Fájdalommal és végtelen szomorúsággal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy
Zádori Attila okl. építész tervező és városrendezési szakmérnök
2019. November 15-én, életének 75. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Drága apánkat 2019. December 16-án, 12.45 órakor a Rákospalotai temetőben helyezzük örök nyugalomra.
A gyászoló család.
Értesítési cím: Zádori Ákos, 1155 Budapest, Szent Korona útja 16/A vagy e-mail: info@zadori.hu
(Rákospalotai temető címe: XV. ker., 1152 Budapest, Szentmihályi út 111., Pólus Center mellett)
Zádori Attila 1958-62 között végezte el az Ybl Miklós Építőipari technikumot országos verseny nyerteseként, majd innen vették fel a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, ahol 1967-ben diplomadíjas I. helyezettként végzett. Az egyetem után másfél évig dolgozott kivitelezőként az ÉVM Mélyépítő Vállalatánál, 1968 őszén pedig átigazolt a BVTV-be (népszerű nevén: BUVÁTI), ahol 1970-71-ben elvégezte a Mesteriskolát, a MUT kétéves városrendezési képzését, és már fiatalon szakosztály, később osztályvezetőnek nevezték ki.
1970-től a 90-es évek közepéig évente több alkalommal indult, és ért is el dobogós helyezést szerte az országban városrendezési és építészeti tervpályázatokon egyéniben és csapatban egyaránt. Első hellyel díjazták többek közt a Dél-budai városközpont (1971), az Örs vezér tere (1972), Szeged északi városrész (1976), Eger-Almagyar-Merengő (1979), Kerepesi temető (1982), IX. ker. Közraktárak telke (1990), Citadella-Gellérthegy (1992), és az Árpád híd pesti oldalára tervezett Rogner szálloda (1995) tervpályázatokért, utóbbit barátjával Kaszab Ákos építészmérnökkel közösen.
Megvalósult nagyobb projektjei közül szerette megemlíteni a Magyar Honvédség Klubját (1972-79), a Gyulai szállót (1978, mai nevén Erkel Hotel), Hungária Biztosító székházát (1985), Axel Springer Irodaházat (1989), és a II. kerületi Selyemakác úti lakóparkot (1999).
Az állami és üzleti megbízások mellett számtalan lakóházat, családi- és társasházat tervezett.
A BUVÁTI-tól 23 év után, 1991-ben lépett ki és magántervezőként először Kaszab Ákossal megalapította a K&Z Építész Irodát, 1996-tól pedig a Zádori és Társai Építész Stúdiót vezette.
A 2000-es években a lakáspiac felfutásának köszönhetően kb. 4000 lakást tervezett és engedélyeztetett csak lakóparkokban, sokszor több tíz hektáron elterülő városrészekben (XVI. Malomdomb, Terra Zebra, Európa, Coordinátor, XV. Palota Liget, XXI. Csepelen Granada, Ibiza). Mindeközben épültek irodaházai is (2008 Talentis Irodaház, Herceghalom, 2004 CHIC Innovációs Központ, Budaörs) és tervezett több termálfürdőt és gyógyszállót (Kunhegyes 2003, Bogács 2009, Tatabányai Tulipános ház 2009).
Nyugdíjas éveiben sem hagyott alább munkatempója, továbbra is indult tervpályázatokon (2011 - XV. Rákospalota városközpont, 2012 - Szél Kálmán tér) és vállalt irodaház, hotel tervezést (2014. XI. Kelenhegyi út, 2016. X. Pongrác úti OTP ház), műemlék kastélytelkének rendezési tervében segédkezett (2014. Rottermann kastély, Csepreg), vagy készített 22 hektárra beépítési és közművesítési tanulmánytervet (2015. XVIII. Halomi út vége).
2017-ben egy korábbi kedvelt épületén, a budapesti Pozitron Nukleáris Medicina Központ bővítésén dolgozott.
Hatalmas munkabírású, kiváló szervező- és kompromisszumkészségű szakember volt, egy örök optimista. Baráti, kedélyes stílusa sokunknak hiányozni fog.
Mély fájdalommal és megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, szerették és tisztelték, hogy OTTLIK GÁBOR 1932 - 2019 volt budapesti bencés diák, okleveles építészmérnök, a Magyar Építész Kamara volt tagja, a Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) volt elnökségi tagja, az IFHP (FIHUAT) International Federation of Housing and Planning vezetőségének magyar tagja, a Közép-magyarországi és Budapesti Területi Főépítészi Iroda nyug. vezető főtanácsosa 2019. november 20-án, életének 87. évében, rövid szenvedés után, három hónappal követve szeretett Feleségét, elhunyt.
2019. november 20-án, életének 87. évében, rövid szenvedés után, három hónappal követve szeretett Feleségét, elhunyt. Drága halottunktól 2019. december 23-án, hétfőn, 9 óra 45 perckor veszünk végső búcsút a Farkasréti temető Makovecz Termében, és kísérjük utolsó útjára a római katolikus egyház szertartása szerint.
Gyászolják fiai: György és Ádám, menye: Katalin, unokái: Dávid, Julianna, Róza, valamint rokonai és barátai
Ottlik Család
1029 Budapest
Péch Antal u. 5.
06 20 955 99 45
Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Schilling Zsolt 2019. október 29-én életének 78. évében, hosszú betegség után örökre itthagyott minket.
2019. november 28-án 9 órakor helyezzük végső nyugalomra a Farkasréti temetőben.
A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban festő szakon érettségizett 1956-ban. A gyógypedagógiai vagy pszichológiai pálya vonzotta, de építész édesapja hatására az Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakát választotta.
1962-63-ban Berlinben, a Weissensee-i főiskolán töltött ösztöndíjasként egy évet. 1968-tól lakásszociológiai vizsgálatokat vezetett Budapesten, elsősorban az akkor épülő házgyári lakásokban.
Több tanulmánya, cikke jelent meg ebben a témában, néhány előadást is tartott.
1978-ban az akkor alakuló Design Center munkatársa lett, amelyet volt főiskolai kollégája, Pohárnok Mihály vezetett. Nagy lelkesedéssel vett részt közel tíz évig a szervező munkában, s ezzel párhuzamosan visszatért a rajzasztalhoz is, mint önálló tervező.
Több nagyobb megbízása közül a jelentősebbek: Agrimpex-Monimpex irodák, Tállya utcai óvoda, Aranyászok söröző, Sziráki Kastélyszálló, Szegeden Kass János galériája, Chez Daniel vendéglő.
1988-ban, mielőtt az IKEA első budapesti áruházát megnyitotta, az áruházlánc svédországi vezetése megbízta egy teljes körű lakásberendezési könyv elkészítésével. A könyv 1989 novemberében jelent meg, s nagy sikert aratott. Ezt követően az IKEA kelet-európai központja bécsi termékfejlesztési részlegénél alkalmazták 1993-ig, nyugdíjazásáig.
A nyugdíjazás új kezdetet jelentett. Magántervezőként, régi barátokkal együtt alapított egy kis irodát, mely elsősorban magánlakások tervezésével foglalkozott, egyszerű kis lakások átalakításától a pazar paloták berendezéséig minden szinten. A cél minden esetben az volt, hogy a megrendelő jól érezze magát az új lakásban. Ehhez nemcsak szakmai tudásával, hanem empátiájával és harmóniateremtő képességével is hozzá járult.
2003-tól kezdve kapcsolatban állt a szellemi sérülteket foglalkoztató Baltazár Színházzal, amellett, hogy darabjaik díszleteit tervezte, segített nekik, hogy a világot nagyobb összefüggéseiben és optimistábban lássák. A Baltazár Színház életében igen fontos szerepet játszott, mint ahogy számára is rendkívül fontos volt ez a kapcsolat.
Preisich Anikó férje Király József Kossuth díjas belsőépítész volt.
Forrás: Belsőépítészeti Tagozat facebook oldala
Rövid lefolyású, súlyos betegséget követően 2019. szeptember 11-én elhunyt Rajk László Kossuth-díjas építész, díszlettervező, az egykori demokratikus ellenzék meghatározó tagja.
forrás: epiteszforum.hu
Pataky Szabolcs
okl. építészmérnök, volt helyettes államtitkár életútja
1943. május 1-én született Szegeden, ahol a trianoni ország csonkolás utána család otthont talált. Szüleinek, az orvos és vegyész házaspárnak négy gyermeke született. A világháború után a Magyar Közösség vállalása miatt a család meghurcoltatást szenvedett és alföldi vándorútra kényszerült.
Iskoláit Abádszalókon, Kenderesen és Karcagon végezte, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen 1967-benszerzett építészmérnöki diplomát.
Tevékenysége során több továbbképzésen vett részt, részben a Helsinki Műszaki Egyetemen és hazai oktatási intézményekben. Építészmérnökként számos ipari létesítményt, középületet és lakóházat tervezett, tervezőként dolgozott Németországban, Ausztriában, Mongóliában és Vietnámban is. Több szakmai kitüntetést kapott, így Építészeti Nívódíjat, Alpár Érmet, Év Lakóháza díjat, számos építészeti tervpályázat díjazott résztvevője volt és több díszpolgári címet kapott.
Számos építészeti szakmai cikk és tanulmány szerzője, szabadalom létrehozója. Éveken át tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen, de a Közgazdaságtudományi Egyetemen is.
Részt vett Budapest városrehabilitációjának előkészítésében és szervezésében feleségével, Zsigmond Angéla építésszel együtt. Jelentős munkát végzett különböző települések értékmegőrzése, értékteremtése érdekében, ennek egyik jelentős eredménye Magyarpolány EuropaNostra díja is.
1980-tól 1986-ig az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főmérnöke volt, majd több évig vezette a Könnyűipari Tervező Irodát. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium építésügyért felelős államtitkáraként 1991-től 1995-ig dolgozott. Minisztériumi munkái alatt több új szakmai rendszer létrehozását kezdeményezte, ezek között az országos regionális főépítészi hálózatot, amely minden politikai változást túlélve ma is működik.
Minisztériumi munkája után – nyugdíjba menetele előtt – a Gauff Budapest német mérnökiroda műszaki igazgatója, majd igazgatója volt. Ebben az időszakban több sikeres hazai nagyberuházás előkészítését végezték, illetve bonyolították le.
Legutóbbi években szakmai munkáját már nem folytatta, tevékenységét elsősorban a borászatra helyezte át, de folyamatosan formálta környezetét és naprakészen követte a környezetépítés folyamatát is.
77 éves korában, Dr. Kapy Jenő Ybl-díjas építész, egyetemi tanár 2019. augusztus 19-én hosszú betegség után elhunyt. Temetésének időpontjáról a későbbiekben tudunk tájékoztatást adni.
Kapy Jenő búcsúztatása szeptember 17-én (kedd) 9.45. kor Farkasréti Temető Makovecz-ravatalozójában
1942-en született Kassán. Eredetileg festőművésznek készült, de érdeklődése hamar az építészet felé fordult. Az egyetem rajzi tanszékén diplomázott, tagja volt különböző művészeti szabadiskoláknak (Dési Huber István, Iparterv-képzőkör, Szerencsi képzőművészeti Szabadiskola, stb.), és számos kiállításon vett részt.
1967-ben végzett a BME Építész Karán, diploma-díjasként.
1968-1970 között a Lakótervnél dolgozott, majd 1970 és 1990 között az Iparterv vezető tervezője volt.
1990-től a Szent István Egyetem Építéstudományi Karának rendes tanára, illetve a Kapy & Társai Építészstúdió vezető tervező építésze volt, emellett a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Pécsi Tudomány Egyetemen és más, felsőfokú oktatási intézményekben is oktatott, kurzusokat tartott.
1990-ben megalapította a SZIE Ybl Miklós Főiskolai Karán a posztgraduális tervezés szakmérnöki képzést, ahonnan számos tehetséges hallgató került ki, akik aztán a Mesteriskolán folytatták tanulmányaikat.
1998-ban DLA fokozatot szerzett, szakterülete: tervezésmódszertan, alkotásmódszertan. Előadó volt a Pécsi Képzőművészeti Egyetem doktorandusz képzésén.
Munkásságát számos díjjal jutalmazták, ezek közül a legfontosabbak: Ybl Mikós díj, Kotsis Iván emlékérem (az oktatási tevékenységéért, 2006.), a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (az életművéért, 2009.).
2012-től teljesen visszatért a festészethez, munkáival számos csoportos és önálló kiállításon vett részt.
2019. augusztus 19-én, 77 éves korában,hosszú betegség után hunyt el.
2019. szeptember 2.-án 13 órakor kísérjük el Őt utolsó útjára a X. kerületi Új Köztemetőben.
(Cím:1108 Budapest, Kozma utca 8-10.)
Böjthe Tamás 1929. március 2-án született Budapesten. Ybl-díjas, okleveles építészmérnök,
a BMGE Építészmérnöki karán 2001-ben aranyoklevelet kapott, az Egyetem Szenátusa 2011-ben pedig gyémántdiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.
A diploma megszerzése után az IPARTERV-nél helyezkedett el és 1990-ben innen vonult nyugállományba is. 1969-től csoportvezetőként, 1979-től osztályvezetőként tevékenykedett. Közben 1965-ben Goldfinger Ernő meghívására egyéves munkavállalással az angol Richard SHEPPARD Iroda munkatársa volt. Számos tervpályázaton ért el rangos helyezést, többek között pl. a székesfehérvári Dózsa György tér rendezésével III,, a kékesi TV toronyért I., a budapesti TV toronyért III. díjat kapott.
Ybl díjjal kétszer is kitüntették, először 1971-ben a Kecskeméti Szerszám- és Gépelemgyár tervezéséért, majd 1975-ben az Orosházi Síküveggyár tervezéséért.
Főként építőanyag-ipari üzemek tervezésével, majd fővárosi, VI-VII. kerületi lakóterületi rehabilitációval, valamint lakóépületek kiviteli tervezésével foglalkozott. Főbb alkotásai között említhető meg az Óbudai lakótelep (P1. jelű 3 emeletes szabadonálló ház), az orosházi Öblösüveggyár, a Síküveggyár, a MÉM Repülőgépes Szolgálat budaörsi telepe, a Magyar Aluminiumipari Tröszt székházának felújítása, a Bélapátfalvi, a Hejőcsabai Cementüzem és a Beremendi Cementgyár (Pusztai Éva és Rácz Endre társtervezővel), Váci Cementgyár (DCM) korszerűsítése.
Export tervezései közül kiemelhető a bengázi repülőtéri szálloda, üveggyár Kubában, München néhány lakóépülete, a Berlin - Mitte Hőerőmű.
1962 és 1964 között a Magyar Építőművészek Szövetsége folyóiratának a képszerkesztője. 1972-től 1978-ig a Fiatal Építészek Köre vezető építésze volt.
Elhunyt 90 éves korában, március 12-én Budapesten.
Letölthető tartalom: