(1938-2025)  építészmérnök, várostervező, városépítés-városgazdasági szakmérnök 

Búcsúbeszéd

KOVÁCS MIKLÓS (1938-2025)

Kovács Miklós. Ő nekünk, - minden rendű és rangú Vadászoknak és építész barátoknak – csak a „KOVIMIKI”. Így egyben. Ha már le kell írni. És tartozik hozzá egy kép, ami mindannyiunkban feldereng. Egy világító, kerek fej, - egy kedves, mindig mosolygós arc, szemüveggel. És fátyolos torokhang, halk nevetés, egy kis-, ütemet adó gesztikuláció a kezekkel és talán egy pohár borocska. Miki arcából áradt a szeretet, a nyugalom és a derű. Talán a derű leginkább.
Ilyen lehet BUDHA. Ismeretlen szférákban mozog – időtlen és szabad – kimozdíthatatlan az egyensúlyi állapotból. Vagyis kimozdítható, de csak ha Ő is akarja. Ehhez, mi barátok általában finom borokat használtunk… Ilyenkor az égre emelte a tekintetét, az arca felfénylett, lecsukta a szemét és hagyta, hogy a „színeváltozott” bor utolérje a mozdulatát és megsimogassa.
Miklós szerette és értette a zenét. Nem hallottam játszani, de apám azt mesélte róla, hogy együtt élt a dallamokkal, gyönyörűen zongorázott, de nem virtuózkodott, megelégedett a rezonőr szerepével. Ő nem uralni- és megzabolázni akarta a zenét, hanem együtt lélegezni vele, meglovagolni hullámait, hagyta, hogy a zene vezesse Őt. Az örök harmónia.
Miki kiváló építész volt – aki ismerte és dolgozott vele az tudja, micsoda meglátásai voltak, milyen pontos mondatai, - milyen szép szabadkézi – MINDIG SZABADKÉZI - rajzai. Nem híres építész volt, - hanem szeretett építész. Nem érdekelte a hírnév, nem tolakodott, nem mondott „nagy igazságokat”, - csak csöndesen és vidáman – az igazat. Ha kérdezték.
És micsoda házakat tervezett! Nem „emblematikusakat”, nem „ikonikusakat” – hanem természeteseket-, emberieket-, magától értetődőeket. Almádi beépítési terveitől, Pásztó városközpontján át a nagykőrösi Buszpályaudvarig. Szentendrén, „illő- és üdvös” lakóépületeket, Sopronban a Platán vendéglőt. És pályázott is, mert szerette a megmérettetést és a játékot építész alkotótársaival - a barátaival! Számtalan tervpályázatot nyert, a Velencei tó északi üdülőterületének kialakítását, - a Miskolci pályaudvart, - Veszprém városközpontját és a Buda Nova nemzetközi pályázatát, - vagy Gárdony Üdülőközpontját, - a IX. kerületi Ferenc tér rendezését és az ócsai szociális lakások tervpályázatát. De Győr Marcalváros városrész fejlesztése- és Kistarcsa községközpontja is ötleteket kaphatott Mikitől. Utolsó nagy munkája a RAM művelődési ház koncepciójának megalkotása volt apámmal, Vadász Györggyel, mintegy évszázados barátságuk betetőzéseként…
KOVIMIKI igazi csapatjátékos volt, - de nem a hangos karmester fajtából, hanem - olyan, aki szelíden a háttérben szöszmötöl egy csőtollal, homlokára tolt szemüveggel a pauszpapír fölé hajolva, egy pohár fehérbor szögtörésében simítja ki az összegyűrt világot!
Nem tudom milyen apa volt, hisz honnan tudhatnám! Csak azt tudom, hogy imádta a lányait – mindig odaadással beszélt róluk. Sohasem úgy, mint az elérendő célt kijelölő apa, - mint a rendíthetetlen vezérlő lángoszlop, vagy a nemzetségfő. Hanem mint egy kedves barát, akihez fordulhatsz, ha baj van, vagy aki együtt nevet veled a gyermeki csínytevéseken, - aki, ha kell, hagy nyerni a társasjátékban. A halálos ágyán is unokája érettségi tételeit dolgozgatta ki, - kicselezve a sors brutális és kíméletlen készülődését…
És Éva. Éva mindig ott volt mellette! Én sokáig azt hittem, hogy az ellentétek kioltják egymást. Hát nem! Ők komplementerek! Kiegészítették egymást. Erejük és kisugárzásuk egymásban testesült meg, csak egymás háttereként voltak értelmezhetőek, emelték egymást. Szerették egymást. Éva vidám harsogással és bőbeszédűen, Miki halkan és szűkszavúan, - Éva határozottan, Miki kicsit félszeg bájjal…
Testvéreiként szerette a barátait, Sári Pistát és Vadász Gyurit, - velük újra- és újra gyerek lehetett. Évtizedekig felhőtlenül játszottak együtt, különös és bűvös várakat építettek és mindig egy kicsit rosszalkodtak is. De az utóbbi időben lassan elmaradtak a találkozások, üres és néma lett minden, a telefon is süket maradt. Mikit elszomorította a csönd, az elhagyott közös játszótér, - azt hitte, hogy magára hagyták a barátai.
Pedig csak előre mentek.
Várják.
Nemsokára valahol új mulatságok kezdődnek.

Isten Veled Miki!

Vadász Bence Szentendre, 2025. 06. 19.

Életútja

1938-ban született Győrött. Gyermek- és ifjúsági éveit Szentendrén töltötte. Középiskolai tanulmányait – kiváló rajztehetségének köszönhetően – a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumban végezte el, itt érettségizett 1956-ban. Építészmérnöki diplomáját a budapesti Műegyetemen szerezte meg 1961-ben. 1970-72-ben elvégezte a BME városépítés-városgazdasági szakmérnöki továbbképzését is.

Diplomájának megszerzését követően, 1961-ben az ÉM 22. számú Állami Építőipari Vállalatánál kezdett dolgozni. 1962-től 10 éven át a BVTV Városrendezési Irodáján tervező, ahonnan 1972-ben a Debreceni Tervező Vállalat Városrendezési Irodájára került. 1974-ben a Budapest Fővárosi Tanács Városrendezési Főosztályán vállalt munkát, de már 1975-ben visszatért a tervezéshez, a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat (PESTTERV) Városrendezési Osztályán vezető tervezőként, szakági főmérnökként elsődlegesen városrendezői tevékenységet végzett. A PESTTERV 1992-es átalakulását követően (Pest Megyei Terület-, Település, Környezet Tervező és Tanácsadó Kft-ben folytatta munkásságát egészen 2020-ig, nyugdíjba vonulásáig.
Tehetsége, kivételes térlátása, szaktudása, művészi rajztudása egyaránt hasznosult a vállalati munkákban, mint a tervpályázatok készítése során. Személyisége, szerénysége, igazságérzete, emberiessége és segítőkészsége kivételes kollégává tették.

PESTTERV-es munkái mellett a Vadász és Társai Építőművész Kft.-ben – Vadász György építész közvetlen tervezőtársaként – közreműködött építészeti és településrendezési munkákban egyaránt. 

Nyugdíjba vonulása után is folytatta a tervezői munkát a saját alapítású Archidea K+K Bt. keretei között.
Munkájához a biztos hátteret felesége és népes, szertő családja biztosította. Minden vonatkozásban szép, teljes élete volt. Kollégái szeretettel emlékeznek rá.

Jelentősebb településtervezési munkái

Debreceni Tervező Vállalatnál (1972-1974)
• Ófehértó összevont rendezési terve
• Debrecen Nyugati alközpont terve
• Debrecen Nagyerdő fejlesztési terve

PESTTERV-nél (1975-2020)
• Hatvan általános rendezési terv felülvizsgálata (1992)
• Hatvan, városközpont részletes rendezési terv felülvizsgálata (1992)
• Nagykörös településcsoport általános rendezési terve (1977)
• Nagykörös településcsoport általános rendezési terv felülvizsgálata (1985)
• Érd településrendezési terve (2006)
• Gyál, Termálfürdő és Tematikus Park szabályozási terve (2008)
• Cegléd településrendezési terv felülvizsgálata és módosításai (2008-2011)
• Cegléd, Öregszőlők szabályozási terve (2010)
• Gyömrő, Szilhát-Golfpark szabályozási terve (2010)
• Budapest IX. kerület, Ferenc tér rendezése
• Több Pest megyei település településrendezési (településszerkezeti és szabályozási) terve (Ecser, Szada, Felsőpakony, Ócsa, Mende, Törökbálint, Tápiógyörgye, Pomáz, Dabas, Gyál, Kistarcsa, Nagykökényes, Pilis)

Vadász és Társai Építőművész Kft.-nél
• Balatonalmádi városközpont beépítési terve (1990)
• Pásztó település általános rendezési tervének felülvizsgálata 1992)
• Pásztó településszerkezeti és szabályozási terve (1999)

Archidea K+K Bt-nél
• Szentendre lakóterület szabályozási terve (2001)
• Nagykökényes településrendezési terve (2008)
• Pesterzsébet városközpont beépítési terve

Jelentősebb építészeti munkái
• Nagykőrös Autóbuszpályaudvar
• Nagykőrös, Kossuth L. utca 16 lakásos lakóépület
• Szentendre, László telep 30 lakásos társasház
• Szentendre, János utcai sorházak
• Sopron, Platán vendéglő

Sikeres tervpályázatai
• Tiszaszederkény, Újváros rendezése (I. díj, Gerő Balázzsal, 1963)
• Velencei-tó, Északi üdülőterület kialakítása (I. díj, társtervezőkkel, 1966)
• Zalaegerszeg, Alsóerdő üdülőterület (I. díj)
• Miskolc, Tiszai pályaudvar (I. díj, Kővári Györggyel)
• Simontornya, Várkörnyék rendezése (I. díj, társtervezőkkel, 1972)
• Veszprém, városközpont rendezése (II. díj)
• Nemzeti Színház helykijelölése (Sári Istvánnal, I. díj 1988)
• Buda Nova nemzetközi tervpályázat (I. díj)
• Gárdony, üdülőközpont (I. díj, 1973)
• Zalakaros, városközpont (I. díj, Sári Istvánnal, Kertész Beátával, Burányi Endrével)
• Budapest, IX. kerület, Ferenc tér rendezése (I. díj, Sári Istvánnal, Burányi Endrével)
• Ócsa, szociális lakások (I. díj)
• Szombathely-Kőszeg közötti terület idegenforgalmi hasznosítása (Burányi Endrével, Kertész Beátával, 1987)
• Győr, Marcalváros befejezése (Kertész Beátával)
• Balatonfűzfő, Delta városközpont (I. díj, Sári Istvánnal, Kertész Beátával, Burányi Endrével)
• Kistarcsa, községközpont (I. díj, Sári Istvánnal)
• Fertő-térség tájrendezése és idegenforgalmi hasznosítása (1989)

Forrás: Kertész Beáta összeállítása K. M. önéletrajza alapján; Lechner Központ