódása nem hiányozhat belőlük. A Hello Wood tudományos és művészeti területeket integrál, közösséget épít és tehetséget kutat. Nem csak országhatárokat átívelve hoz össze diákokat és oktatókat, de az egyszeri embert is összeköti az alkotó tervezőkkel. A Hello Wood tagjai számára a tervezői folyamat során mindig fontos szempont az adott munka utóéletének átgondolása és a társadalmi érzékenység. Az installáció építőeleme tehát tudatosan, a tervezői koncepció részeként lett szánkó, hogy a karácsonyfa lebontása után az alkotórészek az SOS Gyermekfalu lakóihoz kerülve, eredeti funkciójukat betöltsék.
Hello Wood Karácsonyfa-installáció
Koncepció: Ráday Dávid, Huszár András, Pozsár Péter, Bakos Maxim, Építészeti terv: Huszár András, Pozsár Péter, Fogarassy Ádám, Látványterv: Szilágyi Benjámin, Statika: Cséfalvay Gábor, Megvalósítás: Hello Wood, Világítástechnika: Király Tamás, Agócs Gábor (Philips Magyarország Kft.), Együttműködő partner: Zoboki Gábor (ZDA)
Fotók és tervrajzok itt: https://plus.google.com/photos/113429208650202507115/albums/5955325706413814193
Time lapse videó itt: http://vimeo.com/81376485
Dr. Bachman Zoltán Prima Primissima,
Golda János és Karácsony Tamás DLA Prima díjasok
2013. december 6-án, péntek este immáron tizenegyedik alkalommal adták át a Prima Primissima és a Prima díjakat.
|
|
|
|
Megjelent a Magyar Közlöny 201. száma: http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK13201.pdf
Benne:
A Csongrád Megyei Építész Kamara közigazgatási feladatainak ellátására
eljáró szerv kijelölésének a megszüntetéséről szóló 65/2013. (XII. 4.)
BM rendelet.
A BM rendelet hatálybalépését követő 8 napon belül a Bács-Kiskun Megyei Építész Kamara titkára a Csongrád Megyei Építész Kamara titkárának jegyzőkönyvben rögzítve átadja a BM rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő, a Csongrád Megyei Építész Kamara és a Békés Megyei Építész Kamara közigazgatási feladatainak ellátására eljáró szervek kijelöléséről szóló 77/2012. (XII. 21.) BM rendelet 1. §-a szerinti ügyek iratait, az iratok kezelésére vonatkozó jogszabályoknak megfelelő bontásban.
Vetítés és élménybeszámoló a Debreceni Alkotó Műhely (DAM) szervezte eseményről
A
Debreceni Alkotó Műhely idén másodszor rendezte meg az építészhallgatók
körében népszerű nyári építőtáborát Biharugrán, amelynek évzáró
vetítése és élménybeszámolója december 17-én lesz. A táborok olyan kutatási témákat is felöleltek, amelyek környezetünk kihívásaira is igyekeztek válaszokat adni.
Ebben az évben egy gyerektábort is szerveztek, ahol a gyerekek megismerkedhettek az építés szépségeivel.
Az előadás pontos helyszíne és időpontja:
Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara előadóterme
Debrecen Sarló u. 3. fszt.
2013. december 17. (kedd) 13:30-tól
Minden érdeklődőt szeretettel vár a
Debreceni Alkotó Műhely Építész Egyesület
A rendezvény akkreditációjára a MÉK Továbbképzési Szakbizottságánál – utólag, jelenléti ív alapján – kerül sor!
A 2013. év kitüntetettjei:
Pásztor Erika Katalina, Zöldi Anna és Rózsa Péter
Meghitt
hangulatú ünnepség keretében adták át december 5-én az Ezüst Ácsceruza
díjat, mellyel az építészetről való minőségi tájékoztatást kívánják
elismerni a díj alapítói.
Ahogy megnyitójában Bálint Imre DLA építész, a Budapesti Építész Kamara elnöke és az e díjat odaítélő bírálóbizottság egyik tagja fogalmazott, kapják ezt a díjat „azok az erre érdemes egyének, akik […] verbalitásukkal, személyiségükkel, gondolkodásmódjukkal, kisugárzásukkal képesek az építészetet bizonyos szinten társadalmasítani”.
A 2010-ben alapított és negyedik alkalommal odaítélt díjban idén hárman részesültek: Pásztor Erika Katalina, Zöldi Anna és Rózsa Péter.
Egy elismerés értékét alapvetően meghatározza az alapítók szándéka, illetve a döntéshozók szakmai hozzáértése és tisztánlátása. Az Ezüst Ácsceruza díj ezek alapján az egyik legrangosabb szakmai elismerésnek tekinthető, mert alapítója az a Honi Művészetért Alapítvány (alapítói: dr. Komjáthy Attila építész és felesége, dr. Komjáthy Attiláné), amely 2001 óta támogat és szervez kulturális, illetve művészeti eseményeket, és amely a magas szintű szakmaiságot ez esetben is szem előtt tartva, építészeket, kritikusokat, művészettörténészeket, valamint szakmai irányítókat kért fel zsűritagnak. S ha az elején a meghitt hangulatra külön felhívtam a figyelmet, az egyáltalán nem véletlen. Az 1876-ban, Gregersen Guilbrand norvég ácsmester által épített Lónyay utcai palota gazdagon díszített nagytermében megtartott, a Meszecsinka Duó zenéjével és fogadással kísért ünnepség megadta a kellő tiszteletet mind a díjnak, mind a díjazottaknak.
De essék végre szó róluk is! Pásztor Erika Katalina építészt, az epitészforum.hu egyik alapítóját, továbbá számos szakmai esemény szervezőjét és résztvevőjét Bardóczi Sándor táj- és kertépítész méltatta. Zöldi Anna újságíró gazdag és sokszínű írói munkásságát (melyből ízelítőt jelen számunk több, általa készített interjújából is kaphat az érdeklődő – a szerk.) Götz Eszter újságíró mutatta be, míg Rózsa Pétert, a FUGA rádió főszerkesztőjét és műsorvezetőjét Bálint Imre építész illette elismerő szavakkal. Az alábbiakban e laudációkat olvashatják.
Pásztor Erika Katalina
Kevés olyan jelölt van/lehet a magyar építészeti újságírás területén, akire jobban ráillik a leírás: „hozzájárult a hazai építészeti értékek eredményeinek népszerűsítéséhez, s egyben képviseli a minőségi újságírást”. Pásztor Erika Katalina szuperintenzíven, fáradhatatlanul műveli ezt a műfajt tizenhárom éve, amióta 2000-ben Vargha Mihállyal közösen megalapította, majd öntözgette, növesztgette és gondozgatta azt az online építészeti „napilapot”, amely mára az egyik legmeghatározóbb folyóirata lett a hazai építészeti szcénának, legnagyobb adatbázisa az online elérhető kortárs építészeti munkáknak. Pásztor Erika Katalina sokszor mondta már, hogy bár eredendően építészmérnökként végzett, de hivatását elhagyta több másikért (többek között a kommunikációért és a médiaművészetért). Valójában ez nem igaz: soha sem hagyta el. Helyette – ötvözve a kommunikációs tudását az építészetivel, bemutatta azt azon népes rétegnek, amelynek ez a világ idegen, ismeretlen terep. Több mint egy évtizede ezt teszi, sokakat megtérítve és bevezetve az építészet furcsa, rejtelmes világába.
De Pásztor Erika Katalina nem csak ebben jó. Miközben szerkesztett lapjában teret enged az építészeknek, abban városfejlesztési, fejlesztéspolitikai vagy szakmapolitikai kritikák, vélemények is helyet kapnak. Lapja olyan, hagyományosan is értelmezhető közéleti fórum, amelyben egyenlő esélyekkel indul a diskurzusban pályakezdő, laikus vagy hivatásának felkent képviselője is. A görbe tükör, amit tart, sokaknak és sok esetben nem tetszik. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ez a göröngyös út előrevisz. Sőt, valójában ez az egyedüli út az elefántcsonttoronyba burkolózott építészet társadalmi rangjának visszaszerzésére.
Pásztor Erika Katalina rendszeresen és módszeresen kereste a kapcsolatot a televíziók és rádiók tematikus építészeti műsoraival, anyagokkal látta el a sokszor csak embrionális állapotban létező ilyen irányultságú szerkesztőségeket, és – egyáltalán nem jellemző módon – baráti kapcsolatokat ápolt saját konkurenciájával, felfedezett, terelt és az építészet szolgálatába állított független médiaszemélyiségeket. Mindezekből leginkább az ügyszeretet látszik, nem az önös érdek. A rá jellemző „fehér mágia”. Ezekből jött létre többek között a Média Építészeti Díja, amely mint produktum, önmagában elegendő lenne arra, hogy annak legfőbb motorját valamilyen formában díjazzák. Egy projekt, amelyben Pásztor Erika Katalina megtanította az újságíróknak, hogyan érdemes a kortárs építészet felé közelíteni, hogyan érdemes azt olvasni, hogyan érdemes abból válogatni. Egy projekt, amelyben közel hozta a felhasználókat és a fizikai teret alakítókat, és szembesítette őket egymással. Egy projekt, amelynek igen nagy a szerepe abban, hogy megszaporodtak az építészettel foglalkozó cikkek, elemzések, műsorok a nem szakmainak mondott média hatalmas felületein.
Pásztor Erika Katalinának sokáig sikerült a háttérben maradnia, megbújnia a zsűrik, a szervezők, a kurátorok cseppet sem kellemes, sőt, néha elég hálátlan székében. Ha a neve felmerült, mindig maga elé tolt valakit. Ezt egy ideig lehet művelni büntetlenül, de nem a végtelenségig. Eljött a vezeklés ideje. Vagy inkább az elismerésé. Köszönjük, és gratulálunk!
Bardóczi Sándor
Zöldi Anna
Zöldi Anna nem épített jelentős középületet, és nem alapított folyóiratot, nem jegyez könyvet, a neve nem szerepel a nagy kiállítások, nemzetközi bemutatkozások kurátorainak listáján. Nem tudom, miért; talán, mert túlságosan szerény, nemigen tűri, ha az értékeiről beszélnek.
Pedig komoly, és főleg napjainkban meglehetősen ritka tudás az, amit ő hordoz: egyben látja a kicsi és a nagy jelenségeket. Miközben a részletekről beszél, valójában az egész világunkat elemzi. Mindenhez úgy nyúl hozzá, mintha az lenne a legfontosabb.
Nagy érték ez a képesség. Anna tervező építészként és belsőépítészként, színdinamikai szakmérnökként indult, magántervezőként folytatta, majd rátalált az írásra. Ez úgy tíz éve volt; azóta az építészeti lapokban és a nem szakmai kulturális sajtóban folyamatosan ott találjuk a kritikáit, tudósításait, épületbemutatóit. Közérthető, művelt, derűs és szenvedélyes hangon tolmácsolja a hazai építészet erényeit és hiányait, beszél házakról és utcákról, emberekről és fákról, mindenről, amit környezetnek nevezünk.
Írásain minduntalan áttetszik egy gondolkodó, érző és életszerető ember lénye, aki mindenre figyel, de nem feltétlenül akar értékelni. Inkább hasonlít, fölvet, rávilágít, érzékel – és mindezt olyan természetes és kifinomult nyelvi készséggel teszi, ami messze túllép azon, amit ma minőségi újságírásnak mondunk. Bölcsebb lenne minőségi világlátásnak nevezni. Műveltsége sokkal szélesebb, mint amit ma az újságírás fogalma megkövetel; filozófiai, irodalmi, színház-, zene- és képzőművészeti jártassága, az ökológia iránti érdeklődése egyedülálló jelenséggé teszi. Ugyanolyan komoly gonddal ír ugyanis egy hétköznapi köztéri jelenségről, mint egy nagyberuházásról vagy egy gyerekek környezeti neveléséről szóló konferencia tanulságairól. Véleményem szerint pontosan ezt nevezik a hazai építészeti értékek népszerűsítésének, amit a Honi Művészeti Alapítvány – az országban egyetlen ilyen témájú kitüntetésként – az Ezüst Ácsceruza díj évenkénti odaítélésével támogat.
Mostanában a legtöbb energiát a gyerekek vizuális nevelésébe fekteti, makettet épít velük, nyári táborokban és zsúfolt gyerekfoglalkozásokon tölti a szabadidejét, hogy egy-egy finom mozdulattal, formával, gondolattal szinte észrevétlenül terelje a fantáziájukat, a világlátásukat. Hálátlan feladat, hiszen a szakma, noha sokat beszél róla, valójában lenézi az ilyen, úgynevezett laikus tevékenységet. De Zöldi Anna tudja, mit csinál, tudja, hogy a környezet épsége és szépsége nem csupán szakma, hanem szemlélet kérdése. És akinek gyerekkorában kinyílik erre a szeme, az felnőttként sem fog rombolni. Anna megőrizte gyermeki lényét, és most a tudását továbbadja a soron következőknek.
Götz Eszter
Rózsa Péter
Érdekes világot élünk. A gyanútlan ember, ha tévé elé kerül, vagy valamelyik divatos rádióadót hallgatja, és már nem a húszas korosztályt képviseli, döbbenten észleli az értékrend gyökeres változását. Az emberek elé példaként állított celebek, sok esetben műsorvezetők akár a rádióban is, de – tisztelet a kivételnek – a legjobb szándékkal sem képesek olyan információkkal, példákkal előállni, amelyek társadalmunk épülését, okulását, művelődését szolgálnák. Ezért nagyon fontos az olyan emberek közreműködése a média világában, akik nem a papírmasé szellemi díszletek között mozognak, és nem luftballon-könnyűségű gondolatokat eregetnek, hanem képesek összefüggésekben, szintetizáltan gondolkodni. Rózsa Péter ilyen médiaegyéniség.
1979-ben kezdte pályáját a Magyar Rádióban. 1989 és 1992 között a Magyar Televíziónál dolgozott, ezt követően mindkét médiumban jelen volt. Nagy tapasztalattal rendelkező karakteres egyéniség.
A FUGA Rádióban több mint egy éve tölti be számunkra rendkívül fontos feladatát, azaz úgy szólal meg szakmai adónkon, hogy az nem didaktikusan a szakmánkról szól, de az előbb említett szintetizáló gondolkodás segítségével mondandója többek között erre is utal. Beszélgetései, riportjai, tudósításai olyan hangvételűek, amelyeket minden gondolkodó ember könnyedén megért, soha nem arisztokratikus, mégis cizelláltan lényegre törő. Nekünk, építészeknek fontos, hogy ha rólunk beszélnek, ha a szakmánk említésre kerül – egyre ritkábban –, akkor annak történeti, korszakos vetületei is legyenek. És amikor valaki zenéről, irodalomról, táncról, képzőművészetről, színházról beszél, akkor ezek a gondolatok alapvetően a társművészetek gondolatai, melyeknek részét képezi szakmánk, hivatásunk, az építészet maga.
Rózsa Péter egyéniségéből fakadóan, komoly médiamúlttal a háta mögött, képes arra, hogy munkásságával, mondanivalójával az általános műveltség szintjét emelve megszólítsa hallgatóit, azokat is, akik nem szakmánk elhivatott képviselői.
Mindezek figyelembevételével, jelentősnek ítélt társadalmi gondolkodásmód- és ízlésformáló tevékenységének elismeréseképpen, a bírálóbizottság úgy határozott, hogy Rózsa Péternek 2013-ban az Ezüst Ácsceruza díjat odaítéli.
Bálint Imre
Az idei bírálóbizottság tagjai voltak:
Aczél Gábor – a Magyar Urbanisztikai Társaság örökös tiszteletbeli elnöke;
Bálint Imre DLA – a Budapesti Építész Kamara elnöke;
Bardóczi Sándor – táj- és kertépítész;
Csontos Csaba – a Magyar Építész Kamara azóta elhunyt elnökségi tagja;
Kassai Ferenc – a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke;
Komjáthy Attila dr. – építész, a Honi Művészetért Alapítvány alapítója, az alapítvány kuratóriumának alelnöke;
Martinkó József – építészetkritikus;
Mélyi József – művészettörténész;
Nagyunyomi Sényi Gábor dr. – az Építéstudományi Egyesület elnöke;
Pásztor Erika Katalina DLA – építész, médiaművész, az epiteszforum.hu főszerkesztője;
Sáros László György DLA – a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke;
Tolnay Tibor – az ÉVOSZ elnöke.
Fővédnök: Tolnay Tibor – az ÉVOSZ elnöke.
Eddigi díjazottak:
