KeresésKeresés
Keresés
Hu | En
Hu

En

A brüsszeli BIM találkozóról

            Az Építészek Európai Tanácsa (Architectures’ Europe Council), azaz ACE szervezésével immáron második alkalommal került megrendezésre a BIM Work Group Meeting. Az áprilisi oszlói találkozó után június 19-én Brüsszelben gyűltek össze Európa minden részéről, hogy az egyre inkább terjedő BIM kérdéseit megvitassák. Az egész napos találkozón olyan témákat érintettek, mint a standardizáció, a szerződések, a díjszabások, de a legalapvetőbb kérdésekkel, mint a BIM fogalmával is foglalkoztak.

            A BIM, mint fogalom 1975 óta létezik, azonban csak néhány éve vált általánosan ismertté. A BIM fogalmának pontos meghatározása, ami a találkozó első és leghosszabban elhúzódó kérdése is volt egyben az amerikai National Building Information Modelling Standard Committee of the National Institute of Building Sciences Facility Informational Council meghatározásában: egy fejlett rajzolói, tervezői, építési, műveleti és üzemeltetési eljárás, mely minden új vagy régi épületnél szabványosított gépi olvasásra alkalmas információs modellt alkalmaz, ami minden, az épülettel kapcsolatosan gyűjtött vagy készített információt tartalmaz, és ez a formátum az épület egész élettartalma alatt használható. Bár a találkozón nem ez a definíció került megvitatásra, a BIM, mint folyamat gyakorta szóba került, mint egy intelligens 3D modellek létrehozásában és használatában is résztvevő, illetve az adott projekthez szükséges döntési és kommunikációs helyzetekben segítő entitás. A BIM bármely épület (beleértve a különböző épületeket, hidakat és utakat is) fizikai és funkcionális tulajdonságainak a digitális reprezentációja, mondja ki a BS ISO 29481-1 20105.

            Természetesen a BIM-nek megannyi definíciója létezik, így valamennyi ismertetése és megvitatása után az akroníma összetevőivel kezdtünk el foglalkozni. A Building szó esetében nem csupán építészetről beszélhetünk. A brit Stefan Mordue, aki ezt a vitát irányította, kihangsúlyozta, hogy inkább a szó igei alakja, azaz a to build fejezi ki a BIM lényegét, hiszen a BIM magába foglalja az épített környezetünk olyan elemeit, mint a vasutak, az autópályák, a hidak vagy az alagutak. Olyan területek esetében is beszélhetünk BIM-ről, mint a földmérés, tájépítészet, alagútépítés vagy bányászat. Az Information szó esetében még viszonylag egyértelműek tudunk lenni. Magába foglalja a 3D modell geometriáját, de nem grafikus információkat is tartalmaz, valamint dokumentumokat és rajzokat is. Az akroníma utolsó betűje esetében már nincs konszenzus, hiszen Model és Modeling egyaránt elfogadott, akárcsak a Management. Nem egyértelmű, hogy amikor BIM-ről beszélünk, már kész modellekről, vagy magáról a folyamatról beszélünk-e. Elhangzott, hogy minden cégnek saját elképzelése, meghatározása van a BIM-ről. Egyetértés volt azonban afelől, hogy több lehetséges definícióra is szükség van. Abban is konszenzus volt, hogy jelen esetben inkább beszélünk Modeling-ről és hogy a BIM az épület egész életciklusát reprezentálja, - erre a legideálisabb definícióként tekintettek, azonban aggályként hivatkoztak arra a jelenségre, amikor túl sokan szabályozzák az adott BIM-et és a jelenlegi legfontosabb feladatként tekintettek arra, hogy meghatározzák, kik és milyen mértékben kezelhetik azt.

            Érdekes felvetés volt még a PIM gondolata is, mint Planning Information Model, mondván, hogy csak a tervezés után épülhet meg minden. José Nogues a téma lezárásaként hozzátette, hogy nem probléma az, hogy több meghatározásunk is van a BIM-re, mire Stefan Mordue helyeslően megjegyezte, hogy a legfontosabb az, hogy mi hol vagyunk a BIM definíciójában.

            A BIM meghatározására tett kísérlet után Jürg Spreyermann a design minősége és a BIM összefüggéseiről beszélt. Spreyermann elmondta, hogy Svájcban a BIM-ről való megbeszélések nemrégiben kezdődtek el. Természetesen a szoftvergyártó cégek nagy erővel promótálják a BIM-et, melynek jelenleg fő kérdései inkább technikai jellegűek, valamint szervezéssel kapcsolatosak, de a virtuális modell minősége is fontos tényező. Elenyésző itt azonban a valós épület minősége, és tulajdonképpen Spreyermann végig erre a tényezőre szeretné felhívni figyelmünket. Nem szabad túlzottan sok figyelmet fordítani a BIM minőségére és ezzel arányosan keveset a tervezésre, kivitelezésre.

            A BIM-ről egyébként kissé szkeptikusan gondolkodó Spreyermann a jelenséget a CAD elterjedésével hozta párhuzamba. 1965-ben került piacra az amerikai Lockheed Aircraft Corporation által fejlesztett első CAD-rendszer, a CADM. Miután az USA-ban már évek óta piacvezető szoftverré vált, Svájcban csak az 1980-as évek vége felé terjedt el, ma már azonban megkérdőjelezhetetlen és elképzelhetetlen a CAD szerepe a tervezésben, ahogyan a tervezés minőségében is. Mint tudjuk, a CAD megjelenésével a rajzolásra fordított idő jelentősen lecsökkent, azonban ahogyan Werner Pfister, híres zürichi építész is felismerte, a kézzel való rajzolás kiváló módja a gondolatok rendszerezésének, újabb ötletekhez, valamint a dolgok újragondolásához. Többek között Peter Zumthor építész is nemhiába rajzoltatott kézzel és ceruzával, miközben a világ nagy részén már rég számítógépekkel rajzoltak. Így volt ez egészen addig, míg nem találták meg a megfelelő módját a géppel való rajzolásnak. Egyébként Spreyermann szerint ez az oka annak, hogy Svájcban oly különféle épületekkel találkozhatunk.

            Ha a BIM összekapcsolja a CAD geometriai információit és az épület anyagainak információit, akkor a rajzolás vagy a modellezés bonyolultabbá válik és több műszaki hozzáértést, illetve figyelmet igényel, ezzel egy időben a folyamat időigényesebbé is válik, hiszen olyan információkat is kezelnünk kell, amelyek nem feltétlenül az építészethez kapcsolódnak. Spreyermann további aggályai az időigényesség mellett a másfajta gondolkodás, melyet a BIM használata igényel, hiszen, ahogy mondta, a háztervezés másfajta gondolkodást igényel, mint a gazdaságosság, költségek, munkaidő és egyebek kiszámítása. A tervezés mellesleg nem lineáris folyamat, a BIM elkészítése, viszont az. Jürg kétségeire egyöntetűen az a válasz érkezett, hogy a CAD megjelenése és elterjedése sokkal inkább volt befolyással az építészetre, mint a BIM felbukkanása, mellesleg a tervezési folyamatot sem korlátozza semmiben. „A BIM csupán egy eszköz”- hangzott el többször is, mely sokkal inkább igényli az informatikai gondolkodást, mely Spreyermann szerint ellentétes az építész gondolkodásával és ezzel magyarázza a BIM kockázatait.

            Kiemelte továbbá, hogy a BIM, ahogyan a CAD is, merőben megváltoztatja a kommunikációt, a tervezési folyamatot, de talán még a tervezőiroda szerkezetét is átalakítja. Ahogyan azt már említettem, több idő és forrás szükséges a műszaki szempontok kezeléséhez, ami persze több költséget von maga után, márpedig a BIM lényege többek között a költséghatékonyság és az időtakarékosság. Félő, hogy ezen költségek az épület minőségének rovására mennek, hogy a plusz kiadásokat ezzel valamelyest ellensúlyozzák – hangsúlyozta Spreyermann.

            Ahogyan azt Spreyermann felvetette, a BIM hatással van a tervezési irodák szerkezetére is. José Nogués és Xavier Gómez arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon kisebb irodáknál is adaptálható-e a BIM. Azt tudjuk, hogy a nagyobb vállalatok már dolgoznak BIM-mel, de vajon kisebb cégeknek is jövedelmező lehet-e?

            Az Építészek Európai Tanácsa becslése szerint az 565000 európai építész 74%-a dolgozik egyedül. (Itt a százalékot tekintve kisebb vita alakult ki, valaki 90%-ra esküszik.) A National BIM Report adatai szerint a kisebb cégek 35%-a dolgozik BIM-mel, míg ez az arány a nagyobb vállalatok esetében 61% is lehet.

            Amit többen is felvetettek az az, hogy a kisebb vállalatok esetében minden egyes munkatársnak támogatnia kell a BIM használatát, különben problémák adódhatnak. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a kisebb irodákban nem különülnek el annyira a feladatok, illetve a munkafolyamatok, beláthatjuk, hogy mindenkinek egységesen ugyanabban az oktatásban kell részesülniük a BIM-et tekintve, hogy ne legyenek hátrányban a nagyobb irodákkal szemben.

            Jelenleg a BIM használata kisebb irodáknál meglehetősen ritka és korlátozott is tapasztalat hiányában, ami persze a megrendelők esetében sincs másképp, nem beszélve a kezdeti kiadásokról, melyek elkerülhetetlenek a BIM adoptálásánál. Egyébként többségében arról számolnak be ezek az irodák, hogy már rövid időn belül jövedelmező a BIM használata.

            Nagy előnyként tartják számon, hogy a BIM bevezetése óta könnyebb az együttműködés a tagok, illetve a különböző irodák között, a projekttervezés sokkal pontosabb, akárcsak a felmerülő költségek és mennyiségi dolgok számítása, a designnal kapcsolatos elképzelések jóval egyértelműbbek. Mindez persze a jól szervezett ás átlátható információnak köszönhető, amivel egyidejűleg sokkal nagyobb produktivitás érhető el.

            Számon vettük azonban a hátrányokat is, ilyen például a tény, hogy sokkal inkább kell ilyen helyzetben egy szoftverre támaszkodni, amely természetesen nem rendelkezik az emberi elme rugalmasságával és találékonyságával. Felmerült továbbá az is, hogy az ingatlantulajdonosok nagy része nem hajlandó a BIM-mel felmerülő extra költségek megfizetésére. A köztudatban él az az elképzelés is, hogy a BIM csupán nagyobb és jövedelmezőbb projektek esetében költséghatékony, kisebb projektek esetén pedig mondhatni szükségtelen. Nem utolsó sorban pedig meg kell említeni azt is, hogy a legnagyobb BIM szoftvergyártó cégek, mint a Graphisoft vagy az Autodesk elsősorban a középületekre helyezik a hangsúlyt, így tehát a BIM szerepe még mindig kérdéses a családi házak esetében.

            Összességében azonban elmondhatjuk, hogy a passzívházak esetében viszont a BIM egy feltétlenül szükséges eszköz, tehát ilyen tervezői munkák során kifejezetten hasznos egy kisebb vállalat esetében is. Gómez és Xavier meglátása szerint egyre több megrendelő tart majd igényt a BIM használatára a legkülönfélébb projektek során és elmondásuk szerint a BIM utat nyit a kisebb irodáknak, hogy bekapcsolódhassanak nagyobb projektekbe is.

            Gilles Pignon és Vidian Froeliger a BIM kommunikációban betöltött szerepéről nyilatkoztak, így a BIM-ről mint kommunikációs eszközről beszéltek elsősorban. Mivel az építésznek a tervezés kezdeti szakaszától a legutolsó simításokig teljes körű rálátásának kell lennie projektjére, úgy a BIM hasznossága sokszor megkérdőjelezhetetlen. Pignon az építész és a megrendelő közti bizalmi kapcsolat fontosságára tért ki ezután, mely alapjául szolgálhat szerinte a BIM. Egyetértve ezzel hangzott el a válasz, miszerint végignézni egy építkezést elég „drasztikus élmény” lehet, nem beszélve a gyakran felmerülő extra költségekről, és tulajdonképpen itt jön szóba a BIM, hiszen pontos és jól szervezett információk birtokába kerül általa a megrendelő, s ez teszi átláthatóvá az építkezés folyamatát, kiadásait. Ennél a pontnál egyfajta konszenzus alakult ki, hogy bár a szoftver használatát megtanulni kissé leterhelő lehet, a BIM tulajdonképpen egy rendkívül hasznos eszköz és sokkal jobb minőségű épületeket hozhatunk létre általa.

            Mint általában az elhangzott témák felvezetésében a találkozón, a BIM, mint eszköz meghatározása a felelősség és biztosítás témakörénél is elsődleges volt. Bár Anette Sᴓby Baker nem tudott eljönni a találkozóra, Stephane Lutard felvázolta a BIM használatával járó felelősség szerepét. Lutard meghatározása szerint a BIM képes az interdiszciplináris problémák megvilágítására, valamint a hiányok, eltérések minimalizálására. Segítségével még az építkezés megkezdése előtt kiszűrhetők a különböző hibák, hiányosságok. A BIM használatával a különböző folyamatok optimalizálhatók és valamennyi építési hiba kiszűrhető. Természetesen mindehhez elengedhetetlen a BIM megfelelő használata az építési folyamat minden egyes fázisában, nem utolsósorban pedig az együttműködés, melyet a BIM megkövetel.

            A BIM esetében a szükséges munkamennyiség előre meghatározott, így tehát a vitás kérdésekben is előbb születik döntés, azonban ebben a fázisban a költségek még alacsonyabbak. Mindenesetre fontos, hogy a koncepció megszületésekor az információmennyiség csupán annyira legyen bőséges, amennyit az ügyfél szükségesnek tart és persze ki is fizet. Számolnunk kell azzal, hogy a nagymennyiségű adatnak is mindig naprakésznek kell lennie, a projektben történő változásokhoz igazodnia kell, ezt azonban általában nem fizeti meg az ügyfél.

            Az információ természetétől függően, hogy az az épület minőségbiztosítási kérdéseit tartalmazza, avagy inkább úgynevezett „életciklus-költségelemzést”, a szerződésnek egyértelműen meg kell határoznia azt, de arra is ki kell térni benne, hogy amennyiben olyan adatokhoz jut a megrendelő, melyek nem feltétlenül kerülnek majd felhasználásra az építés során, azokkal a kliens nem rendelkezhet. Elengedhetetlen továbbá a projekt pontos meghatározása azon célból, hogy az ügyfél a későbbiek során ne használhassa fel azt semmilyen egyéb célra, illetve semmilyen részletét kiragadva ne adhassa hozzá azt más projektekhez. Ha tehát a projekt nincs kellően meghatározva, az építész felelősségre vonható olyan hibákért, melyek esetlegesen az adott projekten kívül keletkeztek. De a pontosság azért is szükséges, mert amennyiben bárminemű változtatást kell végrehajtani a tervben, azt a megállapodás szerint ki fogja fizetni a megrendelő. Amennyiben a szerződésben meghatározzák, hogy a projektet felhasználhatják más munkálatok során is, de egyértelműen kimondják, hogy az építész abban nem vállal szerepet, úgy a későbbiekben a felelősség terhe sem róható rá.

            Vitás pont volt az ügyfél hozzáférése a projekt anyagaihoz. Stephane Lutard és Tillman Prinz az alábbi javaslatokat tették: az ügyfélnek ahhoz legyen hozzáférése, amiért fizetett a szerződésben meghatározottak szerint. A fő kérdés azonban az, hogy milyen formátumban kérheti ezeket a fájlokat. Az IFC formátummal még mindig akadnak problémák, tehát egyéb formátumoknak is rendelkezésre kell állniuk. Ettől függetlenül fontos elvárás a szoftverfejlesztőktől, hogy folyamatosan és megfelelően fejlesszék az IFC minőségét. Konszenzus alakult ki azt a javaslatot illetően, hogy az ArchiCAD vagy Revit fájl ne kerüljön a megrendelőhöz, mivel rengeteg egyéb olyan adat is a kezébe kerül általa, mely nem feltétlenül a megállapodás részét képezi.

            A biztosításról csupán egy szó erejéig tértünk ki. Mivel előfordulhat, hogy az építészt felelősségre vonják például az anyagmennyiségért, amit az információs modell alapján rendeltek meg, a BIM koordinátor vagy BIM menedzser felelősségét is rögzíteni szükséges a szerződésben, de mindenképpen fedeznie kell ezt a biztosításnak.

            Az előbb már esett szó az IFC formátumról, mely Stefan Mordue meghatározása szerint egy egész iparágra kiterjedő, semleges adatformátum, mely úgy tűnik hamarosan az adatcsere sztenderdje lesz. Az IFC egyébként még 1994-ből ered az Autodesk-től. Mivel egyre többféle programot használunk, a standardizáció és az adatcsere kérdése egyre égetőbbé válik. A továbbított információk egységesítése mindig is megosztotta a véleményt, az átjárhatóság azonban mindenki részéről fontos kritérium, ami azt jelenti, hogy a különböző BIM platformokról lehetséges kell, hogy legyen az együttműködés, a fájlcsere, illetve az építési modellhez való hozzáférés. Ahhoz, hogy a BIM minden előnye elérhető legyen, egy megbízható módszerre van szükség ahhoz, hogy a folyamatosan növekvő adatmennyiség könnyen cserélhető legyen függetlenül az adott BIM platformtól.

            Az IFC önmagában egyébként még nem biztosítja az átjárhatóságot, hanem inkább a kompatibilis szoftverek szerepén van a hangsúly. Sokszor találkozhatunk adatvesztéssel vagy a geometria szétcsúszásával, de ez valójában gyakran csak az IFC sztenderden múlik. Vannak azonban még hiányosságai az IFC-nek, ilyen például, hogy nem képes parametrikus információt tárolni vagy egy tárgy méretét megváltoztatni. Az IFC4 és a későbbi kiadások esetében viszont már eltűnnek ezek a korlátok.

            Cristoph Mayrhofer nagyon érdekes felvetése volt a találkozó végén a BIM és az építészet, mint művészet kapcsolata. Az osztrák Mayrhofer legnagyobb félelme a BIM-mel kapcsolatban a művészi szabadság elvesztése volt. Jogosan szegezte a közönségnek a kérdést, hogy amennyiben a művészi vetületet elhagyjuk az építészetből, mi marad vajon? Elegendő lesz ezentúl a szerkezettervezés, az épületfizika és az épülettechnológia műszaki követelményeknek megfelelni. A BIM alkalmazása során - legalábbis abban a formában, ahogy napjainkban propagálják-, a művészi jelleg, a művészi vetület nem része a tervnek és nem is hasznos. Nem hasznos, hiszen a szellemi termékeket, a művészetet nem lehet mérni, megszámolni vagy ellenőrizni. Az utóbbi kritériumok viszont a BIM alapját képezik.

            Ma Európában, de főleg az Európai Unióban a bizonytalanság elfogadhatatlannak tűnik. Az ellenőrizhetetlenség társadalmunk rémálma, nem hiába igyekeznek az élet számos területéről kiiktatni azt. Úgy tűnik, az emberek úgy szeretnek élni, hogy tudják, amit tegnap kiszámoltak, az ma pontosan úgy lesz, minden eltérés fenyegetően hat és minden, ami előzőleg nem volt a terv része, az hibának minősül. De vajon mennyire fontos a kreativitás egy ilyen társadalomban, kérdezi Mayrhofer, illetve mit jelent nekünk, építészeknek, akik felé viszont sokszor az az elvárás, hogy valami szokatlant, valami teljesen újat hozzanak létre?

            Nem szabad megfeledkezünk az építészet kulturális dimenziójáról. Ha pedig kulturális dimenzióról beszélünk, akkor a teljes körű ellenőrizhetőség és a művészi szabadság kölcsönösen kizárják egymást. Amennyiben továbbra is úgy akarunk tekinteni az építészetre, mint szellemi szolgáltatásra, úgy nem lehet engedni az olyan követeléseknek, mint a teljes kiszámíthatóság vagy az ellenőrizhetőség. Ha a BIM-et új lehetőségek feltárására szeretnénk használni, ahelyett, hogy folyton korlátozásokba ütköznénk, akkor a művészi szabadság követelményeinek is engedni kell. Enélkül persze ugyanúgy építhetünk a BIM segítségével, de az építészet nem fog fejlődni általa. Ennél a pontnál hangzott el az alábbi gondolat: „ez csupán arról szól, hogy lehetsz a technika szolgája vagy a technika is lehet a te szolgád”.

            Mivel számos résztvevő nem tudott megjelenni a találkozón, úgy egyes témaköröket, mint például az oktatás nem, vagy csak pár mondatban érintettünk. Mindenesetre a találkozó végén Lars Jarle Norle bejelentette a következő találkozó lehetséges időpontját, mely október másodika volna és Helsinkiben folytatnánk a BIM megannyi problémás kérdéseinek megvitatását.

            A találkozó egyébként rendkívül hasznosnak bizonyult, hiszen amellett, hogy tisztában vagyunk a BIM jelenlétével és folyamatos terjedésével, úgy a körülötte felmerülő kérdéseket is megvitattuk. Nagyon hasznosnak találtam például azt a felvetést, miszerint a BIM legnagyobb előnyeiként tartják számon idő-és költséghatékonyságát, azonban pont a BIM használata kíván több ráfordított időt, ezzel arányosan pedig extra költségeket is magával vonz. Cristoph Mayrhofer felvetése, illetve aggálya is érdekfeszítő volt mindenki számára. Ez azért is fontos, mert a találkozón sokak csupán a BIM megannyi előnyéről számoltak be, azonban Mayrhofer beszéde után mindenki egyetértését fejezte ki. Megismerhettük a különböző országokból érkező építészek álláspontját, kétségeit, sokszor rajongását a BIM iránt, sőt, bátran kijelenthetjük, hogy a résztvevők nagy része pozitívan és reményekkel teli fogadta a BIM megjelenését.

2015. július 1.

Farkas Anita
ACE BIM Work Group
(Éptár Kft. munkatársa)

 


Létrehozás időpontja: 2015-07-02 16:03:33
Utolsó módosítás időpontja: 2015-07-02 16:03:33
Cimkék: BIM; Beküldő: Dér Andrea
Megtekintések száma: 3671
Rövid link: http://www.mek.hu/index.php?id=42900