KeresésKeresés
Keresés
Hu | En
Hu

En

Gondolatok a Magyar építészetről szóló törvény koncepciójáról

A Magyar Építész Kamarának 2023 januárjában megküldött „Magyar építészetről szóló törvény javaslata” c. dokumentumot a MÉK Elnöksége, tagozatai, valamint a területi építész kamarák egyaránt áttekintették. Hajnóczi Péter elnök úr a jogalkotó irányába a koncepcióval kapcsolatban az alábbi gondolatokat fogalmazta meg és leveléhez csatolta a beérkezett tagozati és kamarai véleményeket.


Gondolatok a Magyar építészetről szóló törvény javaslatáról

2023.02.13.

Általánosságban megállapítható, hogy a koncepció szintű dokumentum egyes fejezetei eltérő, és nem feltétlenül az adott téma súlya szerinti terjedelemben és mélységben foglalkoznak az egyes részterületek szabályozási kérdéseivel. A szövegben nevesített határidők összehangolásával, a hatályba lépést követő átmeneti rendelkezést igénylő részterületek meghatározásával és az azokhoz kapcsolódó, a gördülékeny átmenetet biztosító rendelkezések és határidők rögzítésével az anyag nem foglalkozik teljeskörűen.   

Tekintve, hogy a készülő új törvény átfogóan, keret jelleggel szabályozza e szerteágazó szakterületet, a jogszabály normaszövege a kapcsolódó végrehajtási rendeletekkel együtt értelmezhető és véleményezhető szakmailag teljeskörűen. Ezért törekedni kell arra, hogy a továbbiakban a törvényi és rendeleti szintű elemek párhuzamosan kerüljenek kidolgozásra és egyeztetésre, eme utóbbiak legalább koncepcionális szinten kerüljenek ismertetésre a törvényi normaszöveggel egyidőben.

1. A törvény preambuluma c. fejezethez

A preambulum nem tartalmazza teljeskörűen azon hatályos törvényeket, melyek szabályozási területeit a jogalkotó a jövőben a tervezett Magyar építészetről szóló törvényben kíván szerepeltetni. A 3. és 6.1 pontban foglaltak alapján a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény (Kamarai törvény) szabályozási területei is az új jogszabály alá kerülnének, amely véleményem szerint teljes mértékben indokolatlan elképzelés. Ezzel kapcsolatos gondolataimat a későbbiekben fejtem ki részletesen.

A dokumentumban használt fogalmak egy része szubjektív, jogilag nehezen körülírható, bizonyos esetekben helyes értelmezésük építészeti szakmai felkészültséget igényel, ezért alkalmazásuk az egységes jogértelmezést gátolhatja.

Az építészeti, mérnöki, táji, kulturális örökségünk, szellemi és tárgyi muníciónk igen szerteágazó és sokszínű, aminek némiképp ellentmond, hogy ennek a gazdagságnak csupán egy szűk szeletét emeli ki az anyag.  

2. Értelmező rendelkezések c. fejezethez

A fogalommeghatározások során hangsúlyt kell fektetni arra, hogy azok ne egyszerűen a jelenlegi jogszabályokból kerüljenek átemelésre. Kiemelt célként kell kezelni az egységes fogalomtár létrehozását (azaz az adott fogalom minden, a szakterületet érintő jogszabályban azonos jelentéssel bírjon), az egyes fogalmak pontosításának igényét, valamint a szakmában felmerült új, eddig nem definiált fogalmak pontos meghatározását. Természetesen ebben a törvényben azon fogalmak szerepeljenek, amelyeket a készülő normaszöveg használ.

3. A Törvény célja és hatálya c. fejezethez

Van jó ízlés, és ízléstelenség. A jó ízlést valóban elősegíteni kell, – bár ez alapvetően egy nemzet kulturáltságával, annak színvonalával függ össze, oktatással, neveléssel érhető el – az ízléstelenség kiszűrése bonyolult és összetett. Mindkét cél elérése hosszantartó feladat.

A tervezet által meghatározott szabályozási körbe nem illeszkedik az, hogy a szakmai kamarák működésének rendje is a most megalkotásra kerülő törvényben kerüljön rögzítésre. Az új építésügyi szabályozás miatt a kamarák működésével kapcsolatos helyes célok eléréséhez szükséges módosítási igények jól kezelhetők a Kamarai törvény egyidejű módosításával.

4. Építészeti alapelvek c. fejezethez

Átfogó szabályozási igény esetén fontos gondolat az ahhoz kapcsolódó alapelvek rögzítése, ezen elvek azonban sosem lehetnek öncélúak. Hangsúlyos kell legyen ezek jogi környezetbe illeszthetősége, azaz, hogy a mindennapok során számon kérhető normatív szabályozást lehessen építeni rájuk. Mindezek figyelembevételével javaslom a fejezetben meghatározott elvek áttekintését, hiszen egy hatóság elvek alapján nem alkothat véleményt, nem hozhat döntést.

Az építészet egyszerre múlt, jelen és jövő. A napjainkban nagyra értékelt alkotások között számos példa található arra, hogy az adott kor nehezen fogadta be, nem értette azokat. Ezekre az újító alkotásokra példaként tekintve az elvek között indokolt szerepeltetni az előremutató, haladó szellemiség igényét és szükségszerűségét is.

Az elvek részletezése során több helyen (pl. a) és d) pont) megjelenik a tervellenőrzés szükségessége, ezért itt jelzem, hogy ennek pontos fogalmát, célját és szabályrendszerét és az ezekhez kapcsolódó jogosultságokat pontosítani szükséges.

Szintúgy elkerülhetetlen a szükséges minimum elvének definiálása, mert a dokumentumban jelenleg keverednek az ezzel kapcsolatos elméleti és gyakorlati elemek

Napjainkban kiemelt jelentőségű, hogy a természeti környezet megőrzésének elve a gyakorlatban is minél teljesebb formában érvényesüljön. Ezért nehezen érthető, hogy ezzel kapcsolatban miért csupán a zöldterületek és az erdőterületek kerülnek említésre, miközben természeti értékeink ennél sokkal szerte ágazóbbak és esetenként sérülékenyebbek, mint például a vizes élőhelyek (beleértve az ex. lege védett lápokat és nádasokat), vagy a gyepek, rétek. Ezért külön figyelmet kell fordítani arra, hogy területük tovább ne csökkenjen.

Előbbi témához kapcsolódóan felhívom a figyelmet arra, hogy a természeti környezet megóvása, valamint az ember életkörülményeinek és hosszútávú egészségi állapotromlásának megakadályozása érdekében nem elegendő csupán az erdő- és zöldterületek kiterjedésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozni. A mennyiség mellett legalább ennyire fontos az élőhelyek minősége, azaz a biodiverzitás, a biológiai aktivitás érték és nem utolsó sorban ezek rendszere, azaz a zöldinfrastruktúra-hálózat.

5. Az állam és a helyi önkormányzatok építésügyi és műemlékvédelmi feladatai c. fejezethez

Ugyan a fejezet logikai felépítése érthető, mégis felmerül a kérdés, hogy az Országgyűlés feladatai -amelyet más jogszabály nevesít- miért kerültek itt meghatározásra.

6. A szakmai kamarák, a főépítészek, a tervtanácsok, a főmérnökök és az országos tájépítész c. fejezethez

Ahogy azt már említettem a szakmai kamarákról szóló törvény (Kamarai törvény) szabályozási területeinek jelen jogszabályba történő áthelyezését határozottan rossz iránynak tartom. Ennek igénye nem csupán a preambulumban nem jelenik meg, hanem az előzetes egyeztetések során sem merült fel egyetlen érintett fél, illetve a jogalkotó részéről sem. A Kamarai törvény kis mértékben anyagi, elsősorban eljárásjogi szabályokat tartalmaz, így nem illeszkedik az új törvény rendszerébe. A jelenlegi Kamarai törvény jó és megfelelő keretet ad a mérnöki és építész kamarák működéséhez, a dokumentumban felmerülő esetleges változások az építészetről szóló törvény hatályba lépésével párhuzamos törvénymódosítással jól kezelhetők.

A főépítészi tevékenység kamarai keretek között történő gyakorlása abban az esetben éri el célját, amennyiben kötelező tagság is kapcsolódik hozzá. Ugyanez igaz a többi, jelenleg csupán nyilvántartott szakmagyakorlóra is, hiszen etikai, fegyelmi vétség esetén a kamara a tagokkal szemben tud teljeskörűen eljárni.

A kamarai biztosok intézménye a jogosulatlan tervezések kiszűrésének, valamint az építészeti minőség fenntartásának és emelésének egyik jelentős eszköze, azonban szükséges az ehhez kacsolódó jogszabályi keretek megerősítése. Törvényi szintű szabályozást igényel egyebek mellett a hatóság és a kamarai biztosok viszonyának rögzítése és az együttműködés formáinak meghatározása.

A tervtanácsi rendszer kapcsán megjegyzem, hogy igen fontos, hogy szakmai kérdésekben a főépítész minél szélesebb körben támaszkodhasson a tervanácsok véleményére. Ezzel garantálható a széles körű szakmai kontroll és az, hogy minden, az átlagostól eltérő esetben is szakmailag felkészült személy bevonásával születhessen döntés.

A főépítészek saját területen történő tervezésével kapcsolatban elengedhetetlennek tartom a megfelelő fékek beépítését az új rendszerbe. Javaslom, hogy jogszabály írja elő az illetékességi területen történő tervezés esetén a bejelentési kötelezettséget az illetékes területi kamara felé rögzítve a tervezés tényét, tárgyát és volumenét.  Ez a jövőben megfelelő kontrollt biztosíthat (amennyiben a főépítészi feladatok végzése kamarai tagsághoz kötött).

A három szintű tervtanácsi rendszerből hiányzik az OÉT új szerepkörének pontos meghatározása. Jelen anyagból a hatáskör bővülése rajzolódik ki, miközben a szubszidiaritás elvét figyelembe véve a helyi tervtanácsok feladatkörének bővülése indokolt.

7. Az építésügyi hatóság, az építtető, a tervező és az építési folyamat egyéb résztvevői c. fejezethez

Az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági hatáskörök egyesítése mellett szükséges megteremteni annak jogszabályi hátterét, hogy amennyiben a jogalkotó kamarai hatáskörbe utal valamely építéssel összefüggő részterület szabályozását (pl. kiviteli tervek tartalmi követelményei), akkor ezek figyelembevétele az építési hatóságok számára is kötelező legyen. Jelenleg ezt a kamara csupán tagjaitól követelheti meg.

Az építésügyi hatóság, az önkormányzati főépítész, a tervtanácsok és a kamarák feladatait, kötelességeit és jogait a törvényben szabályozni szükséges különös tekintettel azok kapcsolatrendszerére és arra, hogy hol és milyen formában kötelező figyelembe venni az általuk kiadott dokumentumokat.

Felhívom a figyelmet arra, hogy az építészeti-műszaki tervezési tevékenység jogosultsági feltételeit kizárólag az uniós joggal szinkronban, a szakmai kamarákkal egyeztetve lehet módosítani.

A tervező szerepének megerősítése nem képzelhető el anélkül, hogy a teljes folyamat részese legyen. Alapesetként kell kezelni, hogy az engedélyezési terv készítője egyúttal a kiviteli terv készítője is. Természetesen ettől eltérés is elképzelhető, de tekintve a szerzői jogi kérdéseket, a jogszabály utóbbi esetet nem tekintheti általánosként. Eltérő tervező esetén felmerül a kérdés a tervezői művezető személye kapcsán is.

Fentiekhez kapcsolódóan természetesen a tervezők irányában is szükséges kontroll beépítése. Amennyiben tervezői művezetést követően a tervező indokolatlanul zárkózik el a használatba vételi engedélyhez szükséges tervezői nyilatkozattól, akkor a MÉK adhasson ki jogpótló nyilatkozatot szabályzatában meghatározott módon az építtető számára, és ezt követően járjon el az etikai vétséget elkövető tervező irányába.

Véleményem szerint a törvénynek a jövőben is egyértelműen elő kell írnia az építészeti-műszaki terv és a kivitelezési dokumentáció közötti összhang szükségszerűségét, nem csupán támogatnia kell azt.

8. - 9. Településfejlesztés és településrendezés, valamint Településkép-védelem c. fejezetekhez

A jelen fejezetekben szereplő gondolatokkal kapcsolatban a MÉK Terület- és Településrendezési Tagozata által adott részletes, mellékletként csatolt véleményt kérem figyelembe venni.

10. - 11.  Műemlékvédelem, valamint A kulturális örökség egyes elemeinek hasznosítása c. fejezethez

Jelen fejezetekhez a MÉK Műemlékvédelmi Tagozata adott részletes véleményt, melyet mellékletként csatolok.

12. Az építéssel kapcsolatos hatósági tevékenység c. fejezethez

Az egyszerű bejelentési eljárás tervezett változásai indokoltak, mind a tudomásulvételi eljárás, mind pedig az építési engedélyezési eljárás lehetősége az építtetők érdekeit szolgálja.

13. Az építési folyamat a tervezéstől a kivitelezésig

A dokumentum csupán érintőlegesen foglalkozik a tervpályázatok rendszerével, holott az az egyik alapelvként elfogadott építészeti minőséget garantáló alapvető eszköz. Javaslom, hogy a Magyar Építész Kamara bevonásával e kérdéskör tekintetében a kapcsolódó jogszabály módosítása mielőbb történjen meg. A tervpályázatok körének kiszélesítése mellett megítélésem szerint szükséges a jelenlegi rendszer egyszerűsítése, differenciálása, valamint az eljárásrend és a pályázatok tartalmának megújítása.

14. Nyilvántartások, szakrendszerek és elektronikus felületek

Javaslom átgondolni a fejezetben szereplő számos új nyilvántartási rendszerhez kötött határidőt figyelembe véve az új törvény hatályba lépését és azt, hogy azok reálisan mikor válhatnak működőképesé.

A BIM rendszer kötelező bevezetése kapcsán felhívom a figyelmet arra, hogy igen körültekintően szükséges meghatározni az egyes beruházások során megkövetelt BIM szinteket. E rendszer széles körű elterjesztése véleményem szerint állami támogatási, képzési programok elindítása nélkül nem lehetséges, mert jelenleg a folyamatban részt vevő szereplők egyike esetén sem igaz, hogy széles körben rendelkeznek ez ehhez szükséges személyi feltételekkel és műszaki infrastruktúrával ami a rendszer eredményes működéséhez elengedhetetlen.

15. Oktatás és képzés c. fejezethez

Felhívom a figyelmet arra, hogy a kamarák e fejezetben említés szintjén sem jelennek meg, holott az építészeti-műszaki tervezői, a szakértői, a műszaki ellenőri, valamint a felelős műszaki vezetői szakterületeken jogszabály alapján a kamara jelenleg is végez szakmai továbbképzést. Ennek a már működő rendszernek a továbbfejlesztése, kiszélesítése mind a minisztérium, mind a kamara érdeke.

A szakmai vélemény mellékletei:


Létrehozás időpontja: 2023-02-16 20:03:16
Utolsó módosítás időpontja: 2023-02-16 20:42:00
Beküldő: Kurcz Judit
Megtekintések száma: 5123
Rövid link: https://mek.hu/index.php?id=47426