Az épületeink jelentős része olyan időszakból származik, amikor még nem alkalmaztak talajnedvesség elleni szigetelést. A hiányos, elavult vagy hibás megoldások folyamatosan ronthatják az épület állapotát.

Nedvesség és sók okozta szerkezeti károk

A falazóanyagok porozitása (azaz a pórusok mérete és eloszlása) meghatározó a vízfelvétel szempontjából. Az építőanyag nyitott kapillárisaiban a víz a kapilláris szívóhatás miatt a gravitációval ellentétes irányban akár nagy magasságokig felszívódhat. A talajból származó nedvesség általában különböző mértékben, de sókkal szennyezett, így a vízzel együtt a sók is felszívódnak a szerkezetekbe. A szerkezetben a vizes oldat áramlása és párolgása révén – akár több méter magasságban – nagymértékű sófeldúsulás is létrejöhet. A kapilláris vízzel felszívott só mindig a legkülső párolgási zónában koncentrálódik, így roncsolása is innen befelé terjeszkedik. A száradás első fázisában a kristályosodás a jellemző károsító folyamat, míg a későbbiekben a higroszkópos sók miatt hidratációs folyamatok is lejátszódnak. A hidratációs folyamatok során a felületen kivált higroszkópos sók a páratartalomtól függően vizet kötnek meg. A higroszkópos sóval szennyezett fal felülete először nedvesedik, majd a festék, később a vakolat, sőt a falazat anyaga is károsodhat, roncsolódhat az átkristályosodás révén.

Nedvesség és sók által károsodott falszerkezet

Felújító vakolatrendszerek:
„WTA” vagy 100 %-ban cementmentes felújító vakolatrendszer a jó választás?
Az épületek (műemlék épületek) helyreállításánál az úgynevezett WTA vakolatok betervezése egy elterjedt gyakorlat Magyarországon, azonban több esetben a tervezők akkor is ezt a vakolatot írják elő amikor a sóterhelés vagy az épület kora miatt nem ez a tartós megoldás. A WTA egy mozaikszó (Wissenschaftlich-Technische Arbeitsgemeinschaft für Bauwerkerhaltung und Denkmalpflege GmbH), ami egy tudományos – műszaki munkacsoportot takar, akik megfogalmaztak követelményeket a műemlékek értékmegóvásáért, de ezen WTA követelmények nem szabványok, nem is műszaki irányelvek, hanem jól megfogalmazott „minimális alapkövetelmények”, melyeket javasolnak betartani, azonban fontos megemlíteni, hogy ezen alapkövetelmények csak a cementes anyagokra vonatkoznak.

Az új ÉMI irányelv 9.1.1-es fejezete mely a felújító vakolatokat tárgyalja azonban kiemeli, hogy ezen cementes WTA vakolatok használata bizonyos épületeknél nem ajánlott:
"A WTA felújító vakolatrendszer kötőanyagában is megtalálható a cement (jellemzően szulfátálló, alacsony aluminátmodulussal rendelkező vagy trassz adagolású kompozitcement), amely az esetlegesen kiváló sókkal bizonyos építőanyagokban ettringit vagy taumazit képződéshez vezethet, amely káros folyamatokat indíthat el. Ezekben az esetekben – valamint olyan műemlékek esetén, ahol történi vakolatok megőrzése is cél – olyan vakolati rendszer alkalmazása javasolt, amely cement helyett kizárólag gyengén hidraulikus kötőanyagot (pl. trassz, puccolán, mész) tartalmaz kötésgyorsító adalékkal. Mivel ezekre vonatkozóan nemzetközi kutatásokon alapuló követelményrendszer jelenleg nem áll rendelkezésre, így minden esetben a gyártók alkalmazástechnikai előírásait kell figyelembe venni."

Az ettringit és taumazit képződése: WTA vakolattal létre tudnak jönni, a 100%-ban cementmentes vakolattal nem.

Az irányelv idézett része az ettringit és taumazit képződés veszélyére hívja fel a figyelmet. Az első ábrán láthatjuk, hogy a cementtartalmú felújító habarcsok használata estén a szulfátok (gipsz) reakcióba tudnak lépni a hidraulikus cement termékek még reakcióképes alkotóelemeivel (szabad mész) és ezen anyagok megfelelő körülmények között ettringit és taumazit képződéséhez vezetnek. Miért veszélyesek ezen folyamatok? Az ettringit és a taumazit az eredeti szilárd alkotórészeken kívül sok vizet képes kristályosan megkötni, térfogatuk így többszöröse lesz (akár tízszerese), mint az eredeti alkotóelemeké, és így hamar képesek telíteni a vakolat és a tégla pórusrendszerét is és így képesek hamar szétfeszíteni, tönkre tenni azt.

Térfogatnövekedéssel járó ettringit és taumazit képződés

Mi történik, ha cementes falazatfelújító anyag helyett puccolános reakciójú anyagot használunk a felújításnál? A puccolános reakció a habarcsban lévő szabad meszet felemészti, így a sóknak vegyileg ellenáll, a második ábrán látható módon mivel nem lesz már jelen szabad mész, a reakció nem tud végbe menni és így nem képződik sem ettringit sem taumazit, akkor sem, ha szulfát jelen van. A modern cementmentes habarcsok eco-puccolán kötőanyaga magas fizikai-kémiai teljesítményt biztosít, mechanikai jellemzői, rugalmassága és porozitása megegyezik a rómaiak korabeli építkezéseihez használt antik mész-puccolán habarcsokéval, amelyeket a történelmi épületek építésénél használtak. A Róma Birodalom fennmaradt épületei bizonyítják, hogy ezen technológiával készült építmények bizony kiállták az idő próbáját.

100 %-ban cementmentes fejújító vakolat puccolános reakciója felemészti a szabad meszet így nem tud ettringit és taumazit képződni.

Fentiek ismeretében a hazai épületek felújításainál a hosszú távú, fenntarthatóságot is figyelembe vevő minőségi felújítások érdekében két esetben mindenképpen számításba kellene venni a cementmentes megoldások gyakorlati alkalmazását a tervezők által gyakran „automatikusan betervezett” WTA felújító vakolatok helyett:
- az egyik eset amikor a szulfát sók jelenléte miatt az ettringit és taumazit képződését és így a vakolatunk idő előtti tönkremenetelét el szeretnénk kerülni.
- a másik eset pedig a műemléki épületek felújítása, ahol korhű, cementmentes vakolatokra van szükség, ne használjunk cementes anyagokat ott, ahol korábban sem voltak használva. A Római Birodalom épített örökségei, mint pl. a Colosseum, bizonyíték, hogy a cementmentes anyagok bizony állják az idő próbáját.

A modern cementmentes habarcsok eco-puccolán kötőanyaga magas fizikai-kémiai teljesítményt biztosít, mechanikai jellemzői, rugalmassága és porozitása megegyezik a rómaiak korabeli építkezéseihez használt antik mész-puccolán habarcsokéval, amelyeket a történelmi épületek építésénél használtak. A Róma Birodalom fennmaradt épületei bizonyítják, hogy ezen technológiával készült építmények bizony kiállták az idő próbáját. Számos hazai épület felújítása során is használták a Mape-Antique cementmentes termékcsaládot: készül a Citadella, a Budai várfal, a Diósgyőri vár, elkészült a Majki remeteség és a Hild villa, a soproni Tűztorony pedig már több mint 12 éve újult meg és bizonyít ezzel a megoldással.

A soproni Tűztorony

Ha kérdése van, keresse a Mapei szaktanácsadóit, szívesen segítenek tanácsokkal, akár a projekt helyszínén is!