NEKROLÓG

Cleve Rudolfné dr. Harrach Erzsébet építészmérnök (Szombathely, 1932. XII. 5. – Budapest, 2026. I.19.)

Harrach Erzsébet Szombathelyen született vendéglős családban, sorban, két fiútestvére között. Az elemi osztályokat a szombathelyi domonkos nővéreknél járta, majd 1951-ben a Kanizsai Dorottya Leánygimnáziumban érettségizett.

Érdeklődése a matematika, a rajzi és művészettörténeti tárgyak felé meghatározta továbbtanulását. Az Építőipari és Közlekedési (később: Budapesti) Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán kitűnő tanárai (elsősorban dr. Sódor Alajos) bevezették a műemlékek világába. A diploma megszerzése után rövid ideig Győrben, kivitelezőknél dolgozott, majd 1956 őszén diplomáztató professzora, Perényi Imre budapesti főépítész maga mellé vette a Fővároshoz, a városrendezési ügyek osztályára.

Csemegi József, aki szintén tanára volt az egyetemen, ajánlotta fel számára az Országos Műemléki Felügyelőségen (OMF) az 1960-ban frissen megalakult Igazgatási Osztályon a Vas megyei felügyelői állást, amelyet örömmel el is fogadott. Ezt követően 15 éven keresztül irányította – másik két megye (Zala és Somogy, valamint egy ideig Fejér megye) ügyei mellett – Vas megye műemlékvédelmét. Ezen időszak alatt valósult meg a megyében a világi műemlékek mellett számos templom felújítása.

Aktív részvétele a felújításokban kiterjedt egyes műemléképületek kutatására és helyreállítási terveinek kidolgozására is, vagy a kivitelezés művezetésére. Nevéhez fűződik több tucat templom felújítása, amely által láthatóvá váltak az épületek középkori részletei. Példaadó munkája a magyarszecsődi Kisboldogasszony templom helyreállítása, amelyet elejétől a végéig irányított.

Ezen időszakban az OMF kivitelezésében is megújultak fontosabb középkori templomok (Velemér, Csempeszkopács, stb.). Mindezek nyomán a megyében álló középkori templomokról nyert építéstörténeti ismereteit cikkekben is közölte, továbbá doktori disszertációjában összefoglalta és elemezte.

Napjainkig alapvető jelentőségű munkája – a Vas megyei aktív hivatali tevékenységének lezárulta után – a megye védett épületeiről szóló Vasi Műemlékek c. monografikus kötet megjelentetése 1983-ban. Ebben részletesen feldolgozta a megye minden egyes műemlékét történeti és építészeti leírásokkal, sőt – szerzőtársával, Dr. Kiss Gyulával – azok hátterét adó művelődéstörténeti összefoglalókkal.
1975 után a Budapest Főváros Levéltárában bízták meg az építészeti tervek, köztük az Ybl-hagyaték rendszerezésével és a levéltári bibliográfia összeállításával, amelyeknek elvégzését osztályvezetőként irányította. Haladva a korral több tanulmányban értekezett a számítástechnika levéltári alkalmazásának új lehetőségeiről.

Nyugdíjazása után még visszatért Vas megyéhez, összegzésképpen elkészítette a műemlékekért dolgozók életrajzi listáját és közölte a Vasi Szemlében, továbbá a kutatók számára nélkülözhetetlen összeállításként a műemléki tervek és iratok településenkénti forrásgyűjteményét is – a rá jellemző pontossággal – gyűjtötte össze, amelyet CD-formában minden vasi településhez eljuttatott.
Szakmai munkája kiterjedt a vasi műemlékeket ismertető, népszerűsítő konferenciák megszervezésére, amelyek közül kiemelkedik az 1972-es ICOMOS nemzetközi konferencia megyei programja. Nyugati kapcsolatok kiépítésével igyekezett a hazai műemlékvédelem eredményeit külföldön is megismertetni.

Életművének létrehozásában nagy segítsége volt férje, Cleve Rudolf okleveles építészmérnök. Nemcsak mint társa két lányuk felnevelésében, de mint kiváló szakember is mindvégig, a 2014-ben bekövetkezett haláláig szorosan együttműködött vele.

Hosszú évek során szakmai élete összeforrt a műemlékvédelemmel és a városrendezéssel is. 1992-ben a Magyar Műemlékvédelemért-díj kitüntetettje lett. A magyar műemlékvédelem terén végzett elkötelezett, sokszínű és magas színvonalú tevékenységéért az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága neki ítélte a Möller István Emlékérmet 2012-ben. A Vas vármegye műemlékvédelme terén meghatározó és a városrendezés iránt elhivatott szakmai pályafutása elismeréseképpen 2025-ben a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat állami kitüntetésben részesült.

Budapest, 2026. január 29.
Ivicsics Péter építészmérnök

Melléklet: Férjével a nagytétényi ICOMOS közgyűlés szünetében, 2013.)